διαφημίζω | verb. | 1) (A) elterjeszt (hírt, vki hírnevét, szóbeszédet); 2) (P) elterjed (uaz.) | διαφημίζω, διαφημίσω ?, διεφήμισα, διεφήμικα ?, διεφημίσθην, διεφήμισμαι ? |
διαφθείρω | verb. | elpusztít, megront | διαφθείρω, διαφθέρω, διέφθειρα, διέφθαρκα, διεφθάρην, διέφθαρμαι (vö: BGOG 309.0.) |
διαφθορά, -ᾶς | nm. | 1) romlás, pusztulás; 2) (Úsz) a test halál utáni bomlása, rothadása | διαφθορά, διαφθοράν !, διαφθορᾶς, διαφθορᾷ, διαφθοραί, διαφθοράς, διαφθορῶν, διαφθοραῖς |
διαφλέγω | verb. | (teljesen) elég, szénné ég | |
διαφορέω | verb. | darabokra tép, szétszór, külföldre szóródik; elragad, elvisz; kifoszt, kirabol (M) elherdál, eloszlat (P) feltör | |
διαφόρημα, -ατος | nm. | darabokra tépett dolog, préda | |
διάφορος, -ον | adi. | 1) különböző; 2) különb; 3) pénz, készpénz, vminek az ára | |
διαφόρως | adv. | eltérően | |
διαφορώτερος, -α, -ον | adi.compar. | különb, kiválóbb; A (1313) διάφορος, -ον kfoka | |
διαφυλάσσω | verb. | (A. és M.) (meg)véd vki/vmit, felügyel vkire/vmire; biztosan megőriz; NT: hap. leg. Lk 4,10: διαφυλάξαι (A.inf.fut.) | διαφυλάσσω, διαφυλάξω, διεφύλαξα, διαπεφύλαχα, διεφυλάχθην ?, διαπεφυλάγμαι ? |
διαφωνέω | verb. | hiányzik, megbukik, eltér, hangzik, beszél | |
διαφώσκω | verb. | hajnalodik | |
διαφωτίζω | verb. | megvilágosít, hajnalodik, felkel (a nap) | |
διαχειρίζομαι | verb. | 2) kézbevesz valamit, irányít, kormányoz; 2) kezet emel valakire, gyilkol, öl | |
διαχέω | verb. | 1. eloszlat, szétszór 2. felolvaszt | |
διαχλευάζω | verb. | kötekedik, gúnyolódik, csúfolódik; Hap. leg. Acs 2,13: διαχλευάζοντες (A.part.impf.m.pl.nom.) | |
διαχρίω | verb. | beken, bevon | |
διάχρυσος, -ον | adi. | arannyal átszőtt | |
διάχυσις, -´εως | nm. | szétterjedés, kiterjesztés 2. veszteség, kár 3. enyhülés II. oldódás, cseppfolyósítás III. kikapcsolódás, szórakozás, vidámság, mulatság | |
διαχωρίζω | verb. | 1) (A) elválaszt, szétválaszt, különválaszt, elkülönít; 2) (M) különválik; eltávozik | |
διάψαλμα, -ατος | nm. | zenei közjáték, szünet | |
διαψεύδομαι | verb. | (M) becsap vkit, csal, megtévesz | |
διαψιθυρίζω | verb. | egymás közt suttog | |
δίγλωσσος | adi. | 1) kétnyelvű 2) kétszínű, csalárd | |
διγομία mj? | | | |
διδακτικός, -όν | adi. | a tanításban jártas, a tanításra alkalmas | |
διδακτός, -ή, -όν | adi. | tanult (pl. ember) | |
διδασκαλία, -ς | nm. | tanítás | διδασκαλία !, διδασκαλίαν !, διδασκαλίας !, διδασκαλίᾳ !, διδασκαλίαι, διδασκαλίας !, διδασκαλιῶν, διδασκαλίαις ! |
διδάσκαλος, -´ου | nm. | tanító, mester | διδάσκαλος !, διδάσκαλον !, διδασκάλου, διδασκάλῳ, διδάσκαλοι !, διδασκάλους !, διδασκάλων !, διδασκάλοις |
διδάσκω | verb. | tanít | διδάσκω, διδάξω, ἐδίδαξα, δεδίδαχα, ἐδιδάχθην, δεδίδαγμαι (vö: BÚG 11.8.68) |
διδαχή, -ῆς | nm. | tanítás | διδαχή !, διδαχήν !, διδαχῆς !, διδαχῇ !, διδαχαί, διδαχάς, διδαχῶν, διδαχαῖς ! |
δίδραχμον, -´ου | nm. | kétdrachma, ezüst pénzérme, melynek értéke megfelelt két attikai vagy alexandriai drachmának vagy egy fél sékelnek | δίδραχμον, δίδραχμον, διδράχμου, διδράχμῳ, δίδραχμα !, δίδραχμα, διδράχμων, διδράχμοις |
διδυμεύω | verb. | ikreket hord | |
Δίδυμος, -´ου | nm.pers. | Tamás apostol kísérőneve; kettős, iker; LXX: herék (Deut. 25:11); kettős ág, villás fa | Δίδυμος !, Δίδυμον, Διδύμου, Διδύμῳ |
δίδωμι | verb. | 1. ajándékoz; 2. átad; 3. feleségül ad; 4. felajánl (istennek); 5. szerez, biztosít vkinek vmit; 6. kiszolgáltat; 7. átad, hagyományoz; 8. szolgáltat, ad; 9. megenged; 10. elenged, megbocsát; 11. elrendel, megparancsol; 12. átadja magát vminek | δίδωμι, δώσω, ἔδωκα, δέδωκα, ἐδόθην, δέδομαι (vö: BÚG 12.3.1) |
διεγγυάω | verb. | elzálogosítani vki tulajdonát, jótállást ad a terményhez, biztonságot ad | |
διεγείρω | verb. | 1) felkel, felébreszti, felkelti (az alvót); 1a) a tenger, amely háborogni kezd, feltámad; 1b) átvitt értelemben; 1b1) gondolatokat ébreszt; 1b2) felkavar, aktívvá tesz, serkent | |
διεκβάλλω | verb. | vminél bevégződik, kijár | |
διεκβολή, -ῆς, -ἡ | nm. | átmenő út, kijárat, hegyszoros | |
διεκέρχομαι | verb. | átmegy, áthalad, áttör, előjön, kimegy, elmegy, elmenekül, kijut, kiutazik (külföldre) | |
διεκκύπτω | verb. | kikandikál, kihajol | |
διελαύνω | verb. | keresztülvezet, átlök, átlovagol, átmegy | |
διελέγχω | verb. | (M.) megbeszél, megvitat; érvel | |
διεμβάλλω | verb. | betesz, behelyez | |
διεμπίμπλημι mj? | verb. | | |
διενθυμέομαι | verb. | 1) leköti a figyelmét, gondolatait valami; 2) gondolkodik, tűnődik | |
διεξάγω | verb. | 1) keresztül-/kivisz 2) végrehajt, végez, elintéz, gondoskodik | |
διεξίημι mj? | verb. | | |
διεξοδεύω | verb. | kijut, elszakad, elmenekül | |
διέξοδος, -´ου | nm. | 1) kijárat, kiút; 1a) keresztút; 1b) országhatár | διέξοδος, διέξοδον, διεξόδου, διεξόδῳ, διέξοδοι, διεξόδους !, διεξόδων, διεξόδοις |
διέπω | verb. | irányít, vezet | |
διερεθίζω | verb. | izgat, stimulál; nagyon provokál | |
διερευνάω | verb. | A.és. M.alaposan átkutat, vizsgál, keres | |
διερμηνευτής, -οῦ | nm. | értelmező | διερμηνευτής !, διερμηνευτήν, διερμηνευτοῦ, διερμηνευτῇ, διερμηνευταί, διερμηνευτάς, διερμηνευτῶν, διερμηνευταῖς |
διερμηνεύω | verb. | 1) fordít; 2) magyaráz | |
διέρχομαι | verb. | átmegy, átjár, átszel; keresztül megy | διέρχομαι, διελεύσομαι, διῆλθον, 0, διελήλυθα, 0 |
διερωτάω | verb. | kérdezősködik, tudakolódik, érdeklődik | |
δίεσις, -εως | nm. | áteresztés (folyadéké), eloszlatás | |
διεστραμμένως | adv. | elfordítva, visszásan | |
διετηρίς mj? | | | |
διετής, -ές | adi. | két éves | |
διετία, -ς | nm. | két év (időtartam) | διετία, διετίαν !, διετίας !, διετίᾳ, διετίαι, διετίας, διετιῶν, διετίαις |
διευλαβέομαι | verb. | félelemben lenni vmitől, óvakodik vmtől | |
διηγέομαι | verb. | 1) elbeszél az elejétől a végéig; 2) előad, elmond, elmesél, leír | |
διήγημα, , -τος | nm. | elbeszélés, történet | |
διήγησις, -´εως | nm. | elbeszélés, tudósítás. Szakszó az evangéliumok írásos alapelemére | διήγησις, διήγησιν !, διηγήσεως, διηγήσει, διηγήσεις, διηγήσεις, διηγήσεων, διηγήσεσιν |
διηθέω | verb. | szűr, finomít mosás által | |
διήκω | verb. | 1. keresztülmegy, bejár vmit, elterjed vhol 2. elér, terjed vmeddig | |
διηλόω mj? | verb. | | |
δίημι | verb. | kiterjeszt (szárnyakat) | |
διηνεκής, -ές | adi./nm.n. | 1) (adi.) örök, állandó; 2) (nm.n.) állandóság, örökkévalóság; (kif.) εἰς τὸ διηνεκές: örökre; A Szentírásban csak ebben a kifejezésben fordul elő 4-szer a Zsid-ben. | |
διηνεκῶς | adv. | folyamatosan, állandóan | |
διηχέω | verb. | elterjed, széles körben hallják | |
διθάλασσος, -ον | adi. | földnyelvszerű, ill. homokpadszerű partszakasz, ami előtt és mögött mélyebb víz van. | |
δίθυμος, -ος, -ον | adi. | valaki aki ellentétes, egy elutasító | |
διϊκνέομαι | verb. | tapasztal, áthatol, átjár | |
διίπτημι v. διίπταμαι | verb. | A.és M. átrepül vmin | |
διΐστημι | verb. | elvisz, eltávolít; (idő) elmúlik | διΐστημι, διαστήσω, διέστησα, διέστην, διέστηκα, διεστάθην, 0 |
διϊσχυρίζομαι | verb. | megerősít, megtámogat | |
δικάζω | verb. | ítél, elítél, ítéletel kimond; dönt; igazságot szolgáltat | |
δικαιοκρισία, -ς | nm. | igazságos ítélet | δικαιοκρισία, δικαιοκρισίαν, δικαιοκρισίας !, δικαιοκρισίᾳ, δικαιοκρισίαι, δικαιοκρισίας, δικαιοκρισιῶν, δικαιοκρισίαις |
δικαιοκρίτης mj? | | | |
δικαιολογία mj? | | | |
δίκαιος, -α, -ον | adi. | igaz, becsületes, tisztességes, aki az emberi v. isteni jogrendhez igazodik | |
δικαιοσύνη, -ς | nm. | igazságosság, megigazulás | δικαιοσύνη !, δικαιοσύνην !, δικαιοσύνης !, δικαιοσύνῃ !, δικαιοσύναι, δικαιοσύνας, δικαιοσυνῶν, δικαιοσύναις |
δικαιόω | verb. | igazzá tesz, igaznak nyilvánít | δικαιόω, δικαιῶσω, ἐδικαίωσα, 0, 0 ?, 0 ? |
δικαίωμα, -´τος | nm. | 1. (szsz) az igazzá tétel eredménye, a megigazítás útja; 2. jogi döntés, rendelkezés, rendelet; 3. jogrend (Róm 1,32); igazságos követelmény (Róm 2, 26); 4. a megigazítás (útja), ami fölött a rendelkezési jogot odaítélték Vkinek, aki azt minden emberre kiterjesztette. Nehéz magyarul visszaadni: a δικαίωμα olyan folyamat, amely az δικαιόω-ból indult ki, és eredménye, ok-okozati következménye a δικαίωσις lett. Hasonló hármas a magyarban: költ, költészet, költemény | δικαίωμα !, δικαίωμα !, δικαιώματος !, δικαιώματι, δικαιώματα !, δικαιώματα !, δικαιωμάτων, δικαιώμασιν ! |
δικαίως | adv. | igazán; igazságosan | |
δικαίωσις, -εως | nm. | igazoltság; A δικαίωμα eredménye a megigazítás, igazzá nyilvánítás. Jézus Krisztus érdeméért ez tulajdona a tárgyalóteremből kilépett, felmentett embernek. | δικαίωσις, δικαίωσιν !, δικαίωσεως, δικαίωσει, δικαίωσεις, δικαίωσεις, δικαίωσεων, δικαίωσεσιν |
δικαστήριον mj? | | | |
δικαστής, -οῦ | nm. | bíró | δικαστής, δικαστήν !, δικαστοῦ, δικαστῇ, δικασταί, δικαστάς, δικαστῶν, δικασταῖς |
δίκη, -ς | nm. | (büntető) igazságszolgáltatás, ítélet; bűnhődés | δίκη !, δίκην !, δίκης, δίκῃ, δίκαι, δίκας, δικῶν, δίκαις |
δίκτυον, -´ου | nm. | (halász)háló | δίκτυον !, δίκτυον !, δικτύου, δικτύῳ, δίκτυα !, δίκτυα !, δικτύων, δικτύοις |
δικτυόω | verb. | halózatban alakul ki | |
δικτυωτός, -ή | adi. | rács, rostély, hálószerűen készült, rácsos (ablak) | |
δίλογος, -ον | adi. | 1) kétnyelvű; 2) kétszínű | |
διμερής, -ες | adi. | kétoldalú, két részből álló | |