| καταμανθάνω | verb. | megtanul, megfigyel; Hap. leg. Mt 6,28: καταμάθετε (A.imprt.aor.pl.2.) | καταμανθάνω, καταμαθήσομαι, κατέμαθον, καταμεμάθηκα, 0, 0 |
| καταμαρτυρέω | verb. | vki ellen vall, vki ellen tanúskodik (aki ellen: + gen.) | καταμαρτυρέω, καταμαρτυρήσω, κατεμαρτύρησα, καταμεμαρτύρηκα, κατεμαρτυρήθην ?, καταμεμαρτύρημαι ? |
| καταμένω | verb. | folyamatosan marad, lakik vhol | καταμένω, καταμενῶ, κατέμεινα, καταμεμένηκα, 0, 0 |
| καταμερίζω | verb. | feloszt (valamit), kioszt, szétoszt (földet, mint örökséget) | |
| καταμερισμός, -οῦ | nm. | felosztás, kiosztás; a kiosztás vagy szétosztás cselekedete | |
| καταμεστόω | verb. | egyészen megtölt vele | |
| καταμετρέω | verb. | megmér, kimér vmit | |
| καταμήνιος, -ον | adi. | havi (bérek, menstruációk) | |
| καταμηνύω mj? | verb. | | |
| καταμίγνυμι | verb. | keveredik, összekever, keveri a hozzávalókat | |
| καταμιμνῄσκω mj? | verb. | | |
| καταμόνας | adv. | egyedül, külön | |
| καταμωκάομαι | verb. | kigúnyol | |
| καταναγκάζω mj? | verb. | | |
| Καταναθ | nm.geo. | Kattath | |
| καταναλίσκω | verb. | felemészt, elpusztít | |
| καταναρκάω | verb. | 1) megterhel, terhére van; 2) ellustul, restnek lenni | |
| κατανέμω | verb. | elnyel, felfal, zabál | |
| κατανεύω | verb. | 1) bólint, jelez; 2) fejbólintással vagy jellel fejezi ki magát | |
| κατανίστημι | verb. | feláll ellene, beállít, ellene áll | |
| κατανοέω | verb. | fölfog, megért; figyelmesen szemlél, szemét ill. elméjét vmire koncentrálja | |
| κατανοήσις, -´εως mj? | nm. | | |
| καταντάω | verb. | eljut vhová | καταντάω, καταντήσω, κατήντησα, 0, 0, 0 |
| κατάντημα, -ατος | nm. | vég, cél | |
| καταντλέω mj? | verb. | | |
| κατάνυξις, -´εως | nm. | kábultság | κατάνυξις, κατάνυξιν, κατανύξεως !, κατανύξει, κατανύξεις, κατανύξεις, κατανύξεων, κατανύξεσιν |
| κατανύσσομαι | verb. | 1) felszúr, átlyukaszt; 2) átvitt értelemben: gyötri a lelkiismeretét vmi 3) csendben marad 4) megbán, sajnál | |
| κατανύω | verb. | véget vet, elérkezik egy helyre | |
| κατανωτίζομαι mj? | verb. | | |
| καταξαίνω mj? | verb. | | |
| καταξηραίνω | verb. | felszárad, kiszárad | |
| κατάξηρος, -ον | adi. | nagyon száraz, kiszáradt | |
| κατάξιος, -ον | adi. | nagyon méltó, alkalmas, megfelelő | |
| καταξιόω | verb. | méltónak ítél (amire: + gen.) | |
| καταξύω mj? | verb. | | |
| καταπαίζω | verb. | kicsúfol vkit, becsap vkit | |
| καταπαλαίω | verb. | ledob (bízkózásban); győzni vki felett, megbuktatni; legyőzni harcban/csatában | |
| καταπάλτης mj? | | | |
| καταπανουργεύομαι | verb. | (M.) rosszindulatúan jár el vkivel szemben | |
| καταπάσσω | verb. | szór (folyadékot, port, hamut) (gyakran a bánat jelképeként) | |
| καταπατέω | verb. | eltapos, letapos | καταπατέω, καταπατήσω, καταπάτησα, καταπεπατέτηκα ?, καταπατήσθην ?, 0? |
| καταπάτημα, -ατος | nm. | taposás, elnyomás; pusztítás, pusztító; profanizálás, megszentségtelenítés | |
| καταπάτησις, -´εως mj? | nm. | | |
| κατάπαυμα mj? | | | |
| κατάπαυσις, -´εως | nm. | nyugalom | κατάπαυσις, κατάπαυσιν !, καταπαύσεως !, καταπαύσει, καταπαύσεις, καταπαύσεις, καταπαύσεων, καταπαύσεσιν |
| καταπαύω | verb. | lecsendesít, megnyugtat, megpihen, megszűnik | |
| καταπειράζω mj? | verb. | | |
| καταπελματόομαι | verb. | (A) tapaszt, folttal javít | |
| καταπενθέω | verb. | gyászol, megsirat | |
| καταπέτασμα, -´τος | nm. | függöny | καταπέτασμα !, καταπέτασμα !, καταπετάσματος !, καταπετάσματι, καταπετάσματα, καταπετάσματα, καταπετασμάτων, καταπετάσμασιν |
| καταπέτομαι | verb. | lefelé repül, lecsap | |
| καταπήγνυμι | verb. | erőteljesen növekszik; alapít, létrehoz vmit; rögzít, erősít | |
| καταπηδάω | verb. | leugrik | |
| κατάπικρος mj? | | | |
| καταπίνω | verb. | (átv. is) elnyel | καταπίνω, καταπίομαι, κατέπιον, καταπέπωκα, κατεπόθην, 0 |
| καταπίπτω | verb. | (le)esik | |
| καταπιστεύω | verb. | bízik, bizalmat érez, megbízik | |
| καταπλάσσω | verb. | bepucol, bevakol, vakolatként felrak, befed | |
| καταπλέω | verb. | 1) lehajózik a partig; 2) beérkezik | |
| καταπληγμός | nm. | 1) megrémítés, leverés 2) bámulás, csodálkozás 3) félénkség | |
| κατάπληξις, -εως | nm. | 1) megrémítés, leverés 2) bámulás, csodálkozás 3) félénkség | |
| καταπλήσσω | verb. | megfélemlít, megijeszt (P) terrorizálva van; meg van döbbenve vmitől; valaki vmivel meg van ütve | |
| κατάπλους, -ου | nm. | utazás (tengeri), hajóút vö: κατάπληξις | |
| καταπολεμέω | verb. | küzd ellene | |
| καταπονέω | verb. | 1) kifáraszt vagy kimerít valakit nehéz munkával; 2) bosszant, felzavar | |
| κατάπονος, -ος | adi. | fáradt, lankadt; nehéz, nehézkes, fárasztó | |
| καταποντίζω | verb. | vízben elsüllyed, vízbe fullad (vízbe dobják halálos ítéletképpen) | καταποντίζομαι, καταποντίσομαι ?, καταποντίσθην, καταπεποντίσμαι ? |
| καταποντισμός, -ὁ | nm. | fulladás, elárasztás | |
| καταπορεύομαι | verb. | 1. visszajön 2. hazatér | |
| καταπραΰνω | verb. | puhul, meglágyul, enyhül, lecsendesít, megnyugtat, lecsillapít, csökkenti az intenzitását | |
| καταπρίω | verb. | felvág, fűrészel, kettévág (LXX) | |
| καταπροδίδωμι mj? | verb. | | |
| καταπρονομεύω | verb. | zsákmányként visz el, zsákmányt venni tőle | |
| καταπτήσσω | verb. | megalázkodik, félelmében meglapul, gubbaszt, lekuporodik | |
| κατάπτωμα, -ατος | nm. | 1. esés, bukás 2. gyengeség, ájulás | |
| κατάπτωσις, -´εως | nm. | esés, hullás, bukás; összeomlás, sorscsapás | |
| κατάρα, -ς | nm. | átok | κατάρα !, κατάραν !, κατάρας !, κατάρᾳ, κατάραι, κατάρας, καταρῶν, κατάραις |
| καταράομαι | verb. | átkoz, megátkoz | |
| κατάρασις, -´εως | nm. | megátkozás, átkozódás, átok | |
| καταράσσω | verb. | elromlik, letörik, szétszakít | |
| κατάρατος mj? | | | |
| καταργέω | verb. | 1. (A.) érvénytelenít, megszüntet, megsemmisít; 2. (P.) érvényét, erejét veszti, megszűnik, megsemmisül | καταργέω, καταργήσω, κατήργησα, κατήργηκα, κατηργήθην, κατήργημαι |
| καταργυρόω | verb. | ezüsttel befed | |
| καταρέω mj? | verb. | | |
| καταρήγνυμι | verb. | letör, lebont, elromlik, szétszakad | |
| καταριθμέω | verb. | 1) (A) beleszámol vmibe, odaszámol vmihez; 2) (P) vkikhez számláltatik, vkikhez tartozik; Hap. leg. Acs 1,17: κατηριθμημένος (P.part.perf.m.sg.nom.) | |
| καταρίπτω | verb. | le-/behajít, elszéleszt, szétszór, megsemmísít 2. lealáz, megvet | |
| καταρομβεύω | verb. | tévútra vezet, vándorlást okoz, kóborol | |
| καταρράκτης, -ου | nm. | 1. lezúduló, lerohanó 2. vízesés, zuhatag 3. kapurács 4. zsilip, zsilipkapu, gát 5. zsákmányára lecsapó tengeri madár, kormorán | |
| καταρρέω | verb. | 1. leomlik, lefut, lejár, lecsepeg 2. leesik, lehull 3. lefolyik 4. elpusztul, emésztődik, bágyadozik | |
| κατάρρυτος mj? | | | |
| καταρτίζω | verb. | 1. rendez, rendbe hoz; 2. (személyeket) összehangol, jó irányba terel; 3. készít, elkészít 4. igazít, ismét visszahelyez, helyreállít 5. jogába visszállít, megjavít 6. teljesen berendez (M.) létrehoz | καταρτίζω, καταρτίσω, κατήρτισα, κατήρτικα, κατηρτίσθην, κατήρτισμαι |
| κατάρτισις, -´εως | nm. | tökéletessé tétel | κατάρτισις, κατάρτισιν !, καταρτίσεως, καταρτίσει, καταρτίσεις, καταρτίσεις, καταρτίσεων, καταρτίσεσιν |
| καταρτισμός, -οῦ | nm. | helyre állítás | καταρτισμός, καταρτισμόν !, καταρτισμοῦ, καταρτισμῷ, καταρτισμοί, καταρτισμούς, καταρτισμῶν, καταρτισμοῖς |
| κατάρχω | verb. | 1. megkezd, elsőnek tesz valamit, uralkodik, kormányoz vkit 2. megfenyít/megbüntet (Setp.) (M) 1. megkezd vmit 2. az áldozatot megkezdni 3. feláldoz, áldozatot mutat be | |
| κατασβέννυμι | verb. | elfojt, elolt, lecsillapít, megszüntet, enyhít | |
| κατασείω | verb. | int (a kezével) | |