| ἐξαλείφω | verb. | eltöröl | ἐξαλείφω, ἐξαλείψω, ἐξήλειψα, 0 ?, ἐξηλείφθην, ἐξήλειμμαι |
| ἐξάλειψις, -εως | nm. | I. meszelés LXX: kiürülés, letakarás, megsemmisülés | |
| ἐξαλλασσω | verb. | I. tr. 1. (ki)cserél 2. változtat, elhagy 3. szokást változtat 4. változatosságot teremt; szórakoztat vkit 5. (P.) változik, eltér II. intr. eltér; elüt régebbi formájától | |
| ἐξαλλοιόω | verb. | vált, cserél, változtat | |
| ἐξάλλομαι | verb. | felugrik | |
| ἔξαλλος, -ον | adi. | különböző, idegen, válogatott | |
| ἐξαλλοτριόω mj? | verb. | | |
| ἐξαμαρτάνω | verb. | vétkezik, bűnt követ el; (cél) téveszt | |
| ἑξάμηνος mj? | | | |
| ἐξαναλίσκω | verb. | 1. teljesen elkölt 2. teljesen elfogyaszt, elpusztít 3. teljesen kimerít 4. kipusztít, kiirt | |
| ἐξανάστασις, -εως | nm. | föltámadás (a halottak közül) | ἐξανάστασις, ἐξανάστασιν !, ἐξανάστασεως, ἐξανάστασει, ἐξανάστασεις, ἐξανάστασεις, ἐξανάστασεων, ἐξανάστασεσιν |
| ἐξανατέλλω | verb. | kikel, kibújik (növény) | ἐξανατέλλω, ἐξανατελῶ, ἐξανέτειλα, ἐξανατέταλκα, ἐξανετάλην, ἐξανατέταλμαι |
| ἐξανθέω | verb. | kivirágzik, kivirul, kifejlődik | |
| ἐξανίστημι | verb. | 1) szaporodik, növekedik, utódot nemz; 2) feláll (a tanácsban, hogy beszéljen) | ἐξανίστημι, ἐξαναστήσω, ἐξανέστησα, ἐξανέστην, ἐξανέστηκα, ἐξανεστάθην, 0 |
| ἐξαντλέω | verb. | kihúz, kiürít | |
| ἐξαπατάω | verb. | becsap | |
| ἐξαπίημι mj? | verb. | | |
| ἐξάπινα | adv. | hirtelen | |
| ἐξαπίνης | adv. | hirtelen | |
| ἐξαπλόω | verb. | szétbont, kibont, kiterjeszt | |
| ἐξαπόλλυμι | verb. | A.teljesen elpusztít M. kipusztul vhonnan | |
| ἐξαπορέομαι | verb. | kétségbeesik, elcsügged, nagy kétségben van, nagy nehzéségben van, nagy zavarban van | |
| ἐξαποστέλλω | verb. | elküld | ἐξαποστέλλω, ἐξαποστελῶ, ἐξαπέστειλα, ἐξαπέσταλκα, ἐξαπεστάλην, ἐξαπέσταλμαι |
| ἐξαποστολή, -ῆς | nm. | elküldés, kiutasítás, kiűzés | |
| ἐξάπτω | verb. | 1. csatol, ragaszt 2. felgyújt, meggyújt; meggyullad, lángra lobban | |
| ἔξαρθρος mj? | | | |
| ἐξαρθρόω | verb. | elmozdít, kificamít | |
| ἐξαριθμέω | verb. | I. 1. számba vesz, összeszámol 2. leszámol (pénzt) II. 1. megszámol 2. elsorol, felsorol | |
| ἐξαρκέω | verb. | kielégül, kielégít, elegendő vmire | |
| ἐξαρνέομαι | verb. | teljesen tagad, tagad | |
| ἐξαρπάζω | verb. | elcsen vkitől, elcsábít; megment II. kitép | |
| ἔξαρσις, -´εως | nm. | 1. rom, megsemmisítés 2. eltávolítás, indulás, útnak indulás (újra), menetelés 3. emelkedő, vízmagasság (edényben) | |
| ἐξαρτάω | verb. | 1. felakaszt 2. csatol 3. tapad 4. átv. függővé tesz vmitől (M) 1. kapaszkodik vmibe 2. magára akaszt (P) fel van akasztva, függ | |
| ἐξαρτίζω | verb. | fölkészül vmire, elkészül vmivel | ἐξαρτίζω, ἐξαρτίσω ?, ἐξήρτισα ?, ἐξηρτικα ?, ἐξηρτίσθην ?, ἐξηρτίσμαι ? |
| ἐξάρχω | verb. | 1. kezd; vezető szerepet szerez; kezdeményez, elindít; 2. tanít 3. hivatalt visel 3. elválaszt | |
| ἐξασθενέω | verb. | gyengének lenni, teljesen elgyengülni | |
| ἐξασκέω | verb. | alaposan edz, gyakorol | |
| ἐξαστράπτω | verb. | fénylik, világít, ragyog, sugárzik | |
| ἐξατιμόω | verb. | erősít (P) teljesen megsértve lenni | |
| ἐξαυτῆς | adv. | azonnal | |
| ἐξεγείρω | verb. | 1) felébreszt, felkelt (álmából), feltámaszt | |
| ἐξέγερσις, -´εως | nm. | ébredés | |
| ἐξέδρα mj? | | | |
| ἐξεικονίζω | verb. | megmagyaráz egy hasonlatot (P) van teljes alakú v. formájú (Isten képére) | |
| ἐξειλέω | verb. | kibújik (védelem alól), elmenekül, kiszabadul | |
| ἔξειμι | verb. | (impers.) ἔξεστιν: szabad, lehet | |
| ἔξειμι2 | verb. | előremegy, kimegy | |
| ἐξεκκλησιάζω | verb. | meghív egy (nép)gyűlésre, összehív | |
| ἐξεκλησιάζω mj? | verb. | | |
| ἐξελαύνω | verb. | kihajt, elűz, elhajt | |
| ἐξελέγχω | verb. | 1. kivizsgál, nyilvánosságra hoz 2. kieszközöl, megmutat, bebizonyít, vétkesnek talál, meggyőz vmi felől, megcáfol 3. ócsárol, gyaláz | |
| ἐξέλευσίς mj? | | | |
| ἐξελίσσω | verb. | legöngyöl, kitárul; fejlődik (M) kiterjed, felfejlődik (kat.) | |
| ἐξέλκω | verb. | 1) kihúz, kivonszol; 2) előcsalogat (vadász állatot, horgász halat); 2a) (Úsz.) vmilyen kívánság elcsábít az önfegyelemtől; Hap. leg. Jak 1,14: ἐξελκόμενος (P.part.impf.m.sg.nom.) | |
| ἐξεμέσω | verb. | hány, szór (átkot), kiad | |
| ἐξεμέω | verb. | hány, kiokád, szór (pl. átkot) | |
| ἐξεπετάζω mj? | verb. | | |
| ἐξέραμα, -´τος | nm. | okádék | ἐξέραμα, ἐξέραμα !, ἐξεράματος, ἐξεράματι, ἐξεράματα, ἐξεράματα, ἐξεραμάτων, ἐξεράμασιν |
| ἐξεραυνάω | verb. | kutat, nyomoz valami után | |
| ἐξεργάζομαι | verb. | kidolgoz, tökéletesen elkészít, befejez, tökéletességre visz | |
| ἐξεργαστικός mj? | | | |
| ἐξερεύγομαι | verb. | kiböfög/-hány/-ont | |
| ἐξερευνάω | verb. | kikutat, kinyomoz | |
| ἐξερεύνησις, -εως | nm. | vizsgálat, kutatás, nyomozás | |
| ἐξερημόω | verb. | teljesen elhagyatottá tesz, elpusztít, letarol (vmit), kiszárít | |
| ἐξέρπω | verb. | kúszik, csúszik | |
| ἐξέρχομαι | verb. | kijön, kimegy | ἐξέρχομαι, ἐξελεύσομαι, ἐξῆλθον, ἐξελήλυθα, 0, 0 |
| ἐξετάζω | verb. | kérdezősködik; jól megvizsgál | ἐξετάζω, ἐξετάξω ?, ἐξήτασα, ἐξητάχα ?, ἐξητάσθην ?, ἐξητάσμαι ? |
| ἐξέτασις, -´εως | nm. | szoros vizsgálat, alapos ellenőrzés, próba | |
| ἐξετασμός, -ὁ | nm. | látogatás, szemle, számonkérés | |
| ἐξευμενίζομαι | verb. | kiengesztel, csillapít, megbékít | |
| ἐξεύρεσις, -´εως | nm. | 1. keresés, kutatás 2. találás, találmány 3. felfedezés | |
| ἐξευρίσκω | verb. | kitalál, rájön | |
| ἐξέχω | verb. | 1. kiáll vmiből 2. mutatkozik, felkel (nap) | |
| ἐξηγέομαι | verb. | 1) elmond, elbeszél; 2) kijelent (Istennel kapcsolatos dolgokat) | |
| Ἐξήγησις, -εως | nm. | fejtegetés, magyarázat, elbeszélés | |
| ἐξηγητής, -οῦ | nm. | 1. vezető; irányató; tanácsadó; kezdeményező 2. magyarázó (jóslatoké, álmoké, szertartásoké) | |
| ἐξηγορία, -ας | nm. | kifejezés(mód), beszédmód, kiejtés; beismerés, vallomás | |
| ἑξήκοντα | card. | hatvan | |
| ἑξηκονταετής, -ής, -ές | adi. | hatvan éves | |
| ἑξηκοστός mj? | | | |
| ἐξηλιάζω | verb. | lóg a napon (mint a kínzás egyik formája) (P) a nap által égetve lenni | |
| ἐξημερόω | verb. | lágyít, emberré tesz, szelidít | |
| ἑξῆς | adv. | sorban, egymás után; ἐν τῷ ἑξῆς: a következő időben, ezután. | |
| ἐξηχέω | verb. | hangzik, kiárad, visszhangzik | |
| ἐξικνέομαι | verb. | megérkezik, elér | |
| ἐξίλασις, -´εως | nm. | engesztelés, vezeklés, kibékítés | |
| ἐξιλάσκομαι | verb. | (M.) 1. jóindulatúvá tesz vkit, megengesztel 2. abs. engesztelő áldozatot ad vmiért | |
| ἐξίλασμα, -ατος | nm. | váltságdíj, engesztelő áldozat | |