| δώδεκα | card. | tizenkettő | |
| δωδεκαετής mj? | | | |
| δωδεκάμηνος, -ον | adi. | a tizenkét hónap közül | |
| δωδέκατος, -η, -ον | ord. | tizenkettedik; Hap. leg. Jel 21,20 | |
| δωδεκάφυλον, -´ου | nm. | tizenkét törzs, az izraelita nép összessége | δωδεκάφυλον !, δωδεκάφυλον, δωδεκαφύλου, δωδεκαφύλῳ, δωδεκάφυλα, δωδεκάφυλα, δωδεκαφύλων, δωδεκαφύλοις |
| Δωδια | nm.pers. | Dúdia | |
| Δωδω mj? | nm.pers. | | |
| Δωηκ | nm.pers. | Dóeg | |
| Δωθαϊμ | nm.geo. | Dótain (vö. héb. דֹתָֽן) | |
| Δωκ mj? | | | |
| δῶμα, -´ατος | nm. | háztető | δῶμα, δῶμα !, δώματος !, δώματι, δώματα, δώματα, δωμάτων !, δώμασιν |
| Δωμανα mj? | | | |
| Δωρ | nm.pers. | Dór | |
| Δωρα | nm.geo. | Dora | |
| δωρεά, -ᾶς | nm. | (ingyenes) ajándék | δωρεά !, δωρεάν !, δωρεᾶς !, δωρεᾷ !, δωρεαί, δωρεάς, δωρεῶν, δωρεαῖς |
| δωρεάν | adv. | ingyen | |
| δωρέομαι | verb. | ajándékoz, adományoz, ad | |
| δώρημα, -τος | nm. | ajándék; az adomány hatása; | δώρημα !, δώρημα, δώρηματος, δώρηματι, δώρηματα, δώρηματα, δωρήματων, δώρημασιν |
| δωροδέκτης, -ου | nm. | vki aki vesztegetést fogad el; vki aki ajándékokat fogad el | |
| δωροκοπέω | verb. | megveszteget | |
| δωρολήμπτης, -ου | nm. | vki aki kenőpénzt kap, megvesztegetett | |
| δῶρον, -´ου | nm. | áldozati ajándék; BÚG: ο tövű ragozás, n. | δῶρον !, δῶρον !, δώρου, δώρῳ !, δῶρα !, δῶρα !, δώρων, δώροις ! |
| Δωσίθεος | nm.pers. | Dosziteus | |
| Δωταια mj? | nm.pers. | | |
| ἔα | partic. | Hah! | |
| ἐάν | coni. | ha | |
| ἐάνπερ | coni. | ha | |
| ἔαρ | nm. | tavasz | ἔαρος, ἦρ, ἦρος, ἦρι, εἴαρος, εἴαρι, ἤαρος, εἶαρ |
| ἔαρσις, -´εως mj? | nm. | | |
| Εασακεμ mj? | | | |
| ἑαυτόν, -ήν, -ό | pron.refl./pron.rec. | 1. (pron.refl.) magát; 2. (pron.rec.) egymást; Ragozása: <br>nom.: nincs <br>sg.acc. (önmagát): ἑαυτόν, ἑαυτήν, ἑαυτό;<br>sg.gen. (önmagáé): ἑαυτοῦ, ἑαυτῆς, ἑαυτοῦ;<br>sg.dat. (önmagának): ἑαυτῷ, ἑαυτῇ, ἑαυτῷ; <br>Többesszámban megegyezik az 1. szem (ἑμαυτόν, -ήν: önmagamat), a 2. szem. (σεαυτόν, -ήν: önmagadat) és a 3. szem. (ἑαυτόν, -ήν, -ό: önmagát): <br>pl.acc. (önmagunkat/önmagatokat/önmagukat): ἑαυτούς, ἑαυτάς, ἑαυτά; <br>pl.gen. (önmagunké/önmagatoké/önmaguké): ἑαυτῶν, ἑαυτῶν, ἑαυτῶν; <br>pl.dat. (önmagunknak/önmagatoknak/önmaguknak): ἑαυτοῖς, ἑαυταῖς, ἑαυτοῖς | |
| ἐάω | verb. | hagy, enged | ἐάω, ἐάσω, εἴασα, 0, εἰάθην, 0 (vö: BÚG 11.8.6) |
| ἑβδομάς, -άδος | nm. | a hetes szám | |
| ἑβδομήκοντα | card. | hetven | |
| ἑβδομηκοντάκις | adv. | hetvenszer; Hap. leg. Mt 18,22 | |
| ἑβδομηκοστός, -όν | ord. | hetvenedik | |
| ἕβδομος, -η, -ον | ord. | hetedik | |
| Εβεαρ mj? | | | |
| Εβελμαωλα mj? | nm.pers. | | |
| Εβελχαρμιν mj? | | | |
| Ἔβερ | nm.pers. | Héber | |
| Εβια mj? | nm.pers. | | |
| Εβλαζερ mj? | nm.pers. | | |
| Εβραῖα | nm. | héber asszony | |
| Ἑβραῖος, -α, -ον | adi. | héber | Ἑβραῖος !, Ἑβραῖον, Ἑβραίου, Ἑβραίῳ, Ἑβραῖοι !, Ἑβραίους !, Ἑβραίων !, Ἑβραίοις |
| Ἑβραΐς, -ίδος | nm. | héber, a héber nyelv | Ἑβραΐς, Ἑβραΐδα, Ἑβραΐδος, Ἑβραΐδι !, Ἑβραΐδες, Ἑβραΐδας, Ἑβραΐδων, Ἑβραΐσιν |
| ἑβραϊστί | adv. | héberül | |
| Εβρωνα | nm.pers. | Hebróna | |
| Εγγαδδι | nm.geo. | Engaddi | |
| ἐγγαστρίμυθος, -ου | adi. | hasbeszélő; hasból beszélve jövendölő | |
| ἐγγίζω | verb. | közelít (amihez: + dat.) | ἐγγίζω, ἐγγιῶ v. ἐγγίσω, ἤγγισα, ἤγγικα, 0, 0 (vö: BGOG, 310.o.) |
| ἐγγλύφω | verb. | bevés | |
| ἔγγονος | nm. | fiú unoka | |
| ἔγγραπτος, -ον | adi. | leírt; írásba foglalt | |
| ἐγγράφος, -ον | adi. | írott | |
| ἐγγράφω v. ἐνγραφω | verb. | fölír vhová, beír vmibe; ἐγγράφω írásmód: GNT28; ἐνγραφω írásmód: GNT_WH | |
| ἐγγυάω | verb. | (A) 1. zálogul ad, ígér 2. eljegyez (M) 1. kezeskedik, jótáll 2. kezességet fogad el 3. magát kötelezi 4. jegyesül fogad, eljegyez | |
| ἐγγύη, -ης | nm. | kezes | |
| ἐγγύθεν | adv. | közelről; közel | |
| ἔγγυος, -ον | adi. | kezes | |
| ἐγγύς | adv./praep. | közel (praepositioként: + gen.) | |
| ἐγγύτερον | adv.(compar.) | közelebb (amihez: + gen.); Határozó az ἐγγύτερος, -α, -ον melléknévből (közelebbi) Hap. leg. Róm 13,11 | |
| ἐγείρω | verb. | 1. felkelt; 2. feltámaszt; 3. (intr.) felkel | ἐγείρω, ἐγερῶ, ἤγειρα, ἐγρήγορα, ἠγέρθην, ἐγήγερμαι (vö: BÚG 11.8.47) |
| ἔγερσις, -´εως | nm. | 1) fölgerjedés; 2) fölkelés; 3) föltámadás a halálból | ἔγερσις, ἔγερσιν !, ἐγέρσεως, ἐγέρσει, ἐγέρσεις, ἐγέρσεις, ἐγέρσεων, ἐγέρσεσιν |
| ἐγκάθετος, -´ου | nm. | 1) spion, titkosügynök; 2) provokatőr, aki szóbeli csapdát állít a másiknak, hogy vádolhassa | ἐγκάθετος, ἐγκάθετον, ἐγκαθέτου, ἐγκαθέτῳ, ἐγκάθετοι, ἐγκαθέτους !, ἐγκαθέτων, ἐγκαθέτοις |
| ἐγκάθημαι | verb. | (M.) 1. benne/rajta ül; marad 2. lesben ül/áll; 3. kat. állomásozik 4. átv. belerögződik; belefészkeli magát vmibe | |
| ἐγκαίνια v. ἐνκαίνια, -ίων | nm. | 1) fölszentelés; 1a) (Úsz.) sajátosan a templom megtisztításának és újjászentelésének évi nyolcnapos ünnepe, a mai Hanukka, Chisleu 25-től (kb. a mi decemberünk közepétől), amit Makkabeus Júdás vezetett be Kr. e. 164-ben, miután megtisztította a templomot IV. Antiochus Epifanesz deszakralizációja után; ἐγκαίνια írásmód: GNT28; ἐνκαίνια írásmód: GNT_WH; Hap. leg. Jn 10,22: ἐγκαίνια (n.pl.nom.) | ἐγκαίνια !, ἐγκαίνια, ἐγκαίνιων, ἐγκαίνιοις |
| ἐγκαινίζω | verb. | 1) megújít; 2) szentel, szentesít, felszentel | |
| ἐγκαινίοις mj? | | | |
| ἐγκαινισμός, -οῦ | nm. | felszentelés | |
| ἐγκαίνωσις, -´εως | | felszentelés | |
| ἐγκακέω | verb. | 1. elunt, belefáradt, kimerült; 2. hibázik, elmulaszt | |
| ἐγκαλέω | verb. | vádat emel | ἐγκαλέω, ἐγκαλέσω, ἐνεκάλεσα, ἐγκέκληκα, ἐνεκλήθην, ἐγκέκλημαι |
| ἔγκαρπος, -ον | nm. | 1. gyömölcsöt tartalmazó, gyümölcstermő 2. gyümölcsökből álló, gyümölcs (áldozat) | |
| ἔγκατα, -ωv | nm. | zsigerek, belek | |
| ἐγκατάλειμμα, -ατος | nm. | 1. maradvány, maradék; emlék 2. utókor, nyom 3. dagasztóteknő | |
| ἐγκαταλείπω | verb. | elhagy, otthagy, dezertál | ἐγκαταλείπω, ἐγκαταλείψω ?, ἐγκατέλιπον, ἐγκαταλέλοιπα ?, ἐγκατελείφθην ?, ἐγκαταλέλειμμαι ? |
| ἐγκαταλιμπάνω | verb. | elhagy, otthagy | |
| ἐγκαταπαίζω | verb. | gúnyol, csúfol; játékszerként használ | |
| ἐγκατοικέω | verb. | lakik közöttük | |
| ἔγκατον, -τά | nm. | belső rész, befelé, belek | |
| ἐγκαυχάομαι v. ἐνκαυχάομαι | verb. | dicsekszik; Hap. leg. 2Tessz 1,4: ἐνκαυχᾶσθαι (D.inf.impf.); ἐγκαυχάομαι írásmód: GNT28; ἐνκαυχάομαι írásmód: GNT_WH | |
| ἐγκεῖμαι | verb. | 1. benne/rajta fekszik; van; hajlik rá 2. üldöz; szorongat | ἐκέοιτο, ἐγκείσομαι, ἐγκείσεμαι |
| ἐγκεντρίζω | verb. | beolt, olt (növényt); (átv.) sarkantyúz, ösztönöz | |
| ἐγκηδεύομαι | verb. | beletemet | |
| ἐγκισσάω | verb. | üzekedik | |
| ἐγκλείω | verb. | (A) bezár (M) bezárkózik | |
| ἔγκλημα, -´τος | nm. | vádemelés: egy bűntény amelyben valaki ellen vádat emeltek | ἔγκλημα !, ἔγκλημα, ἐγκλήματος !, ἐγκλήματι, ἐγκλήματα, ἐγκλήματα, ἐγκλημάτων, ἐγκλήμασιν |
| ἔγκληρος, -ος, -ον | adi. | örökség részének levő, örökös | |
| ἐγκλοιόω | verb. | gallérral csatol, nyakat körülkerít | |
| ἔγκοιλος, -ον | adi. | zsigerek, belek, hasban; belső szervek; mélyen ülő, beesett | |
| ἐγκολάπτω | verb. | bevés vmit | |
| ἐγκολλάω | verb. | beleragaszt; hozzáragaszt | |
| ἐγκομβόομαι | verb. | felölti magára, felövezi magát | |
| ἐγκοπή, -ῆς | nm. | akadály | ἐγκοπή, ἐγκοπήν !, ἐγκοπῆς, ἐγκοπῇ, ἐγκοπαί, ἐγκοπάς, ἐγκοπῶν, ἐγκοπαῖς |
| ἔγκοπος, -ον | adi. | fárasztó, fáradt | |