| ἔκγονον, -´ου | nm. | 1. leszármazott; 2. unoka | ἔκγονον, ἔκγονον, ἐκγόνου, ἐκγόνῳ, ἔκγονα, ἔκγονα !, ἐκγόνων, ἐκγόνοις |
| ἔκγονος, -ον | adi. | született, ami megszületett, abból kiindulva; leszármazott, ivadék, utüd | |
| ἐκγράφω | verb. | megír, kitölt, lemásol | |
| ἐκδανείζω | verb. | hitelez kamattal, érdeklődést kölcsönözni | |
| ἐκδαπανάομαι | verb. | elkölt, felhasznál teljesen, áldoz rá | |
| ἐκδειματόω | verb. | el-/megrémít | |
| ἐκδεκτέον mj? | | | |
| ἐκδέρω | verb. | 1. megnyúz 2. véresre ver | |
| ἐκδέχομαι | verb. | 1) megkap, elfogad; 2) keres, vár vmit (ami az övé lesz) | ἐκδέχομαι, ἐκδέξομαι, ἐξεδεξάμην, ἐκδέδεγμαι, 0, 0 |
| ἐκδέω | verb. | (meg)köt, megerősít (vmihez) | |
| ἔκδηλος, -ον | adi. | egyértelmű, világos, kézenfekvő | |
| ἐκδημέω | verb. | távol van, távozik,hiányzik, elköltözik | |
| ἐκδημία, -ας | nm. | külföldre menés, külföldön tartózkodás | |
| ἐκδιαιτάω | verb. | változtat vki szokásain (P) megváltoztatja vki életmódját vmiből | |
| ἐκδιαιτέω mj? | verb. | | |
| ἐκδιδάσκω | verb. | tanít | |
| ἐκδιδύσκω | verb. | átad, felad; megad, lemond vmiről, kiszolgáltat; kitesz; kifoszt, kirabol, levetkőztet; közzétesz, kihoz; kifizet; termel, alkot | |
| ἐκδίδωμι | verb. | kiad, bérbe ad | |
| ἐκδιηγέομαι | verb. | 1) elbeszéli teljesen 2) mond, kijelent, nyilatkozik | |
| ἐκδικάζω | verb. | 1. bosszút áll, megbosszul 2. megbüntet, megfenyít | |
| ἐκδικέω | verb. | 1) megvédi a saját jogát, igazságot tesz; 1a) megvéd vkit vkitől; 2) megbosszul vmit; 2a) megbüntet vkit vmiért; megfenyít | ἐκδικέω, ἐκδικήσω, ἐξεδίκησα, ἐκδεδίκηκα ?, ἐξεδικήθην ?, ἐκδεδίκημαι ? |
| ἐκδίκησις, -´εως | nm. | igazságszolgáltatás, bosszúállás | ἐκδίκησις !, ἐκδίκησιν !, ἐκδικήσεως !, ἐκδικήσει, ἐκδικήσεις, ἐκδικήσεις, ἐκδικήσεων, ἐκδικήσεσιν |
| ἐκδικητής mj? | | | |
| ἔκδικος, -ον | nm. | igazságtevő, bosszúálló | ἐκδίκησις !, ἐκδίκησιν, ἐκδίκησεως, ἐκδίκησει, ἐκδίκησεις, ἐκδίκησεις, ἐκδίκησεων, ἐκδίκησεσιν |
| ἐκδιώκω | verb. | üldöz, elűz, száműz | |
| ἔκδοτος, -ον | adi. | kiszolgáltatott (ellenségnek, v. vki hatalmának, akaratának); Hap. leg. Acs 2,23: ἔκδοτον (m.sg.acc.) | |
| ἐκδοχή, -ῆς | nm. | várás | ἐκδοχή !, ἐκδοχήν, ἐκδοχῆς, ἐκδοχῇ, ἐκδοχαί, ἐκδοχάς, ἐκδοχῶν, ἐκδοχαῖς |
| ἐκδύνω v. ἐκδύω | verb. | 1. levetkőztet, lemeztelenít 2. levet 3. elmenekül, elszökik, kilép | |
| ἐκεῖ | adv. | ott, oda | |
| ἐκεῖθεν | adv. | onnét | |
| ἐκεῖνος, ἐκείνη, ἐκεῖνο | pron.dem. | az, amaz, azok, amazok, stb. Ragozása: m/f/n.sg.nom.: ἐκεῖνος, ἐκείνη, ἐκεῖνο; m/f/n.sg.acc.: ἐκεῖνον, ἐκείνην, ἐκεῖνο; m/f/n.sg.gen.: ἐκείνου, ἐκείνης, ἐκείνου; m/f/n.sg.dat.: ἐκείνῳ, ἐκείνῃ, ἐκείνῳ; m/f/n.pl.nom.: ἐκεῖνοι, ἐκεῖναι, ἐκεῖνα; m/f/n.pl.acc.: ἐκείνους, ἐκείνας, ἐκεῖνα; m/f/n.pl.gen.: ἐκείνων, ἐκείνων, ἐκείνων; m/f/n.pl.dat.: ἐκείνοις, ἐκείναις, ἐκείνοις | |
| ἐκεῖσε | adv. | 1) ott; 2) oda | |
| ἐκζέω | verb. | I. tr. felforral; II. intr. 1. forr; hemzseg; ἡ κοιλία μου ἐξέζεστε bensőm forrongásba jött 2. kitör (betegség); megfogan (átok) | |
| ἐκζητέω | verb. | 1. (A.) keres, kutat; 2. (P.) számot ad vmiről | ἐκζητέω, ἐκζητήσω, ἐξεζήτησα, ἐξεζήτηκα, ἐξεζητήθην ?, ἐξεζητήμαι ? |
| ἐκζήτησις, -´εως | nm. | kutakodás | ἐκζήτησις, ἐκζήτησιν, ἐκζητήσεως, ἐκζητήσει, ἐκζητήσεις, ἐκζητήσεις !, ἐκζητήσεων, ἐκζητήσεσιν |
| ἐκζητητής mj? | | | |
| ἐκθαμβέω | verb. | 1) (A) rémületbe ejt (pl. Sir 30,9); 2) (M) megijed, megrémül; 3) (M) elámul, meghökken, teljesen ámulatba esik | |
| ἔκθαμβος, -ον | adi. | 1) döbbent; 2) rémült; 3) csodálkozó; Hap. leg. Acs 3,11 | |
| Εκθανααδ mj? | nm.pers. | | |
| ἐκθαυμάζω | verb. | meglepődik, elámul | |
| ἔκθεμα, -ατος | nm. | nyilvános értesítés, kiáltvány, nyilatkozat, rendelet, nyilvános megjelenítés | |
| ἐκθερίζω | verb. | teljesen learat, lekaszál | |
| ἔκθεσις, -εως | nm. | 1. kitevés, kiállítás 2. hirdetés, rendelet 3. fejtegetés, magyarázat | |
| ἔκθεσμος mj? | | | |
| ἔκθετος, -ον | adi. | kitett | |
| ἐκθηλάζω | verb. | mellet szopik | |
| ἐκθλίβω | verb. | 1. présel, összenyom, szorít 2. eröltet, kényszerít, rákényszerít 3. sújt, kínoz, szomorít | |
| ἔκθυμος mj? | | | |
| ἐκκαθαίρω | verb. | kiirt, kitisztít | |
| ἐκκαθαρίζω | verb. | 1. kitisztít, kitakarít 2. eltakarít, eltávolít | |
| ἑκκαίδεκα | card. | tizenhat | |
| ἑκκαιδέκατος mj? | | | |
| ἐκκαίω | verb. | kiég | ἐκκαίομαι, ἐκκαύσομαι ?, ἐξεκαύθην, ἐκκέκαυμαι ? |
| ἐκκακέω | verb. | gyenge szivűnek lenni, csügged, megfárad | |
| ἐκκαλέω | verb. | I. 1. kihív, kiszólít 2. átv. Előidéz 3. folyamodik valakihez II. 1. M. 1. magához hív 2. kihív 3. odahív 4. késztet, ingerel vmire 6. fellebbez, megfellebbez (ítéletet) | |
| ἐκκαλύπτω | verb. | kitár, kimond, felfed | |
| Εκκας mj? | nm.pers. | | |
| ἐκκαυχάομαι | verb. | hangosan dicsekszik/büszkélkedik | |
| ἐκκενόω | verb. | 1. kiüresít, elnéptelenít, elpusztít 2. ~ μάχαιραν Sept. kardját hüvelyéből kihúzza | |
| ἐκκεντέω | verb. | 1) átszúr, átdöf, átlyukaszt 2) áthat, átjár | |
| ἐκκήρυκτος, -ος, -ον | adi. | száműzőtt, elűzött; eldob | |
| Εκκης | nm.pers. | Ákkes | |
| ἐκκινέω | verb. | háborog, mozog | |
| ἐκκλαίω | verb. | kisír, széttör | |
| ἐκκλάω | verb. | kitör, letör | |
| ἐκκλείω | verb. | 1) kirekeszt, kizár; 2) megakadályozza valakinek a megközelítését | |
| ἐκκλησία, -ς | nm. | népgyűlés, gyülekezet, egyház, eklézsia | ἐκκλησία !, ἐκκλησίαν !, ἐκκλησίας !, ἐκκλησίᾳ !, ἐκκλησίαι !, ἐκκλησίας !, ἐκκλησιῶν !, ἐκκλησίαις ! |
| ἐκκλησιάζω | verb. | gyűlésre összehív; megidéz, gyülekezik (P) összegyűlik | |
| Ἐκκλησιαστής, -οῦ, -ὁ | nm. | 1. a gyülekezet tagja, Prédikátor 2. a gyülekezet összehívója | |
| ἔκκλητος mj? | | | |
| ἐκκλίνω | verb. | félrefordul, félrefordít, eltér, elhárít, elhajlik | |
| ἐκκλύζω | verb. | elmos, kimos | |
| ἐκκόλαμμα, -ατος | nm. | vmi vésett | |
| ἐκκολάπτω | verb. | farag, kivés, kikapar, kitöröl | |
| ἐκκόλαψις, -εως | nm. | kivágás vagy vésés (nyílás az ajtón); megtört kagylóhély | |
| ἐκκολυμβάω | verb. | kiúszik | |
| ἐκκομιδή mj? | | | |
| ἐκκομίζω | verb. | 1) kihoz, például halottat a temetőbe | |
| ἐκκοπάω | verb. | 1. kivág, kiüt, kivés 2. kivágja/kivájja a szemeit, megvakít 3. kiüt 4. kivá, levág (egy fát) 5. megsemmisít, kipusztít 6. véget vet | |
| ἐκκόπτω | verb. | kivág, levág | ἐκκόπτω, ἐκκόψω, ἐξέκοψα, ἐκκέκοφα, ἐξεκόπην, ἐκκέκομμαι |
| ἐκκράζω | verb. | felkiált, kikiált | ἐκκράζω, ἐκκράσω ?, ἐκέκραξα !!, ἐκέκραγα ?, ἐκεκράσθην ?, κεκέκραγμαι ? |
| ἐκκρεμάννυμι | verb. | 1) (A) fölfüggeszt, fölakaszt vmire vmit; 2) (M/P) ráakaszkodik vkire, belekapaszkodik vkibe, csüng a szavain; Hap. leg. Lk 19,48: GNT28: ἐξεκρέματο (M.ind.aor.sg.3.) / GNT_WH: ἐξεκρέμετο (P.praet.impf.sg.3.) | |
| ἐκκρούω | verb. | ki van ütve/verve | |
| ἐκκύπτω | verb. | keresztül néz, kinéz | |
| ἐκλαλέω | verb. | elmond, kibeszél, kifecseg, elhíresztel | ἐκλαλέω, ἐκλαλήσω, ἐξελάλησα, ἐκλελάληκα, 0, 0 |
| ἐκλαμβάνω | verb. | kap, megfog | |
| ἔκλαμπρος, -ον | adi. | nagyon fényes | |
| ἐκλάμπω | verb. | fölragyog | ἐκλάμπω, ἐκλάμψω, ἐξέλαμψα, ἐκλέλαμπα, ?, ? |
| ἔκλαμψις mj? | | | |
| ἐκλανθάνομαι | verb. | 1) megfeledkezik valamiről; 2) elfelejt | |
| ἐκλατομέω | verb. | kőbe/sziklába vágni, farag, vés, kimélyít | |
| ἐκλέγω | verb. | kiszemel, kiválaszt, kiválogat | ἐκλέγομαι, ἐκλέξομαι, ἐξελεξάμην, ἐξείλεγμαι |
| ἐκλείπω | verb. | 1. kihagy, elmegy mellette; 2. elfogy; megszűnik, véget ér; 3. meghal; 4. (a Nap) leszáll, elsötétül; 5. (a mammon, mint bálvány) megdől | |
| ἐκλείχω | verb. | felnyal | |