κακία, -ς | nm. | rosszaság, hitványság | κακία !, κακίαν !, κακίας !, κακίᾳ !, κακίαι, κακίας, κακιῶν, κακίαις |
κακίζω | verb. | gyaláz, szemére vet, vádol, ráolvas, szid; elgyengít, bárortalanná tesz (M) gyáván viselkedik | |
κακοήθεια, -´ς | nm. | gonoszlelkűség | κακοήθεια, κακοήθειαν, κακοηθείας !, κακοηθείᾳ, κακοήθειαι, κακοηθείας, κακοηθειῶν, κακοηθείαις |
κακοήθης, -ες | adi. | 1. rosszindulatú, gonosz, gyűlölködő 2. akinek rossz szokásai vannak | |
κακολογέω | verb. | 1) szitkozódik, gyalázkodik, gonoszul beszél; 2) megátkoz | κακολογέω, κακολογήσω ?, κακωλόγησα ?, κακωλόγηκα ?, κακωλογήθην ?, κακωλόγημαι ? |
κακόμοχθος, -ον | adi. | hasztalan fáradozó | |
κακοπάθεια, -´ς v. κακοπάθια, -´ς | nm. | szenvedés, szerencsétlenség, nyomorúság, nehézség | κακοπάθια, κακοπάθιαν, κακοπαθίας !, κακοπαθίᾳ, κακοπάθιαι, κακοπαθίας, κακοπαθιῶν, κακοπαθίαις |
κακοπαθέω v. κακοπαθῶ | verb. | 1) szenved (a nehézségektől, gondoktól); 2) le van sújtva | |
κακοποιέω | verb. | 1) árt valakinek; 2) gonoszat tesz, rosszat tesz | |
κακοποίησις, -εως | nm. | rossz tevés, gonosz alkotás, kártevés | |
κακοποιός, -όν | adi. | gonosztevő | |
κακοπραγία, -ας | nm. | baleset, szerencsétlenség, hiba | |
κακός, -ή, -όν | adi. | rossz, baj | |
κακοτεχνάομαι | verb. | aljas módon vagy rosszindulatúan cselekszik; ármánykodik, csalárd módon kezel, bántalmaz | |
κακότεχνος, -ον | adi. | ügyes, ravasz, fondorlatos; rossz művészetet, vagy hamis gyakorlaton alapuló | |
κακουργία, -ας | nm. | gonoszság, aljasság, rosszindulat, fondorlat | |
κακοῦργος, -ου | adi. | gonosztevő | |
κακουχέομαι | verb. | gyötör, elnyom | |
κακοφροσύνη, -ης | nm. | bolondság, gonoszság; rossz szándék | |
κακόφρων, -ον | adi. | rosszindulatú, kártékony; oktalan, értelmetlen | |
κακόω | verb. | 1) gyötör, kínoz, sért, bántalmaz; 2) megkeserít, rosszat tesz | |
κακῶς | adv. | rosszul; κακῶς ἔχων: rosszul levő, beteg | |
κάκωσις, -´εως | nm. | nyomorúság, rossz bánásmód | κάκωσις, κάκωσιν !, κακώσεως, κακώσει, κακώσεις, κακώσεις, κακώσεων, κακώσεσιν |
καλαβώτης, -ου | nm. | gyíkfajta: foltos gyík, gekkó (Platydactylus mauretanicus) | |
καλάθος, -ου | nm. | kosár | |
καλαμάομαι | verb. | (M) tarlón gyűjt, szedeget, böngész | |
καλάμη, -ς | nm. | szalma | καλάμη, καλάμην !, καλάμης, καλάμῃ, καλάμαι, καλάμας, καλαμῶν, καλάμαις |
καλάμινος, -η | adi. | nádból való | |
καλαμίσκος, -ου | nm. | csövecske | |
κάλαμος, -´ου | nm. | nád | κάλαμος !, κάλαμον !, καλάμου !, καλάμῳ !, κάλαμοι, καλάμους, καλάμων, καλάμοις |
Καλαμω | nm.pers. | Kalámó | |
καλέω | verb. | 1. (A.) hív, meghív, elhív; 2. (M.) nevez, elnevez, hív vminek | καλέω, καλέσω, ἐκάλεσα, κέκληκα, ἐκλήθην, κέκλημαι (vö: BÚG 11.8.10) |
Καλιτα | nm.pers. | Kelita | |
Καλιτας mj? | nm.pers. | | |
Καλλαι | nm.pers. | Kalláj | |
καλλιέλαιος, -´ου | nm. | nemes olajfa | καλλιέλαιος, καλλιέλαιον !, καλλιελαίου, καλλιελαίῳ, καλλιέλαιοι, καλλιελαίους, καλλιελαίων, καλλιελαίοις |
κάλλιον | adv. | (A καλός, -ή, -όν kfokából képezve. Vö. καλῶς) jól, eszményien; Hap. leg. ApCs 25,10 | |
καλλιόω | verb. | gyönyörűbbé/szebbé tesz | |
καλλίπαις | nm. | gyönyörű gyermekekkel megáldott, akinek szép gyermekei vannak | |
Καλλισθένης mj? | | | |
καλλονή, -ῆς | nm. | szépség, gyönyörűség | |
κάλλος, -εως | nm. | szépség; plur. szép dolgok | |
κάλλυνθρον, -ου | nm. | seprű, poroló, kefe | |
καλλωπίζω | verb. | I. (A.) széppé tesz; megszépít; feldíszít II. (M.) 1. szépíti/csinosítja/felcicomázza magát 2. átv. szépeleg/tetszeleg/dicsekszik vmivel 3. kényeskedik, kéreti/kelleti magát | |
καλοδιδάσκαλος, -ου | adi. | jóra tanító, jót oktató | |
Καλοί Λιμένες, Καλῶν λιμένων | nm.geo. | Jó-Kikötő; Egy öböl Krétán, Laszea városa közelében, ahol volt egy jó hajókikötő; Hap. leg. Acs 27,8: Καλοὺς λιμένας (m.pl.acc.) | Καλοί Λιμένες, Καλούς λιμένας !, Καλῶν λιμένων, Καλοίς λιμέναις |
καλοκἀγαθία, -ας | nm. | kiválóság, nemes jellem; nemeslelkűség | |
καλοποιέω | verb. | jól csinál, helyesen cselekszik | |
καλός, -ή, -όν | adi. | jó, eszményi | |
κάλπη, -ης | nm. | ügetés; korsó | |
κάλυμμα, -τος | nm. | lepel | κάλυμμα !, κάλυμμα !, κάλυμματος, κάλυμματι, κάλυμματα, κάλυμματα, καλύμματων, κάλυμμασιν |
κάλυξ, -υκος | nm. | 1. virágtakaró 2. rügy 3. női ruhadísz, ékszer | |
καλυπτήρ, -ῆρος | nm. | burkolat, tok; doboz | |
καλύπτω | verb. | betakar, befed, elrejt | καλύπτω, καλύψω, ἐκάλυψα, κεκάλυφα, ἐκαλύφθην, κεκάλυμμαι (vö: BÚG 11.8.33) |
κάλυψις mj? | | | |
καλώδιον mj? | | | |
καλῶς | adv. | jól, helyesen | |
κάμαξ mj? | | | |
καμάρα, -η | nm. | vmi íves fedél; boltozat (égé) | |
καμηλοπάρδαλις, -εως/-ιδος | nm. | zsiráf; Megjegyzés: Érdekes, hogy amíg a teve rituálisan tisztátalan volt, a zsiráf viszont tiszta. | |
κάμηλος, -´ου | nm. | teve | κάμηλος, κάμηλον !, καμήλου !, καμήλῳ, κάμηλοι, καμήλους, καμήλων, καμήλοις |
Καμιν | nm.geo. | Kamin, Mahanaim | |
καμιναία | nm. | kemence | |
κάμινος, -´ου | nm. | kemence | κάμινος, κάμινον !, καμίνου !, καμίνῳ !, κάμινοι, καμίνους, καμίνων, καμίνοις |
καμμύω | verb. | becsukja a szemét; Hap. leg. Mt 13,15; Acs 28,27: ἐκάμμυσαν, (A.ind.aor.pl.3.) | καμμύω, καμμύσω ?, ἐκάμμυσα, κεκάμμυκα ?, ἐκαμμύσθην ?, κεκάμμυσμαι ? |
κάμνω | verb. | 1. elfárad; 2. dolgozik, sínylődik; 3. megbetegszik, beteg; 4. (part.aor.) elhunyt, halott | κάμνω, καμοῦμαι, ἔκαμον, 0, 0 (vö: BGOG, 310.o.) |
Καμουηλ | nm.pers. | Kámuel | |
καμπανή | nm. | társ | |
κάμπη, -ς | nm. | hernyó; egy tengeri szörny | |
καμπή, -ῆς | nm. | kanyar, kanyarulat, görbület, sarok | |
κάμπτω | verb. | meghajol (ÚSz: vallásos tiszteletadásként) | κάμπτω, κάμψω, ἔκαμψα, πέκαμφα ?, ἐκάμπθην ?, πέκαμπμαι ? |
καμπύλος, -η, -ον | adi. | hajlított, görbe, kanyargós | |
κἂν | coni. + coni. | (= καὶ ἐάν) és ha | |
Κανὰ | nm.geo. | Kána | |
Κανααθ | nm.geo. | Kenath | |
Καναθ mj? | nm.pers. | | |
Καναναῖος, -ον | adi. | Simon apostol mellékneve. A szó az arámból jön, és megfelel a görög "zelótá"-nak. | |
Κανδάκη, -ς | nm.pers. | Kandaké, egy etióp királynő. A neve nem az ő személyneve volt, hanem az etióp királynők dinasztiájának neve. | Κανδάκη, Κανδάκην, Κανδάκης !, Κανδάκῃ |
Κανθαν | nm.geo. | Kanah/Kanthan | |
κάνθαρος, -ου | nm. | bütyök, bogár | |
κανθός mj? | | | |
κανοῦν, -οῦ | nm. | nádkosár | |
κανών, -όνος | nm. | 1. nádvessző; 2. mérőzsinór, mérték; 3. norma, kánon | κανών, κανόνα !, κανόνος !, κανόνι !, κανόνες, κανόνας, κανόνων, κανόσιν |
καπηλεύω | verb. | 1) meghamisít, megveszteget; 2) elad, házal | |
κάπηλος | nm. | kiskereskedő, kufár, házaló | |
Καπιρας mj? | nm.pers. | | |
καπνίζω | verb. | 1. füstöl, tüzet csilál 2. rágyújt, bekormoz | |
καπνός, -οῦ | nm. | füst | καπνός !, καπνόν !, καπνοῦ !, καπνῷ, καπνοί, καπνούς, καπνῶν, καπνοῖς |
Καππάδοκες | nm.coll. | kaftoriták | |
Καππαδοκία, -ς | nm.geo. | Kappadócia | Καππαδοκία, Καππαδοκίαν !, Καππαδοκίας !, Καππαδοκίᾳ |
κάππαρις, -εως | nm. | kapribogyó növény (tövises kapri, Capparis spinosa) | |
κάπτω | verb. | elnyel/lenyel (mohón) | |
Καραβασιων mj? | nm.pers. | | |
Καρανα | nm.geo. | Kanah | |
καρασιμ mj? | nm.pers. | | |
Καραφα | nm.geo. | Kefár-Amóni; Érdekes módon az LXX-ben 3 városnak számít: Chephar, Chephirah és Moni | |
καρδία, -ς | nm. | szív | καρδία !, καρδίαν !, καρδίας !, καρδίᾳ !, καρδίαι !, καρδίας !, καρδιῶν !, καρδίαις ! |
καρδιογνώστης, -ου | nm. | szíveket ismerő; (kif) ὁ καρδιογνώστης Θεός: a szíveket ismerő Isten | καρδιογνώστης !, καρδιογνώστην, καρδιογνώστου, καρδιογνώστῃ, καρδιογνώσται, καρδιογνώστας, καρδιογνώστων, καρδιογνώσταις |
καρδιόω | verb. | bátorít, buzdít | |
Καρεμ | nm.geo. | Karem | |
Καρηε | nm.pers. | Kárea | |
Καρία mj? | | | |
Καριαθαιμ | nm.pers. | Kirjátaim; A Rúbennek adott városok közül az egyik | |