| ἕξις, -έως | nm. | 1. birtokában levő, vmi birtoklása; 2. jó testi állapot, jó erő 4. képesség (LXX), ügyesség, tapasztalat | ἕξις, ἕξιν !, ἑξέως, ἑξεῖ, ἑξεῖς, ἑξεῖς, ἑξέων, ἑξεῦσιν |
| ἐξισάζω | verb. | egyenlővé tesz (M) egyenlővé teszi magát | |
| ἐξισόω | verb. | egyenlővé tesz (P.) kiegyenlítődik | |
| ἐξίστημι | verb. | 1. megzavar, megdöbbent; 2. (erős aor. intr.) álmélkodik; extázisba, önkívületbe esik; 3. megváltozik, elfajzik | ἐξίστημι, ἐξστήσω, ἐξέστησα, ἐξέστην, ἐξέστηκα, ἐξεστάθην, 0 |
| ἐξισχύω | verb. | képes rá, megerősödik | |
| ἐξιχνεύω | verb. | kinyomoz, kikutat | |
| ἐξιχνιάζω | verb. | kinyomoz, felkutat | |
| ἐξιχνιασμός, -οῦ | nm. | nyomkövetés, kémkedés, kémlelés, kutatás | |
| ἐξοδεύω | verb. | kivonul (P) távozik az életből | |
| ἐξοδία, -ας | nm. | kivonulás | |
| ἐξοδιάζω | verb. | teljes összeget kifizeti, költ, fizet | |
| ἐξόδιον | nm. | 1. finálé 2. kivonulásra emlékező ünnep, kivonulási ünnep 3. ünnepélyes összejövetel 4. a távozáshoz tartozó | |
| ἐξόδιος, -ου | adi. | az ünnep utolsó napja | |
| ἔξοδος, -´ου | nm. | kimenetel, kivonulás | ἔξοδος, ἔξοδον !, ἐξόδου !, ἐξόδῳ, ἔξοδοι, ἐξόδους, ἐξόδων, ἐξόδοις |
| ἔξοικος, -ον | adi. | fedél nélküli, hajlék nélküli | |
| ἐξοκέλλω | verb. | meggondolatlanul vezet, késztet, kényszerít | |
| ἐξοκή | nm. | kiemelkedés, kiválóság, fölény; vmi fennkölt vagy emelkedett | |
| ἐξολέθρευμα mj? | | | |
| ἐξολέθρευσις, -εως | nm. | elpusztítás; kiírtás | |
| ἐξολεθρεύω | verb. | (A) kiirt, teljesen elpusztít vmit; (P) teljesen el van pusztítva | |
| ἐξόλλυμι | verb. | kiírt, (D.) végképp elveszik, tönkremegy | |
| ἐξολοθρεύω | verb. | teljesen elpusztít, kipusztít, megsemmisít | |
| ἐξομαλίζω | verb. | elsimít, nagyon simává tesz | |
| ἐξομβρέω | verb. | áraszt, ont | |
| ἐξόμνυμι | verb. | negatívan esküszik, esküvel tagad, megtagad, visszautasít | |
| ἐξομοιόω | verb. | teljesen olyanná lesz, asszimilálódik (P) olyanná lesz, mint; olyan, mint | |
| ἐξομολογέομαι v. ἐξομολογοῦμαί | verb. | megvall, hálát ad, dicsőít | ἐξομολογέομαι v. ἐξομολογοῦμαί, ἐξομολογήσω v. ἐξομολογήσομαι, ἐξωμολόγησεν v. ἐξωμολογησάμην, ἐξωμολογημαι |
| ἐξομολόγησις, -εως | nm. | 1. teljes bevallás 2. dicséret, hálaadás, magasztalás | |
| ἐξόπισθεν | adv. | hátul, visszafelé, hátrafelé | |
| ἐξοπλησία mj? | | | |
| ἐξοπλίζω | verb. | teljesen felfegyverez; (M) felfegyverzi magát | |
| ἐξορκίζω | verb. | esküre kényszerít | ἐξορκίζω, ἐξορκίσω ?, ἐξώρκισα ?, ἐξώρκικα ?, ἐξωρκίσθην ?, ἐξωρκίσμαι ? |
| ἐξορκιστής, -ού | nm. | ördögűző, démonűző | ἐξορκιστής, ἐξορκιστήν, ἐξορκιστού, ἐξορκιστῄ, ἐξορκισταί, ἐξορκιστάς, ἐξορκιστῶν !, ἐξορκισταίς |
| ἐξορμάω | verb. | 1. kiküld, kibocsát, háborúba küld 2. izgatottan cselekszik, buzdít 3. (P) elindul, kezd | |
| ἐξορύσσω | verb. | 1) kiváj (szemet); 2) kiás | ἐξορύσσω, ἐξορύξω, ἐξώρυξα, ἐξορώρυχα, ἐξωρύχθην, ἐξορωρύγμαι |
| ἐξουδένημα | nm. | megvetés | |
| ἐξουδένωμα, -ατος | nm. | megvetés, gúny, lenézés, semmi | |
| ἐξουδένωσις, -εως | nm. | megvetés, lenézés | |
| ἐξουθενέω v. ἐξουδενέω | verb. | lenéz vkit, semmibe sem vesz; ἐξουθενέω írásmód: GNT általában; ἐξουδενέω írásmód: Mk 9,12 a GNT28 és GNT_WH szerint, de a GNT_T ott is ἐξουθενωθῇ. | ἐξουθενέω, ἐξουθενήσω ?, ἐξουθένησα, ἐξουθένηκα ?, ἐξουθενήθην, ἐξουθένημαι |
| ἐξουθενόω v. ἐξουδενόω | verb. | lenéz vkit, semmibe sem vesz | |
| ἐξουσία, -ς | nm. | 1.) lehetőség, képesség, (telj)hatalom; 2) hatalmi terület | ἐξουσία !, ἐξουσίαν !, ἐξουσίας !, ἐξουσίᾳ !, ἐξουσίαι !, ἐξουσίας !, ἐξουσιῶν !, ἐξουσίαις ! |
| ἐξουσιάζω | verb. | hatalmat gyakorol, ural | |
| ἐξοχή, -ῆς | nm. | 1) elsődlegesség, feltűnőség (pl. egy hegycsúcsé); 2) (átv.) emberek kiemelkedősége, fontossága pl. egy városban; Hap. leg. Acs 25,23: ἐξοχὴν (f.sg.acc.) | ἐξοχή, ἐξοχήν !, ἐξοχῆς, ἐξοχῇ, ἐξοχαί, ἐξοχάς, ἐξοχῶν, ἐξοχαῖς |
| ἐξόχως | adv. | különösen, különösképpen, mások felett | |
| ἐξυβρίζω | verb. | 1. elbizakodottan viselkedik; öntelt; gőgös 2. erőtől/kövérségtől duzzad; (növény) buján nő | |
| ἐξυμνέω | verb. | dicsér | |
| ἐξυπνίζω | verb. | felébred, felébreszti az álmából | |
| ἔξυπνος, -ον | adi. | álomból kilépő, fölébredő; Hap. leg. Acs 16,27 | |
| ἐξυπνόω | verb. | álomból ébred, ébred vmiből; kialussza magát | |
| ἐξυψόω | verb. | felemel, felmagasztal | |
| ἔξω | adv./praep. | 1. (adv.) kint, kívül; 2. (adv.) kifelé; 3. (praep. + gen.) vmin kívül | |
| ἔξωθεν | praep./adv. | 1. (praep. + gen.) kívül vmin; 2. (adv.) külső 3. (τὸ ἔξωθεν) külső rész. Ekkor főnévi funkcióban, de nem ragozható. | |
| ἐξωθέω v. ἐκσωθέω | verb. | 1) kitaszít, kilök; 2) kizár, kiűz a lakóhelyéről; 3) kitaszigál, kivezet; ἐκσωθέω írásmód a GNT_WH Acs 27,39-ben. | ἐξωθέω, ἐξώσω, ἐξέώσα, ἐξέωκα, ἐξεώσθην, ἐξέωσμαι (vö: BGOG, ὠθέω, 312.o.) |
| ἔξωσμα, -ατος | nm. | száműzetés, számkivetés | |
| ἐξώτερος, -α, -ον | adi.compar. | külső | |
| ἐξωτέρω | adi. | legkülső, külső; legtávolabbi, legszélső | |
| ἔοικα | verb. | (impers; csak perf.) hasonlít | |
| ἑορτάζω | verb. | megtart egy ünnepnapot, ünnepel | |
| ἑόρτασμα, -τος | nm. | ünnepség | |
| εὁρτή, -~ς | nm. | ünnep | εὁρτή !, εὁρτήν !, εὁρτῆς !, εὁρτῇ !, εὁρτᾶι, εὁρτᾶς, εὁρτῶν, εὁρτᾶις |
| ἐπαγγελία, -ς | nm. | 1. ígéret, fogadalom, ajánlat 2. közlemény 3. igény, követelés 4. vmi amit valaki előállít | ἐπαγγελία !, ἐπαγγελίαν !, ἐπαγγελίας !, ἐπαγγελίᾳ !, ἐπαγγελίαι !, ἐπαγγελίας !, ἐπαγγελιῶν !, ἐπαγγελίαις ! |
| ἐπαγγέλλω | verb. | 1) (meg)ígér; 2) (ki)hirdet | ἐπαγγέλλω, ἐπαγγελῶ, ἐπήγγειλα, ἐπήγγελκα, ἐπηγγέλην, ἐπήγγελμαι |
| ἐπάγγελμα, -´τος | nm. | ígéret | ἐπάγγελμα, ἐπάγγελμα !, ἐπαγγέλματος, ἐπαγγέλματι, ἐπαγγέλματα !, ἐπαγγέλματα, ἐπαγγελμάτων, ἐπαγγέλμασιν |
| ἐπάγω | verb. | 1. előidéz; 2. (pl. felelősséget) vkire hárít 3. rához | ἐπάγω, ἐπάξω, ἐπήγαγον, ἐπῆχα, ἐπήχθην, ἐπῆγμαι |
| ἐπαγωγή, -ῆς | nm. | szorongatás, szenvedés, kín, györtrelem | |
| ἐπαγωγός mj? | | | |
| ἐπαγωνίζομαι | verb. | küzd valamiért | |
| ἐπᾴδω | verb. | énekel; énekel, mint varázslatként (igézéséként), varázslást/varázslatokat használ | |
| ἐπαείδω | verb. | jelt ad, mintegy varázsigével, varázslatot vagy varázsigét használ | |
| ἐπαθροίζομαι | verb. | összegyűlik (hozzá gyűlik) | |
| ἐπαινεστός mj? | | | |
| Ἐπαίνετος, -´ου | nm.pers. | Epenetosz | Ἐπαίνετος, Ἐπαίνετον !, Ἐπαινέτου, Ἐπαινέτῳ |
| ἐπαινέω v. ἐπαινῶ | verb. | 1. (embert) megdicsér 2. (Istent) magasztalja | ἐπαινέω, ἐπαινέσω, ἐπῄνεσα, ἐπῄνεκα ?, ἐπῃνέθην, ἐπῄνομαι ? |
| ἔπαινος, -ου | nm. | 1. (emberre vonatkozóan) dicséret, jó hírnév; 2. (Istenre vonatkozóan) magasztalás | ἔπαινος !, ἔπαινον !, ἔπαινου, ἔπαινῳ, ἔπαινοι, ἔπαινους, ἔπαινων, ἔπαινοις |
| ἐπαίρω | verb. | 1) felemel; 2) (gőggel) felfuvalkodik | ἐπαίρω, ἐπαρῶ, ἐπῆρα, ἐπῆρκα, ἐπήρθην, ἐπῆρμαι |
| ἐπαισχύνομαι | verb. | szégyell | |
| ἐπαιτέω | verb. | kéreget | |
| ἐπαίτησις, -´εως | nm. | igény, kérés, könyörgés; koldulás | |
| ἐπακολουθέω | verb. | 1) követ valakit, kísér; 2) a nyomába lép, utánozza a példáját | |
| ἐπακουστός mj? | | | |
| ἐπακούω | verb. | hallgat valakire, örömmel hall, teljesíti valaki kérését | ἐπακούω, ἐπακούσω, ἐπήκουσα, ἐπακήκοα, ἐπηκούσθην, ἐπήκουσμαι |
| ἐπακροάομαι | verb. | hallgat | |
| ἐπακρόασις, -´εως | nm. | hallgatás, engedelmesség | |
| ἐπαλγής mj? | | | |
| ἐπάλλομαι mj? | verb. | | |
| ἐπάλξις, -εως | nm. | 1) védfal, sánc 2) védelem | |
| ἐπαμαρτάνω mj? | verb. | | |
| ἐπαμύνω | verb. | segítségére jön/siet, segít vkinek | |