| δόξα, -ης | nm. | dicsőség, jó hír; pompa, nagyszerűség; várakozás; vélemény, elképzelés, ítélet, sejtés; képzelet, látomás | δόξα !, δόξαν !, δόξης !, δόξῃ !, δόξαι, δόξας !, δοξῶν, δόξαις |
| δοξάζω | verb. | 1. vél, hisz, gondol; 2. elképzel, feltesz; 3. dicsőít, magasztal; 4. (P.) dicsőségben részesül, "dicsőíttetik"; Nem szükségszerűen megalapozottan. | δοξάζω, δοξάσω, ἐδόξασα, 0, ἐδοξάσθην ?, 0 ? |
| δόξασμα, -ατος | nm./cit.ar. | dicsőség, hírnév (semit. interpret. Héb.: תפארה) | |
| δόξαστος, -ον | adi. | 1. dicsőült, dicsőséges; 2. felvetésen alapuló, vélemény kérdése | |
| δοξικός mj? | | | |
| δοξολογέω | verb. | dicsőít, dicsér | |
| δορά, -ᾶς | nm. | lenyúzpott/megmunkált bőr | |
| δορατοφόρος mj? | | | |
| δοριάλωτος, -ον | adi. | a lándzsa foglya, háborúban elfogott | |
| δορκάδιον, -ου | nm. | A δορκάς kicsinyített alakja: 1. őzike, kis gazella; 2. ezüst díszítésű, szarvas alakú ékszer | |
| Δορκάς, -άδος | nm.(pers.) | 1. (nm.) gazella (értelemszerűen ekkor kisbetűvel írva); 2. (nm.pers.) Dorkász, az asszony, akit Szent Péter feltámasztott | δορκάς !, δορκάδα !, δορκάδος !, δορκάδι !, δορκάδες !, δορκάδας, δορκάδων !, δορκάσιν |
| δόρκων, -ωνος | nm. | őz | |
| δόρυ, δόρατος | nm. | lándzsa, dárda; nyílvessző | |
| Δορυμένης mj? | | | |
| δορυφορία mj? | | | |
| δορυφόρος mj? | | | |
| Δοσίθεος | nm.pers. | Doszitheosz | |
| δόσις, -εως | nm. | adás | δόσις !, δόσιν, δόσεως !, δόσει, δόσεις, δόσεις, δόσεων, δόσεσιν |
| δότης, -ου | nm. | adakozó | δότης, δότην !, δότου, δότῃ, δόται, δότας, δότων, δόταις |
| δοτός mj? | | | |
| Δουδι mj? | nm.pers. | | |
| δουλαγωγέω v. δουλαγωγῶ | verb. | szolgává tesz, leigáz | |
| δουλεία, -ς | nm. | rabszolgaság, szolgálat | δουλεία, δουλείαν !, δουλείας !, δουλείᾳ, δουλείαι, δουλείας, δουλειῶν, δουλείαις |
| δουλεύω | verb. | (átv. is) rabszolgamunkát végez | δουλεύω, δουλεύσω, ἐδούλευσα, δεδούλευκα, ἐδουλέυθην ?, δεδουλέυμαι ? |
| δούλη, -ης | nm. | jobbágynő, női szolga | |
| δοῦλος, -´η, -ον | nm./adi. | 1. (nm.m/f.) rabszolga/nő, szolga, szolgálólány; 2. (adi.) rabszolgai | |
| δουλόω | verb. | 1) szolgává tesz 2) szolgává válik, önként alá veti magát | |
| δοχή, -ῆς | nm. | lakoma | δοχή, δοχήν !, δοχῆς, δοχῇ, δοχαί, δοχάς, δοχῶν, δοχαῖς |
| δράγμα, -ατος | nm. | 1. marok (aratásnál) 2. kéve 3. a termés zsengéje; φέρειν τὸ ~ zsengeáldozatot bemutatni | |
| δράκος, -ους | nm. | (δράσσομαι) = δράγμα, LXX 3Ma.5.2. maroknyi | |
| δράκων, -οντος | nm. | sárkány, kígyó, tengeri kígyó (angolna) | δράκων !, δράκοντα !, δράκοντος !, δράκοντι !, δράκοντες, δράκοντας, δρακόντων, δράκουσιν |
| δρᾶμα mj? | | | |
| δράξ, δρακός | nm. | marok | |
| δραπέτης mj? | | | |
| δράσσομαι | verb. | megfog, megragad valakit a kezével | |
| δραχμή, -ς | nm. | drachma, görög ezüstpénz, súlya megegyezik egy római dénárral, egy napszámos napibére | δραχμή, δραχμήν !, δραχμής, δραχμῄ, δραχμάι, δραχμάς !, δραχμῶν, δραχμάις |
| δράω | verb. | tesz, véghezvisz | |
| δρεπανηφόρος mj? | | | |
| δρέπανον, -´ου | nm. | sarló | δρέπανον, δρέπανον !, δρεπάνου, δρεπάνῳ, δρέπανα, δρέπανα, δρεπάνων, δρεπάνοις |
| Δρίμυλος | nm.pers. | Drimülosz | |
| δρομεύς, -εως | nm. | futó | |
| δρόμος, -ου | nm. | 1. futás; 2. (átv.) pályafutás, életút | δρόμος, δρόμον !, δρόμου, δρόμῳ, δρόμοι, δρόμους, δρόμων, δρόμοις |
| δροσίζω | verb. | harmatossá tesz, párásít, meghinti az egészet | |
| δρόσος, -ου | nm. | 1. harmat 2. puha bőr 3. (folyó)víz, forrsávíz, tengervíz 4. folyadék, vér | |
| Δρούσιλλα, -´ης | nm.pers. | Druzilla, az idősebbik Agrippa lánya, Félixnek, Júdea kormányzójának a felesége, igen szabados asszony | Δρούσιλλα, Δρούσιλλαν, Δρουσίλλης, Δρουσίλλῃ ! |
| δρυμός | nm. | csalit, bozót, erdő | |
| δρῦς | nm. | eredetileg: fa; gyakran tölgyfa, tölgyes | |
| δύναμαι | verb. | képes, tud, -hat, -het; A múlt időt ennél az igénél néha nem a megszokott ε augmentum jelzi, hanem az η (vö. GNG §66.3.). Pl. Lk 1,22 ἐδύνατο de Lk 19,3 ἠδύνατο - mindkettő D.praet.impf.sg.3. Az aoristos augmentuma a GNT-ben mindig η, az LXX-ben találunk | δύναμαι, δυνήσομαι, ἠδυνήθην v. ἠδυνάσθην, δεδύνημαι (vö: BÚG 12.4.89) |
| δύναμις, -´εως | nm. | 1. erő, hatalom; 2. csoda 3. hadsereg | δύναμις !, δύναμιν !, δυνάμεως !, δυνάμει !, δυνάμεις !, δυνάμεις !, δυνάμεων !, δυνάμεσιν ! |
| δυναμόω | verb. | 1. (A.) megerősít; 2. (P.) megerősödik, erőre kap | δυναμόω, δυναμώσω ?, ἐδυνάμωσα ?, δεδυνάμωκα ?, ἐδυναμώθην, δεδυναμώμαι ? |
| δυναστεία, -ας | nm. | 1. uralom; hatalom 2. oligarchia; kormányzat 3. plur. nagyszerű tettek (Sept.) | |
| δυνάστευμα mj? | | | |
| δυναστεύω | verb. | ural, uralkodik | |
| δυνάστης, -ου | nm. | uralkodó, hatalmas (ember) | δυνάστης !, δυνάστην, δυνάστου, δυνάστῃ, δυνάσται, δυνάστας !, δυνάστων, δυνάσταις |
| δυνατέω | verb. | erősnek lenni; erősnek mutatkozni; hatalmat birtokolni | |
| δυνατός, -ά, -όν | adi. | 1. erőteljes, hatalmas; 2. lehetséges | |
| δυνατῶς | adv. | erősen, keményen, hatalmasan | |
| δύνω v. δύω | verb. | 1) belép; 2) lemegy, alámerül; 2a) (Úsz) ἔδυσεν ὁ ἥλιος: lement a nap (Mk 1,32) | δύνω v. δύω, δύσω, ἐδύνησα v. ἔδυσα, δέδυκα, ἐδυνήθην, δέδυμαι |
| δύο | card. | kettő; nom, acc, gen: δύο; dat: δυσί(ν) | |
| δυσάθλιος, -ος, -ον | adi. | legszomorúbb, legszerencsétlenebb, legszánalmasabb | |
| δυσαίακτος, -ος, -ον | adi. | leggyászosabb | |
| δυσάληκτος mj? | | | |
| δυσβάστακτος, -ον | adi. | nehezen hordozható | |
| δύσβατος, -ον | adi. | nehéz háthaladni, járhatatlan | |
| δυσδιήγητος, -ον | adi. | nehezen elbeszélhető | |
| δυσεντέριον, -´ου | nm. | vérhas | δυσεντέριον, δυσεντέριον, δυσεντερίου, δυσεντερίῳ !, δυσεντέρια, δυσεντέρια, δυσεντερίων, δυσεντερίοις |
| δυσερμήνευτος, -ον | adi. | nehezen magyarázható | |
| δυσημερία mj? | | | |
| δύσις, -εως | nm. | napnyugat | δύσις, δύσιν, δύσεως !, δύσει, δύσεις, δύσεις, δύσεων, δύσεσιν |
| δυσκατάπαυστος, -ος, -ον | adi. | nehezen ellenőrizhető, nyughatatlan | |
| δυσκλεής, -ής, -ές | adi. | dicstelen, aljas, becstelen | |
| δυσκολία, -ας | nm. | elégedetlenség | |
| δύσκολος, -ον | adi. | nehéz, bonyolult | |
| δυσκόλως | adv. | nehezen | |
| δύσκωφος, -ον | adi. | teljesen süket | |
| δυσμαθής, -ές | adi. | nehezen tanuló, lassan tanuló | |
| δυσμένεια, -ας | nm. | rosszindulat, ellenségeskedés | |
| δυσμενής, -ές | adi. | ellenséges, rosszindulatú | |
| δυσμενῶς mj? | | | |
| δυσμή, -ῆς | nm. | nyugat | δυσμή, δυσμήν, δυσμῆς, δυσμῇ, δυσμαί, δυσμάς, δυσμῶν !, δυσμαῖς |
| δυσνοέω | verb. | elégedetlennek, rosszindulatúnak lenni | |
| δυσνόητος, -ον | adi. | nehezen érthető; Hap. leg. 2Pt 3,16: δυσνόητά (n.pl.nom.) | |
| δυσπέτημα mj? | | | |
| δυσπολιόρκητος mj? | | | |
| δυσπρόσιτος mj? | | | |
| δυσσέβεια mj? | | | |
| δυσσεβέω | verb. | istentelenül viselkedik | |
| δυσσέβημα mj? | | | |
| δυσσεβής, -ές | adi. | istentelen, vallástalan, világias, szentségtörő | |
| δυστοκέω | verb. | 1. nehezen szül 2. szerencsétlen a gyermekeivel | |
| Δύστρος mj? | | | |
| δυσφημέω | verb. | rágalmaz, gúnyolódik, becsmérel | |
| δυσφημία, -ς | nm. | becsmérlés, rágalom | δυσφημία, δυσφημίαν, δυσφημίας !, δυσφημίᾳ, δυσφημίαι, δυσφημίας, δυσφημιῶν, δυσφημίαις |
| δύσφημος mj? | | | |
| δυσφορέω | verb. | mérgesnek vagy bánatosnak lenni | |
| δυσφόρως | adv. | súlyosan, keservesen | |
| δυσχέρεια mj? | | | |
| δυσχερής mj? | | | |
| δύσχρηστος | adi. | alkalmatlan, kellemetlen, terhes | |
| δυσώδης mj? | | | |