Zsolt 130
1 ᾨδὴ ének τῶν a/az ἀναβαθμῶν· lépcsőké τῷ a/az Δαυιδ. Dávidé Κύριε, Uram οὐχ nem ὑψώθη felemeltetett μου enyém ἡ a/az καρδία, szív οὐδὲ sem ἐμετεωρίσθησαν magasra emeltettek οἱ a/az ὀφθαλμοί szemek μου, enyém οὐδὲ sem ἐπορεύθην jártam ἐν között μεγάλοις nagyok οὐδὲ sem ἐν -ban, -ben θαυμασίοις csodák ὑπὲρ fölött ἐμέ. én 2 εἰ hacsak μὴ nem ἐταπεινοφρόνουν, alázatos voltam ἀλλὰ de ὕψωσα felemelve τὴν a/az ψυχήν lelket μου enyém ὡς mint τὸ a/az ἀπογεγαλακτισμένον elválasztott ἐπὶ -ra/-re τὴν a/az μητέρα anya αὐτοῦ, övé ὡς mint ἀνταπόδοσις jutalom ἐπὶ -ra/-re τὴν a/az ψυχήν lélek μου. enyém 3 ἐλπισάτω reméljen Ισραηλ Izrael ἐπὶ -ba/-be τὸν a/az κύριον Úr ἀπὸ -tól/-től τοῦ a/az νῦν most καὶ és ἕως -ig τοῦ a/az αἰῶνος. örök