| ἐπισπείρω | verb. | elvet (rávet más magot a már bevetett földre) | |
| ἐπισπεύδω | verb. | siet vki vhova; siet megtenni; siet előre | |
| ἐπισπλαγχνίζω | verb. | szán, együttérez, könyörül | |
| ἐπισπουδάζω | verb. | buzdít, támogat | |
| ἐπισπουδαστής, -οῦ | nm. | valaki aki munkára kényszerít, kényszerítő | |
| ἐπίστασις, -´εως | nm. | akadályoztatás, csoportosulás, csődület | ἐπίστασις !, ἐπίστασιν !, ἐπιστάσεως, ἐπιστάσει, ἐπιστάσεις, ἐπιστάσεις, ἐπιστάσεων, ἐπιστάσεσιν |
| ἐπιστατέω mj? | verb. | | |
| ἐπιστάτης, -ου | nm. | mester; Jézus megszólítása, csak vocativus-ban fordul elő. | ἐπιστάτης, ἐπιστάτην, ἐπιστάτου, ἐπιστάτῃ, ἐπιστάται, ἐπιστάτας, ἐπιστάτων, ἐπιστάταις |
| ἐπιστέλλω | verb. | 1) üzenetet vagy parancsot küld; 2) levelet ír; 3) utasítást ír | ἐπιστέλλω, ἐπιστελῶ, ἐπέστειλα, ἐπέσταλκα, ἐπεστάλην, ἐπέσταλμαι |
| ἐπιστήμη | nm. | 1. hozzáértés, ügyesség 2. ismeret, tudás 3. tudomány 4. tanulmány | |
| ἐπιστήμων, -ον | adi. | hozzáértő, ügyes | |
| ἐπιστήριγμα mj? | | | |
| ἐπιστηρίζω | verb. | 1) megerősít; 2) alátámaszt, bizonyít | |
| ἐπιστοιβάζω | verb. | felhalmoz | |
| ἐπιστολή, -ῆς | nm. | levél | ἐπιστολή !, ἐπιστολήν !, ἐπιστολῆς !, ἐπιστολῇ !, ἐπιστολαί !, ἐπιστολάς !, ἐπιστολῶν !, ἐπιστολαῖς ! |
| ἐπιστομίζω | verb. | 1) megfékezi vagy befogja a száját; 2) elhallgattat | |
| ἐπιστοποιέω mj? | verb. | | |
| ἐπιστρατεία, -ας | nm. | menetelés, hadjárat vki ellen | |
| ἐπιστρατεύω | verb. | ellene vonul/menetel, hadat visel vkivel [ἐπί τι] | |
| ἐπιστράτηγος mj? | | | |
| ἐπιστρατοπεδεύω mj? | verb. | | |
| ἐπιστρέφω | verb. | 1. megfordul, visszafordul egy korábbi útra v. helyzethez (vö. 2Kor 3,16); 2. (átv.) az Isten útjáról való letérés meglátása után visszafordul a helyes útra (Jak 5,19-20) | ἐπιστρέφω, ἐπιστρέψω, ἐπέστρεψα, ἐπέστροφα, ἐπεστράφην, ἐπέστραμμαι |
| ἐπιστροφή, -ῆς | nm. | visszafordulás (visszatérés Istenhez a megtérés után) | ἐπιστροφή, ἐπιστροφήν !, ἐπιστροφῆς, ἐπιστροφῇ, ἐπιστροφαί, ἐπιστροφάς, ἐπιστροφῶν, ἐπιστροφαῖς |
| ἐπισυνάγω | verb. | összegyűjt; a) lelkileg egyesít; b) fizikailag egy helyre c) vki ellen; szűkít, zsugorít; visszahúzódik | |
| ἐπισυναγωγή, -ῆς | nm. | 1. egybegyűjtés; 2. egybegyűlés, összejövetel | ἐπισυναγωγή, ἐπισυναγωγήν !, ἐπισυναγωγῆς !, ἐπισυναγωγῇ, ἐπισυναγωγαί, ἐπισυναγωγάς, ἐπισυναγωγῶν, ἐπισυναγωγαῖς |
| ἐπισυνέχω mj? | verb. | | |
| ἐπισυνίστημι | verb. | felhoz (vmit vamire); (M) összeesküszik ellene, felkel ellene, támad (vkire) | |
| ἐπισυντρέχω | verb. | 1) egymás mellett futnak; 1a) összegyűlnek, összeszaladnak | |
| ἐπισύστασις | nm. | lázadás | |
| ἐπισυστρέφω | verb. | összegyűjt, egységbe tömörül; nekigyürkőzik, helyreállít | |
| ἐπισφαλής, -ές | adi. | kockázatos, bizonytalan, veszélyes | |
| ἐπισφάλλω | adi. | ingadozó, bizonytalan, megbízhatatlan, kockázatos, veszedelmes | |
| ἐπισφαλῶς | adi. | ingadozó, bizonytalan, nem stabil | |
| ἐπισφραγίζω | verb. | pecsétet tesz vmire; megerősít, jóváhagy | |
| ἐπισχύω | verb. | erősködik, megerősít vmit; Hap. leg. Lk 23,5: ἐπίσχυον (A.praet.impf.pl.3.) | |
| ἐπισωρεύω | verb. | felhalmoz, szerez, keres | |
| ἐπιταγή, -ῆς | nm. | rendelet | ἐπιταγή, ἐπιταγήν !, ἐπιταγῆς !, ἐπιταγῇ, ἐπιταγαί, ἐπιταγάς, ἐπιταγῶν, ἐπιταγαῖς |
| ἐπίταγμα mj? | | | |
| ἐπιταράσσω mj? | verb. | | |
| ἐπίτασις, -εως | nm. | megfeszítés, erőtetés, kiterjedés, fokozás, növekedés, hevesség | |
| ἐπιτάσσω | verb. | utasít, utasítást ad | ἐπιτάσσω, ἐπιτάξομαι, ἐπέταξα, ἐπιτέταχα, ἐπετάγην, ἐπιτέταγμαι |
| ἐπιτάφιον mj? | | | |
| ἐπιτείνω | verb. | rá-/ki-/megfeszít, fokoz, növel | |
| ἐπιτελέω | verb. | (be)végez, teljesít egy feladatot | ἐπιτελέω, ἐπιτελέσω, ἐπετέλεσα, ἐπιτετέλεκα, ἐπετελέσθην, ἐπιτετέλεσμαι |
| ἐπιτέμνω mj? | verb. | | |
| ἐπιτερπής mj? | | | |
| ἐπιτήδειος, -α, -ον | adi. | 1. vmilyen célra szánt, megfelelő; 2. szükséges | |
| ἐπιτήδευμα, -ατος | nm. | törekvés, ügy, gyakorlat, szokás, üzelmek | |
| ἐπιτηδεύω | verb. | nagy gonddal űz, folytat, igyekszik, ápol vmit | |
| ἐπιτηρέω | verb. | kinéz, megles, rajta tartja a szemét, felügyel | |
| ἐπιτίθημι | verb. | I. (A.) 1. rátesz 2. átv. a) ráró/kiszab vkire b) részesít vkit vmiben c) rábíz vkire vmit 3. hozzátesz 4. elébe tesz, helyez vminek II. (M.) tr. 1. (maga számára, magáéból) rátesz, odatesz 2. rábíz vkire vmit; megbíz vkit vmivel 3. elébe tesz vkinek vmit III. intr. 1. hozzáfog vmihez 2. törekszik vmire 3. megtámad vkit; rátámad vkire; üldöz vkit | ἐπιτίθημι, ἐπιθήσω, ἐπέθηκα, ἐπιτέθεικα, ἐπετέθην, ἐπιτέθειμαι |
| ἐπιτιμάω | verb. | megdorgál, megfedd (akit: + dat.) | ἐπιτιμάω, ἐπιτιμήσω, ἐπετίμησα, ἐπιτετίμηκα, ἐπετιμήθην, ἐπιτετίμημαι |
| ἐπιτίμησις, -εως | nm. | 1. szemrehányás, büntetés, dorgálás 2. drágulás | |
| ἐπιτιμία, -ς | nm. | feddés, büntetés | ἐπιτιμία !, ἐπιτιμίαν, ἐπιτιμίας, ἐπιτιμίᾳ, ἐπιτιμίαι, ἐπιτιμίας, ἐπιτιμιῶν, ἐπιτιμίαις |
| ἐπιτίμιον | nm. | 1) tiszteletajándék, jutalom 2) bírság, büntetés | |
| ἐπίτιμος, -ον | adi. | 1) tisztelt, becsült, teljes jogú (polgár), 2) büntetés alatt levő | |
| ἐπιτομή mj? | | | |
| ἐπιτρεπτέον | adi. | rá kell bízni; meg kell engedni | |
| ἐπιτρέπω | verb. | 1. odafordít, odaad, átad; 2. rábíz, hátrahagy; 3.(meg)enged, hozzájárul, jóváhagy; 4. eltűr, elszenved; 5. irányoz, rendel | ἐπιτρέπω, ἐπιτρέψω, ἐπέτρεψα, ἐπιτέτραφα, ἐπετράπην, ἐπιτέτραμμαι (vö: BGOG, τρέπω, 312.o.) |
| ἐπιτρέχω | verb. | 1. odafut, nekirohan/rárohan vkire 2. nekiesik vminek, ráveti magát vmire 3. végigfut, átfut 4. elterjed vmin 5. utána/nyomában fut | |
| ἐπιτροπή, -ῆς | nm. | engedély, beleegyezés | ἐπιτροπή, ἐπιτροπήν, ἐπιτροπῆς !, ἐπιτροπῇ, ἐπιτροπαί, ἐπιτροπάς, ἐπιτροπῶν, ἐπιτροπαῖς |
| ἐπίτροπος, -´ου | nm. | intéző, ügyintéző; a) (közig.) helytartó; b) (jog) gyám | ἐπίτροπος, ἐπίτροπον, ἐπιτρόπου !, ἐπιτρόπῳ !, ἐπίτροποι, ἐπιτρόπους !, ἐπιτρόπων, ἐπιτρόποις |
| ἐπιτυγχάνω | verb. | 1) rátalál vmire vagy valakire; 2) elnyer, megszerez valamit | |
| ἐπιτυχία | nm. | szerencse, siker | |
| ἐπιφαίνω | verb. | megjelenik, föltűnik | ἐπιφαίνω, ἐπιφανῶ, ἐπέφανα, 0, ἐπεφάνην, 0 |
| ἐπιφάνεια, -´ς | nm. | megjelenés | ἐπιφάνεια, ἐπιφάνειαν !, ἐπιφανείας !, ἐπιφανείᾳ !, ἐπιφάνειαι, ἐπιφανείας, ἐπιφανειῶν, ἐπιφανείαις |
| ἐπιφανής, -ές | adi. | ragyogó, fényes, fenséges; Hap. leg. Acs 2,20: ἐπιφανῆ. (f.sg.acc.) | |
| ἐπιφαύσκω | verb. | fölfénylik; Hap. leg. Ef 5,14: ἐπιφαύσει (A.fut.sg.3.) | |
| ἐπιφέρω | verb. | rávisz, rához, rátesz, odavisz | vö. φέρω, ἐπιφέρω, ἐποίσω, ἐπήνεγκα, ἐπενήνοχα, ἐπηνέχθην, ἐπενήνεγμαι |
| ἐπιφημίζω | verb. | tulajdonít vminek, hozzárendel vmihez (M) szavakat kimond, hízeleg magának | |
| Επιφι | nm.geo. | Epifi; Talán Június, Egyiptomi naptár | |
| ἐπιφυλλίζω | verb. | 1. szőlőt szed 2. súlyos károkat okoz, pusztít | |
| ἐπιφυλλίς, -ίδος | nm. | kicsi szőlők, amiket a tallózóknak hátrahagynak; merő tallózás | |
| ἐπιφυτεύω mj? | verb. | | |
| ἐπιφύω mj? | verb. | | |
| ἐπιφωνέω | verb. | kiabál | ἐπιφωνέω, ἐπιφωνήσω, ἐπεφώνησα, ἐπιπεφώνηκα, ἐπεφωνήθην, ἐπιπεφώνημαι |
| ἐπιφώσκω | verb. | hajnalodik, virrad | |
| ἐπιχαίρω | verb. | örül; kárörvend | |
| ἐπιχαρής, -ής, -ές | adi. | örömteli, kellemes; örülő vminek | |
| ἐπίχαρμα, -ατος | nm. | 1. a káröröm tárgya 2. rosszindulatú öröm, káröröm | |
| ἐπίχαρτος, -ος, -ον | adi. | kárörvendező, rosszindulató örömöt érző, rosszindulatú örömöt okozó, bosszú után elégedett, örvendező mikor az ellenség szenved | |
| ἐπιχειρέω | verb. | hozzáfog, belekezd | ἐπιχειρέω, ἐπιχειρήσω, ἐπεχείρησα, 0, ἐπεχειρήθην ?, 0 ? |
| ἐπιχείρημα, -τος | nm. | 1) vállalkozás 2) megtámadás 3) következtetés | |
| ἐπίχειρον, -ου | nm. | kar | |
| ἐπιχέω | verb. | ráfolyik, ráönt | ἐπιχέω, ἐπιχεῶ, ἐπέχεα, ἐπικέχυκα, ἐπεχύθην, ἐπικέχυμαι (vö: BÚG, ἐκχέω, 11.8.12; BGOG, 310.o.) |
| ἐπιχορηγέω | verb. | 1) ellát, ajándékoz; 2) ad, szolgáltat | |
| ἐπιχορηγία, -ς | nm. | ellátás | ἐπιχορηγία, ἐπιχορηγίαν, ἐπιχορηγίας !, ἐπιχορηγίᾳ, ἐπιχορηγίαι, ἐπιχορηγίας, ἐπιχορηγιῶν, ἐπιχορηγίαις |
| ἐπιχρίω | verb. | ráken vmit vmire | ἐπιχρίω, ἐπιχρίσω, ἐπέχρισα, 0, 0, 0 (vö: BGOG, χρίω, 312.o.) |
| ἐπίχυσις, -´εως | nm. | öntés (ki vagy bele) | |
| ἐπιχωρέω mj? | verb. | | |
| ἐπιχώρησις, -´εως mj? | nm. | | |
| ἐπιψάλλω mj? | verb. | | |
| ἐπιψοφέω mj? | verb. | | |
| ἐπόζω | verb. | bűzlik | |
| ἐποίκιον mj? | | | |
| ἐποικοδομέω | verb. | ráépít | ἐποικοδομέω, ἐποικοδομήσω, ἐπῳκοδόμησα, ἐπῳκοδόμηκα, ἐπῳκοδομήθην, ἐπῳκοδομήμαι |
| ἐπονείδιστος, -ον | adi. | szemrehányó, szégyenletes | |
| ἐπονομάζω | verb. | nevet ad, megnevez, hív | |
| ἐποξύνω mj? | verb. | | |