| φύω | verb. | 1) nő, terem, kihajt; 2) növeszt, termel | φύω, φύσω, ἔφυσα, πέφυκα, ἐφύην, 0 (vö: BGOG, 312.o.) |
| φωλεός, -οῦ | nm. | üreg, gödör, odú | φωλεός, φωλεόν, φωλεοῦ, φωλεῷ, φωλεοί, φωλεούς !, φωλεῶν, φωλεοῖς |
| φωνέω | verb. | megszólal, szólít, hív; kiált | φωνέω, φωνήσω, ἐφώνησα, πεφώνηκα, ἐφωνήθην, πεφώνημαι |
| φωνή, -ῆς | nm. | hang | φωνή !, φωνήν !, φωνῆς !, φωνῇ !, φωναί !, φωνάς !, φωνῶν !, φωναῖς ! |
| φωράω | verb. | (A) felfed, kinyomoz (tolvajt) (P) fel van fedve, be van azonosítva | |
| φῶς, φωτός | nm. | világosság, fény | φῶς !!!, φῶς !!!, φωτός !, φωτί !, φῶτα, φῶτα !!, φώτων !!, φώσιν |
| φωστήρ, -ῆρος | nm. | csillag, fénylő égitest | φωστήρ !, φωστῆρα, φωστῆρος, φωστῆρι, φωστῆρες !, φωστῆρας, φωστήρων, φωστῆρσιν |
| φωσφόρος, -ον | adi. | 1) fényhozó; 2) a Vénusz bolygó,a hajnali csillag, hajnalcsillag; 3) átvitt értelemben Krisztus | |
| φωταγωγέω mj? | verb. | | |
| φωτεινός v. φωτινός, -ή, -όν | adi. | fényes; φωτεινός írásmód: GNT28; φωτινός írásmód: GNT_WH | |
| φωτίζω | verb. | 1) világít, ragyog; 2) megvilágít, megvilágosít; 3) világosságra hoz, nyilvánvalóvá tesz; 4) felvilágosít | |
| φωτισμός, -οῦ | nm. | világosság | φωτισμός, φωτισμόν !, φωτισμοῦ, φωτισμῷ, φωτισμοί, φωτισμούς, φωτισμῶν, φωτισμοῖς |
| Χαβασιν | nm.pers. | Habasa | |
| Χαββα mj? | | | |
| Χαβερ | nm.pers. | Héber | |
| Χαβια mj? | nm.pers. | | |
| Χαβρα | nm.geo. | Kabbon | |
| Χαβραθα | nm.geo. | Khabratha | |
| Χαβριν mj? | nm.pers. | | |
| Χαβρις mj? | nm.pers. | | |
| Χαβωλ mj? | | | |
| Χαβωρ mj? | | | |
| Χαδιάσαι mj? | nm.pers. | | |
| Χαθλως mj? | | | |
| Χαιλων | nm.pers. | Holon: Fontos város Moáb "síkság"-án (Jer. 48:21); Helon: név | |
| χαίνω v. χάσκω | verb. | tátja (a száját), ásít, tátog | χάνοι, χανών, εχηνότα |
| Χαιρεας, -ου | nm.pers. | Khereász | |
| χαιρετίζω mj? | verb. | | |
| χαίρω | verb. | 1) örül, örvendezik; 2) (imprt.) üdvözlési forma: "Χαῖρε - Örvendezz"; Aoristosban a passzív-deponens ragozással találkozunk. | χαίρω, χαρήσομαι, ἐχαίρησα, κεχάρηκα, ἐχάρην, 0 |
| χάλαζα, -´ης | nm. | jégeső | χάλαζα !, χάλαζαν, χαλάζης !, χαλάζῃ, χάλαζαι, χαλάζας, χαλαζῶν, χαλάζαις |
| Χαλαμακ mj? | | | |
| Χαλαννη | nm.geo. | Kálne | |
| χάλαστα mj? | | | |
| χαλαστόν mj? | | | |
| Χαλαχ | nm.geo. | Kálé | |
| χαλάω | verb. | leereszt, leenged egy magasabb helyről egy alacsonyabbra; kiveti a hálót | |
| χαλβάνη, -ἡ | nm. | gyantás lé mindenféle gyógyításra, Ferula galbaniflua | |
| Χαλδαία | nm.geo. | Káldea; Babilónia déli részén lévő föld és emberek. | |
| Χαλδαϊκός | adi. | káldeus | |
| Χαλδαῖος, -´ου | nm. | káldeus, Káldea lakója | Χαλδαῖος, Χαλδαῖον, Χαλδαίου, Χαλδαίῳ, Χαλδαῖοι, Χαλδαίους, Χαλδαίων !, Χαλδαίοις |
| Χαλδαϊστί | adv. | káldeusul, káldeus nyelven | |
| Χαλεβ | nm.pers. | Káleb | |
| χαλεπαίνω mj? | verb. | | |
| χαλεπός, -ή, -όν | adi. | 1) nehezen elviselhető, zavaró veszélyes; 2) kemény, kegyetlen, vad | |
| Χαληλ | nm.pers. | Kalál | |
| Χαλια mj? | nm.pers. | | |
| χαλιναγωγέω | verb. | 1) kantárszáron vezeti, irányítja; 2) megzaboláz, kordában tartja, korlátozza, fékezi | |
| χαλινός, -οῦ | nm. | zabla | χαλινός, χαλινόν, χαλινοῦ, χαλινῷ, χαλινοί, χαλινούς !, χαλινῶν !, χαλινοῖς |
| χάλιξ, -ικος | nm. | kis kő, kavics | |
| Χαλκαλ | nm.pers. | Kálkol | |
| χαλκεῖον, -ου | nm. | réz edény, réz üst; lásd χαλκίον | |
| χαλκείος, -ον | adi. | rézből vagy bronzból való | |
| χαλκεύς, -έως | nm. | rézműves | χαλκεύς !, χαλκέα, χαλκέως, χαλκεῖ, χαλκεῖς, χαλκεῖς, χαλκέων, χαλκεῦσιν |
| χαλκεύω mj? | verb. | | |
| χαλκηδών, -όνος | nm. | kalcedón (drágakő) | |
| χαλκίον, -ου | nm. | rézedény | χαλκίον, χαλκίον, χαλκίου, χαλκίῳ, χαλκία, χαλκία, χαλκίων !, χαλκίοις |
| χαλκολίβανον, -´ου | nm. | réz és más fémek ötvözete ismeretlen összetételben, talán egy fajta bronz | χαλκολίβανον, χαλκολίβανον, χαλκολιβάνου, χαλκολιβάνῳ !, χαλκολίβανα, χαλκολίβανα, χαλκολιβάνων, χαλκολιβάνοις |
| χαλκοπλάστης, -ου | nm. | rézöntő/-műves | |
| χαλκός, -οῦ | nm. | 1. érc, fém(eszköz); 2. mint zeneszerszám is; 3. aprópénz | χαλκός !, χαλκόν !, χαλκοῦ !, χαλκῷ, χαλκοί, χαλκούς, χαλκῶν, χαλκοῖς |
| χαλκοῦς, -ῆ, -οῦν | adi. | rézből készült; Hap. leg. Jel 9,20: χαλκᾶ (n.pl.acc.) | |
| Χαλου | nm.geo. | Hólon | |
| Χαλφι | nm.pers. | Kálfi | |
| Χαλχαλ | nm.pers. | Kalkál | |
| Χαμ | nm.pers. | Kám | |
| Χαμααμ | nm.pers. | Kámaám | |
| χαμαί | adv. | 1) a földön; 2) a földre | |
| χαμαιλέων, -οντος | nm. | kaméleon | |
| χαμαιπετής mj? | | | |
| χαμανιμ mj? | nm.pers. | | |
| Χαμματα mj? | | | |
| Χαμωθ mj? | nm.pers. | | |
| Χαμως | nm.pers. | Kámos; moábita nemzeti istenség | |
| Χανάαν | nm.geo. | Kánaán; Az ígéret földje a Szentírásban, szűk értelemben Palesztina Jordántól nyugatra eső része, tág értelemben egész Palesztina. A kánaánita nép megjelölésére is használatos. | |
| Χαναανῖτις | nm. | Kánaán, kánaánita | |
| Χανανα | nm.pers. | Kánaána | |
| Χαναναῖος, -´α, -ον | adi. | kánaánita, Palesztina ősi, zsidóság előtti lakóinak a neve, ill. Jézus idején a főníciaiaké | |
| Χανανι | nm.coll. | kánaánita | |
| Χανανίς | nm. | kánaánita | |
| Χανανίτης mj? | | | |
| Χανανῖτις | nm.coll. | kánaáni | |
| Χαννα | nm.geo. | Giló | |
| Χανουναῖος mj? | nm.pers. | | |
| χάος, -ους | nm. | tátongó szakadék, nagy űr, káosz | |
| χαρά, -ᾶς | nm. | öröm | χαρά !, χαράν !, χαρᾶς !, χαρᾷ !, χαραί, χαράς, χαρῶν, χαραῖς |
| Χαρααθ mj? | nm.pers. | | |
| χάραγμα, -´τος | nm. | bélyeg, pecsét, hitelesítő jel | χάραγμα, χάραγμα !, χαράγματος, χαράγματι !, χαράγματα, χαράγματα, χαραγμάτων, χαράγμασιν |
| Χαραδαθ | nm.geo. | Kharadath | |
| χαραδριός, -οῦ | nm. | póling (madár, Charadriiformes), gázló madárféle, vékonylábú madárféle | |
| Χαραιφι mj? | nm.pers. | | |
| χαρακοβολία mj? | | | |
| χαρακόω | verb. | egy kertnek kerítést készít, megerősít | |
| χαρακτήρ, -ῆρος | nm. | 1. képmás, lenyomat; 2. karakter, jellem | χαρακτήρ !, χαρακτῆρα, χαρακτῆρος, χαρακτῆρι, χαρακτῆρες, χαρακτῆρας, χαρακτήρων, χαρακτῆρσιν |
| χαράκωσις, -´εως | nm. | karósánc, kerítés, vmi ami megerősített; szőlőtőke karója | |
| χάραξ, -ακος | nm. | sánc, katonai védő- ill. támadó tereptárgy; Hap. leg. Lk 19,43: χάρακά (m.sg.acc.) | χάραξ, χάρακα !, χάρακος, χάρακι, χάρακες, χάρακας, χαράκων, χάραξιν |
| χαράσσω | verb. | (A) felingerel, kivált vmit (τοῦ + inf.), bevés, ír vmit (P) le van bélyegezve, megbélyegez | |
| Χαρεα mj? | nm.pers. | | |
| Χαρημ mj? | nm.pers. | | |
| χαρίεις mj? | | | |
| χαρίζομαι | verb. | 1. adományoz, ajándékoz; 2. kegyelmez, kegyelmet ad | χαρίζομαι, χαρίσομαι, ἐχαρίσθην, κεχάρισμαι |
| χάριν | praep. | -ért, -miatt; A χάρις, -τος acc. alakjából. Általában a névszó után következik, pl. Ef 3,14 τούτου χάριν: ezért. Az egyetlen szentírási eset, amikor szabályos prepozíció, az 1Ján 3,12: χάριν τίνος - miért. | |