| ἀποτελέω v. ἀποτελῶ | verb. | 1) tökéletesít, befejez; 2) bevégez | |
| ἀποτέμνω | verb. | levág, lefejez | |
| ἀποτηγανίζω | verb. | roston süt, főz, süt | |
| ἀποτίθημι | verb. | áttesz, áthelyez | |
| ἀποτίκτω | verb. | megszületik | |
| ἀποτίναγμα mj? | | | |
| ἀποτινάσσω | verb. | leráz | |
| ἀποτίνω v. ἀποτιννύω | verb. | visszafizet, kifizet, bosszút áll | |
| ἀποτολμάω | verb. | bátorkodik, megengedi magának a merészséget | |
| ἀποτομή, -ῆς | nm. | 1. vágáshoz való eszköz, kés 2. levágás 3. egy levágott darab | |
| ἀποτομία, -ς | nm. | szigor | ἀποτομία !, ἀποτομίαν !, ἀποτομίας, ἀποτομίᾳ, ἀποτομίαι, ἀποτομίας, ἀποτομιῶν, ἀποτομίαις |
| ἀπότομος, -ον | adi. | 1. komoly, nehéz; 2. meredek; 3. (átv.) szigorú, kegyetlen; 4. (átv.) elszánt | |
| ἀποτόμως | adv. | szigorúan | |
| ἀποτρέπω | verb. | 1) elkerül, elhárít; 2) kitér, menekül | |
| ἀποτρέχω | verb. | 1. elfut, elmenekül, eltávozik 2. futkos | |
| ἀποτρίβω | verb. | 1. ledörzsöl, lekapar 2. lenyúz 3. skalpol (M) elutasít | |
| ἀποτροπιάζω | verb. | (M) elkerüli a gonoszt vmi által | |
| ἀποτρυγάω | verb. | szőlőt vagy gyümölcsöt szakít/szed | |
| ἀποτυγχάνω | verb. | 1. nem ért el, elhibáz, kudarcot vall, nem boldogul; szerencsétlenül jár vmiben (P) nem sikerül 2. hiába kér vmit vkitől | |
| ἀποτυμπανίζω | verb. | kegyetlenül megöl | |
| ἀποτυφλόω | verb. | megvakít | |
| ἀποτύφλωσις, -´εως | nm. | vakság | |
| ἀπουσία, -ς | nm. | távollét, hiány | ἀπουσία, ἀπουσίαν, ἀπουσίας, ἀπουσίᾳ !, ἀπουσίαι, ἀπουσίας, ἀπουσιῶν, ἀπουσίαις |
| ἀποφαίνω | verb. | (A) nyilatkozik, kijelent [τινα] (M) nyilatkozik, bizonyít, igazol [+ part.] | |
| ἀποφέρω | verb. | elvisz | |
| ἀποφεύγω | verb. | elmenekül, megfutamodik | |
| ἀποφθέγγομαι | verb. | 1) érthető módon, tagoltan beszél; 2) méltóságteljesen, emelkedetten beszél | |
| ἀπόφθεγμα, -ατος | nm. | mondás, prófécia, himnusz | |
| ἀποφορτίζομαι | verb. | 1) kirakodik, könnyít; 1a) tengerészek könnyítenek a hajón viharban és kidobják a rakományt | |
| ἀποφράσσω | verb. | elzár, betöm, bedugaszol | |
| ἀποφυσάω | verb. | elfúj, elsöpör | |
| ἀποχέω | verb. | kiönt | |
| ἀπόχρησις, -´εως | nm. | használat | ἀπόχρησις, ἀπόχρησιν, ἀποχρήσεως, ἀποχρήσει !, ἀποχρήσεις, ἀποχρήσεις, ἀποχρήσεων, ἀποχρήσεσιν |
| ἀποχωρέω | verb. | elmegy, eltávozik | ἀποχωρέω, ἀποχωρήσω, ἀπωχώρησα, ἀποκεχώρηκα, ἀπωχωρήθην, ἀποκεχώρημαι |
| ἀποχώρησις, -´εως | nm. | elmenetel, eltávozás, indulás, visszavonulás | |
| ἀποχωρίζομαι | verb. | ketté oszt, szétszed | |
| ἀποψύχω | verb. | 1) kileheli a lelkét; 2) elakad a lélegzete; Hap. leg. Lk 21,26: ἀποψυχόντων (A.part.impf.m.pl.gen.) Az adott helyen mindkét fordítás lehetséges. | |
| Ἀππίος Φόρον | nm.geo. | Forum Appii: itáliai helység a Via Appia mentén, kb. 60 km-re Rómától; Hap. leg. Acs 28,15, a latin városnév görögös genitivussal került be a szövegbe | |
| ἄπρακτος, -ος, -ον | adi. | haszontalan, hiábavaló | |
| ἀπρεπής, -ές | adi. | illetlen, nem helyénvaló | |
| ἀπρονοήτως | adv. | meggondolatlanul | |
| ἀπρόπτωτος, -ος, -ον | adi. | sietős, kapkodó, elhamarkodott | |
| ἀπροσδεής, -ές | adi. | szükség néküli; önálló | |
| ἀπροσδόκητος, -ον | adi. | véletlen, váratlan | |
| ἀπροσδοκήτως mj? | | | |
| ἀπροσιτος, -ον | adi. | megközelíthetetlen, hozzáférhetetlen | |
| ἀπρόσκοπος, -ον | adi. | botlás nélküli, viselkedése nem okoz megütközést | |
| ἀπροσωπολήμπτως | adv. | személyválogatás nélkül | |
| ἄπταιστος, -ον | adi. | nem botladozó, nem botorkáló, "elesésmentes" | |
| Απταλιμ | nm.coll. | jafletita | |
| ἀπτόητος, -ος, -ον | adi. | rettenthetetlen | |
| ἅπτω | verb. | 1) (meg)érint (amit: + gen.); 2) (meg)gyújt | ἅπτω v. ἅπτομαι, ἁψομαι, ἡψα v. ἡψαμην, 0, 0, 0 (vö: BGOG, 309.o.) |
| ἄπυρος, -ον | adi. | tűz nélküli, tűzálló, tűz által el nem pusztítható | |
| ἀπυστερέω | verb. | megtagad, visszatart | |
| Ἀπφία, -ς | nm.pers. | Appia | Ἀπφία, Ἀπφίαν, Ἀπφίας, Ἀπφίᾳ ! |
| Απφιν mj? | nm.pers. | | |
| Απφους | nm.pers. | Affusz | |
| ἀπωθέω | verb. | 1) eltaszít, ellök 2) elvet, elutasít | ἀπωθέομαι, ἀπωθήσομαι ?, ἀπωσάμην, 0 |
| ἀπώλεια, -´ς | nm. | 1. pusztulás; 2. pusztítás | ἀπώλεια !, ἀπώλειαν !, ἀπωλείας !, ἀπωλείᾳ, ἀπώλειαι, ἀπωλείας, ἀπωλειῶν, ἀπωλείαις |
| ἀπῶρυξ mj? | | | |
| ἀπωσμός, -οῦ | nm. | elutasítás, visszautasítás, eltaszítás | |
| ἀπωτέρω | comp. adv. | távolabb | |
| ἀρά, -ᾶς | nm. | eskü, átok, átokeskü; gonoszra való felhívás, átkozódó imádság, fogadalom | |
| ἄρα | partic. | tehát, következtetésképpen, azért | |
| Αρα | nm.geo. | Eder (vö. héb. עֵדֶר) | |
| Αρα | nm.pers. | Ara (vö. héb. אְרָֽא) | |
| ἀρά, -ᾶς | nm. | átkozódás; Hap. leg. Róm 3,14: ἀρᾶς (f.sg.gen.) | ἀρά, ἀράν, ἀρᾶς !, ἀρᾷ, ἀραί, ἀράς, ἀρῶν, ἀραῖς |
| ἆρα | partic.interrog. | (negatív válaszra számítva) vajon? | |
| Αραα mj? | nm.pers. | | |
| αρααβ mj? | | | |
| Αραας | nm.pers. | Áraás | |
| Ἀραβά | nm.geo. | Arab, Arábia - Nomád sémi emberek észak és közép- Arábia félszigetéről; Másik <br> A Holt-tengertől délre fekvő terület (Deut 1: 7) | |
| Αραβι mj? | nm.pers. | | |
| Ἀραβία, -ς | nm.geo. | Arábia | Ἀραβία, Ἀραβίαν !, Ἀραβίας, Ἀραβίᾳ ! |
| Ἀράβισσα | nm. | arábiai asszony | |
| Ἀραβώθ | nm.geo. | Arabóth; Héb. עַרְבֹת transzliterációja, ami sík, szurdok | |
| Αραβωθίτης mj? | | | |
| ἄραγε v. ἄρα γε | partic. | ugyan; ἄρα γε írásmód: GNT28; ἄραγε írásmód: GNT_WH | |
| Αραδ | nm.pers. | Árád | |
| Ἀράδιος | nm.coll. | arvadita | |
| Ἄραδος mj? | | | |
| Αραηλ | nm.geo. | Arael, Ramah | |
| Αραθ mj? | | | |
| Ἀράμ | nm.pers. | Arám | |
| Αραμα | nm.pers. | Ráma | |
| Αραμιν mj? | nm.pers. | | |
| Αραν mj? | nm.pers. | | |
| ἀράομαι | verb. | 1. átkoz, elátkoz 2. imádkozik, imádkozik valamiért 3. fogad, esküszik | |
| Αραουρίτης mj? | | | |
| Αραρατ | nm.geo. | Ararát | |
| Αραρι mj? | nm.pers. | | |
| ἀραρότως | adv. | pontosan | |
| ἄραφος, -ον | adi. | varratlan; Hap. leg. Jn 19,23 | |
| Αραφωθ mj? | | | |
| Αραχι mj? | nm.pers. | | |
| ἀράχνη, -ης | nm. | pók, pókháló | |
| Ἄραψ, -αβος | nm. | arab (ember) | Ἄραψ, Ἄραβα, Ἄραβος, Ἄραβι, Ἄραβες !, Ἄραβας, Ἀράβων, Ἄραψιν |
| Αρβαττοις mj? | | | |
| Αρβεσεερ | nm.pers. | Arbeszeer héb. Regem-Meleket | |
| Αρβηλα | nm.geo. | Arbéla | |
| Αρβηλος mj? | nm.pers. | | |
| Αρβο mj? | | | |
| Αρβοκ | nm.geo. | Arba; A πόλει Αρβοκ kifejezés a héber קִרְיַת אַרְבַּע fordítása. A modern fordítások azonban egyben veszik helynévnek: Kirját-Arba | |