προσέρχομαι | verb. | odamegy | προσέρχομαι, προσελεύσομαι, προσῆλθον, προσελήλυθα |
προσέτι | adv. | még több, annál több | |
προσευχή, -ῆς | nm. | imádság, könyörgés | προσευχή !, προσευχήν !, προσευχῆς !, προσευχῇ !, προσευχαί !, προσευχάς !, προσευχῶν !, προσευχαῖς ! |
προσεύχομαι | verb. | imádkozik | προσεύχομαι, προσεύξομαι, προσηυξάμην, προσηῦγμαι |
προσεχόντως | adv. | figyelmesen, gondosan, óvatosan | |
προσέχω | verb. | 1. (figyelmet) odafordít, törődik; 2. vigyáz, óvakodik; 3. óv vkit (akit: + dat.) | προσέχω, προσέξω, προσέσκον, προσέσχηκα, 0, 0 |
προσηκόντως mj? | | | |
προσήκω | verb. | kezdem, kéznél van, jelen van | |
προσηλόω | verb. | odaszögez; Hap. leg. Kol 2,14: προσηλώσας (A.part.aor.m.sg.nom.) | προσηλόω, προσηλώσω ?, προσήλωσα, προσήλωκα ?, προσηλώθην ?, προσήλωμαι ? |
προσηλυτεύω mj? | verb. | | |
προσήλυτος, -´ου | nm. | prozelita, Izraelhez csatlakozó pogány | προσήλυτος, προσήλυτον !, προσηλύτου, προσηλύτῳ, προσήλυτοι !, προσηλύτους, προσηλύτων !, προσηλύτοις |
προσημαίνω | verb. | megjósol, bejelent, figyelmeztet, kihirdet (P) előzetesen be van jelentve, meg van említve | |
προσημειόω mj? | verb. | | |
προσηνής, -ής, -ές | adi. | kellemes | |
πρόσθεμα, -ατος | nm. | hozzáadás, növekedés; melléklet, kiterjesztés, épületszárny | |
πρόσθεσις, -´εως mj? | nm. | | |
προσθέω | verb. | fut valami felé, hozzáfut | |
προσθλίβω | verb. | ellene nyom, szorít | |
προσίημι | verb. | I. odaenged vmihez II. (M) 1. közel enged magához 2. elfogad, elhisz; helyesel; (idegen szokásokat) befogad, átvesz 3. (dolog) vonz vkit, tetszik vkinek | |
πρόσκαιρος, -ον | adi. | lehatárolt ideig tartó, időleges, ideig való, rövid ideig tartó | |
προσκαίω mj? | verb. | | |
προσκαλέω | verb. | odahív | προσκαλέω, προσκαλέσω, προσεκάλεσα, προσκέκληκα, προσεκλήθην, προσκέκλημαι |
προσκαρτερέω | verb. | 1) tartozik vkihez, az ő alárendeltje, hűséges vkihez; 2) állhatatosan, folyamatosan figyel vmire; 3) folyamatosan rendelkezésre áll; 4) folyamatosan várakozik, kitart vhol | προσκαρτερέω, προσκαρτερήσω ?, προσεκαρτέρησα, προσκεκαρτέρηκα ?, προσεκατερήσθην ?, προσκεκαρτέρημαι |
προσκαρτερήσις, -´εως | nm. | állhatatosság | προσκαρτερήσις, προσκαρτερήσιν, προσκαρτερήσεως, προσκαρτερήσει !, προσκαρτερήσεις, προσκαρτερήσεις, προσκαρτερήσεων, προσκαρτερήσεσιν |
προσκαταλείπω | verb. | örökségként hagy, meghagy, többletet hagy | |
προσκατίστημι mj? | verb. | | |
πρόσκαυμα, -ατος | nm. | égési jelek | |
προσκεῖμαι | verb. | (M) mellette v. rajta fekszik; hely közel van vmihez; ragaszkodik, tartozik vkihez, erősen tart; támogat, tisztel vkit 2. sürget, zaklat vkit, kérlel vkit 3. szorongat, támad, üldöz vkit 4. csatlakozik, járul vkihez | |
προσκεφάλαιον, -´ου | nm. | párna | προσκεφάλαιον, προσκεφάλαιον !, προσκεφαλαίου, προσκεφαλαίῳ, προσκεφάλαια, προσκεφάλαια, προσκεφαλαίων, προσκεφαλαίοις |
προσκήνιον mj? | | | |
προσκληρόομαι | verb. | csatlakozik, hozzáad | |
πρόσκλησις, -´εως mj? | nm. | | |
προσκλίνω | verb. | csatlakozik valakihez | |
πρόσκλισις, -´εως | nm. | részrehajlás | πρόσκλισις, πρόσκλισιν !, προσκλίσεως, προσκλίσει, προσκλίσεις, προσκλίσεις, προσκλίσεων, προσκλίσεσιν |
προσκολλάω | verb. | 1) hozzáragad; szorosan hozzátapad; 2) egyesül | |
πρόσκομμα, -´τος | nm. | megbotlás, megbotránkozás, megütközés, | πρόσκομμα !, πρόσκομμα !, προσκόμματος !, προσκόμματι, προσκόμματα, προσκόμματα, προσκομμάτων, προσκόμμασιν |
προσκοπή, -ῆς | nm. | botránkoztatás | προσκοπή, προσκοπήν !, προσκοπῆς, προσκοπῇ, προσκοπαί, προσκοπάς, προσκοπῶν, προσκοπαῖς |
προσκόπτω | verb. | beleütközik | προσκόπτω, προσκόψω, προσέκοψα, προσκέκοφα ?, προσεκόπην, προσκέκομμαι ? |
προσκρούω | verb. | beleütközik, átv.megbotránkozik | |
προσκυλίω | verb. | gördít | |
προσκυνέω | verb. | (leborulva) hódol, imád | προσκυνέω, προσκυνήσω, προσεκύνησα, προσκεκύνηκα, προσεκυνήθην, προσκεκύνημαι ? |
προσκύνησις, -´εως | nm. | imádat, hódolat | |
προσκυνητής, -οῦ | nm. | imádkozó személy | προσκυνητής, προσκυνητήν, προσκυνητοῦ, προσκυνητῇ, προσκυνηταί !, προσκυνητάς, προσκυνητῶν, προσκυνηταῖς |
προσκύπτω mj? | verb. | | |
προσκυρόω mj? | verb. | | |
προσλαλέω | verb. | szól vkihez, megszólít | προσλαλέω, προσλαλήσω, προσελάλησα, προσλελάληκα, 0, 0 |
προσλαμβάνω | verb. | 1. maga mellé vesz, magához vesz (ételt, barátot); 2. befogad, elfogad, magához hív; 3. meghódít, bevesz (amit: + acc.) 4. sejt, feltételez | |
προσλέγω | verb. | aor. προσεῖπον; beszél, mond, beszél vkihez, mond vkinek | |
πρόσλημψις, -εως | nm. | elfogadás, befogadás | πρόσλημψις !, πρόσλημψιν, πρόσλημψεως, πρόσλημψει, πρόσλημψεις, πρόσλημψεις, πρόσλημψεων, πρόσλημψεσιν |
προσλογίζομαι | verb. | számít, számlál, kiszámít | |
προσμαρτυρέω | verb. | megerősít, tobábbi tanúvallomást tesz | |
προσμειδιάω mj? | verb. | | |
προσμένω | verb. | 1) vele marad, folytatja valakivel; 2) megtartja ( Isten kegyelmét kapta az evangéliumban); 3) megmarad vmiben vagy vkiben, marad még, tovább marad | |
προσμίγνυμι | verb. | (A) egyesül, közeledik, megközelít (M) elvegyül, összekeveredik | |
προσνέμω mj? | verb. | | |
προσνοέω | verb. | észlel, figyel | |
πρόσοδος | nm. | haladás, jövés; megközelítés; jövedelem, lakbér | |
προσοδύρομαι | verb. | jajveszékel | |
προσόζω | verb. | bűzlik, szaglik, illatozik, szagot ad | |
προσοίγνυμι | verb. | (kaput) becsuk | προσέῳξα |
προσονομάζω mj? | verb. | | |
προσοράω | verb. | rátekint/-néz | |
προσορμίζομαι | verb. | lehorgonyoz,kiköt | |
προσοφείλω | verb. | tartozik vkinek, adós | |
προσοχή | nm. | figyelem, odafigyelés itt: törvények megtartása | |
προσοχθίζω | verb. | 1) haragszik vagy elégedetlen; 2) gyűlöl; 3) kiköp; 4) undorodik vmitől | |
προσόχθισμα, -ατος | nm. | a harag tárgya, támadás, utálatosság | |
προσοχυρόω mj? | verb. | | |
πρόσοψις, -εως | nm. | megjelenés, kinézet; szempont, aspektus | |
προσπαίζω | verb. | játszik, tréfál vkivel | |
προσπαρακαλέω mj? | verb. | | |
προσπάσσω mj? | verb. | | |
πρόσπεινος, -ον | adi. | nagyon éhes | |
προσπήγνυμι | verb. | rögzít, keresztre feszít | |
προσπίπτω | verb. | 1. földreborul; leborul vki lába elé; 2. (pl. egy épületre) rázúdul (szélvihar, vízár, stb.) | προσπίπτω, προσπεσοῦμαι, προσέπεσον, προσπέπτωκα, 0, 0 |
προσπίτνω | verb. | ráesik (a nyakára), megölel; leesik elé | |
προσποιέω | verb. | 1) magáénak mond valamit; 2) (Úsz. is) színlel, tettet, látszólag tesz vmit; rejteget vmi vki elől Hap. Leg. Lk 24,28: προσεποιήσατο (M.ind.aor.sg.3.) | προσποιέω, προσποιήσω, προσἐποίησα, προσπεποίηκα, προσἐποιήθην, προσπεποίημαι (vö: BÚG 11.8.8) |
προσπορεύομαι | verb. | közeledik, közel jön; odamegy (akihez: + dat.); Hap. leg. Mk 10,35: προσπορεύονται (D.praes.impf.pl.3.) | |
προσπυρόω mj? | verb. | | |
προσραίνω | verb. | meghint, körülhint | |
προσρήγνυμι | verb. | beleütközik, nekiütközik | |
προσσημαίνω | verb. | jelez, azon felül jelöl, jelent | |
προσσιελίζω | verb. | leköp | |
προσσκόπτω | verb. | üt egy dolgot a másikkal, megver, nekilódít vmit, összeütközik, erősen érintkezik, megbotlik benne, bántalmaz, elutasít, bűncselekményt követ el | |
προσταγή, -ἡ | nm. | egy parancs | |
πρόσταγμα, -ατος | nm. | rendelet, parancs | |
προσταράσσω | verb. | azon felül még felháborít, felzavar | |
προστάς mj? | | | |
προστάσσω | verb. | 1) hozzárendel, csatlakozik hozzá; 2) utasít, elrendel, parancsol; 2a) kinevez, meghatároz | |
προστατέω mj? | verb. | | |
προστάτης mj? | | | |
προστάτις, -ιδος | nm. | oltalmazó, segítő, támogató (nő) | προστάτις !, προστάτιν, προστάτιδος, προστάτιδι, προστάτιδες, προστάτιδας, προστατίδων, προστάτισιν |
προστίθημι | verb. | (A.) 1. folytat, ismétel, újra csinál 2. elvesz, elvon, eltávolít, megdönt 3. hozzáad, megnövel 4. átad, átszállít 5. ad, adományoz, bőségesen visszaad 6. kiró, rárak (vkire vmit) 7. tulajdonít vagy betud vkinek vmit 8. hozzáad (túl azon, amit kapott), növel, gyarapít (M.) 1. egyetért vkivel 2. hozzájárulását adja, egyetért vmivel 3. tárítja magát vmihez vagy vkihez 4. csatolja magát vmihez vagy vkihez 5. nyer, hasznot húz, növekszik, kibővül 6. magára vagy másokra zúdít, hoz | |
πρόστιμον mj? | | | |
προστρέχω | verb. | odafut, odasiet vmihez | |
προσυπομιμνῄσκω mj? | verb. | | |
προσυστέλλομαι | verb. | előzetesen össze van állítva, előre el van készítve | |
προσυψόω mj? | verb. | | |
προσφάγιον, -ου | nm. | ennivaló, 1) bármi, amit kenyérrel ettek; 1a) főtt vagy roston sült hal | προσφάγιον !, προσφάγιον, προσφάγιου, προσφάγιῳ, προσφάγια, προσφάγια, προσφάγιων, προσφάγιοις |
προσφαίνω mj? | verb. | | |
πρόσφατος, -ον | adi. | 1) mostanában levágott, frissen leölt; 2) mostanában készített, új | |
προσφάτως | adv. | nemrég, imént | |
προσφέρω | verb. | 1. odavisz; 2. (áldozatként) odavisz (Istennek az oltárra) | προσφέρω, προσοίσω, προσήνεγκα, προσενήνοχα, προσηνέχθην, προσενήνεγμαι |