ὀνικός, -ή, -όν | adi. | szamár(hajtotta); μύλος ὀνικὸς: a felső, szamár-vonta, körben forgó malomkő, ellentéte a kézi-malomnak. | μύλος |
ὀνίναμαι v. ὀνίνημι | verb. | használ, élvez | ὀνίναμαι v. ὀνίνημι, ὀνήσω, ὤνησα, 0, ὠνήμην v. ὠνήθην, 0 (vö: BGOG, 311.o.) |
ὀνίνημι mj? | verb. | | |
Ονναμ | nm.geo. | Hinnom | |
ὀνοκένταυρος | nm. | szamár-kentaur (mítikus lény, félig szamár, félig ember), szatír, farkatlan majom, démon | |
Ονομ | nm.geo. | Hinnom; egy szakadék Jeruzsálem közelében (Józs. 15:8) | |
ὄνομα, -´τος | nm. | név | ὄνομα !, ὄνομα !, ὀνόματος !, ὀνόματι !, ὀνόματα !, ὀνόματα !, ὀνομάτων !, ὀνόμασιν |
ὀνομάζω | verb. | nevez, elnevez vminek | ὀνομάζω, ὀνομάσω ?, ὠνόμασα, ὠνόμακα ?, ὠνομάσθην, ὠνόμασμαι ? |
ὀνομασία | nm. | megnevezés, név, kifejezés | |
ὀνομαστός, -ή, -όν | adi. | nevezett, neves, híres, figyelemre méltó, nevezetes | |
ὀνοματογραφία mj? | | | |
ὄνος, -ου | nm. | szamár | ὄνος, ὄνον !, ὄνου !, ὄνῳ, ὄνοι, ὄνους, ὄνων, ὄνοις |
ὄντως | adv. | valóban, valóságosan | |
ὄνυξ, -υχος | nm. | 1. karom, köröm; pata 2. aromás anyag, onyx | |
ὀνυχίζω | verb. | körmöket vág; hasított patája van | |
ὀνύχιον | nm. | ónix, kis karom | |
ὀνυχιστήρ, -ῆρος | nm. | pata | |
ὀξέως | adv. | 1. gyorsan 2. élesen, pontosan | |
ὀξίζω | verb. | íze van v. szaglik, mint az ecet | |
ὄξος, -ους | nm. | borecet | ὄξος, ὄξος !, ὄξους !, ὄξει, ὄξη, ὄξη, ὀξῶν, ὄξεσιν |
ὀξυγράφος, -ον | adi. | gyorsíró | |
ὀξύθυμος, -ος, -ον | adi. | lobbanékony, hírtelen haragú | |
ὀξύνω | verb. | 1. élesít, hegyez 2. megharagít, ingerel | |
ὀξύς, -εῖα, -ύ | adi. | 1) (átv. is) éles; 2) gyors | |
ὀξύτης, -ητος | nm. | gyorsaság, élesség | |
ὀξυχολέω | verb. | ingerlékennyé válik, könnyen feldühődik, hirtelen haragszik | |
ὀξυχολία, -ας, -ἡ | nm. | ingerlékenység, érzékenység, rossz hangulat, rossz indulat | |
ὀξύχολος, -ον | adi. | hirtelen haragú, ingerlékeny, rosszkedvű | |
Οολ | nm.pers. | Ohol | |
Οολα mj? | | | |
Οολι mj? | | | |
Οολιβα mj? | | | |
ὀπή, -ῆς | nm. | nyílás | ὀπή, ὀπήν, ὀπῆς !, ὀπῇ, ὀπαί, ὀπάς, ὀπῶν, ὀπαῖς ! |
ὁπηνίκα | adv. | valamilyen időpontban | |
ὀπήτιον, -ου | nm. | kis ár | |
ὄπισθεν | adv. | hátulról | |
ὀπίσθιος, -α | adi. | hátsó, hátsó részhez tartozó | |
ὀπισθίως mj? | | | |
ὀπισθότονος, -ου | adi. | görcsös hátfájás | |
ὀπισθοφανής, -ές | adv. | hátratekintő | |
ὀπισθοφανῶς | adv. | hátratekintve, elfordulva | |
ὀπίσω | adv./praep. | 1. (adv.) hátul, hátra; időben és térben: mögött; 2. (praep. + gen.) után | |
ὁπλή, -ῆς | nm. | pata | |
ὁπλίζομαι | verb. | 1) fegyverkezik, felfegyverkezik; 2) gondoskodik; 3) felszereli magát valamivel; 4) átvitt értelemben ugyanazt a gondolatot veszi fel | |
ὁπλίτης, -ου | nm. | nehézfegyveres (katona vagy sereg), fegyveres harcos | |
ὁπλοδοτέω | verb. | fölfegyverez; Hap. leg. 1Mak 14,32: ὁπλοδότησεν (A.ind.aor.sg.3.) | |
ὁπλοθήκη mj? | | | |
ὁπλολογέω mj? | verb. | | |
ὁπλομάχος, -ον | nm. | nehéz fegyverekkel harcoló | |
ὅπλον, -ου | nm. | fegyver, pajzs, páncél | ὅπλον, ὅπλον, ὅπλου, ὅπλῳ, ὅπλα !, ὅπλα !, ὅπλων !, ὅπλοις |
ὁπλοποιέω | verb. | fegyvert visel | |
ὁπλοφόρος mj? | | | |
ὁποῖος, -ία, -ῖον | pron.rel. | amilyen, ami féle | |
ὁπόταν | adv. | mihelyt, ahányszor, valahányszor, hacsak | |
ὅποτε | pron.rel. | amikor; Csak szövegvariánsokban fordul elő, az NA27 törzsszövegében nem. | |
ὅπου | pron.rel. | ahol, ahová | |
ὀπτάζομαι | verb. | (P) láthatóvá lesz, megjelenik | |
ὀπτάνομαι | verb. | 1) néz, lát; 2) megláthat vmit, megjelenik neki; Hap. leg. Acs 1,3: ὀπτανόμενος (D.part.impf.m.sg.nom.) | |
ὀπτασία, -ς | nm. | vízió, látomás | ὀπτασία, ὀπτασίαν !, ὀπτασίας, ὀπτασίᾳ !, ὀπτασίαι, ὀπτασίας !, ὀπτασιῶν, ὀπτασίαις |
ὀπτάω | verb. | süt, éget | |
ὀπτός, -ή, -όν | adi. | főtt, nyárson sült | |
ὀπώρα, -ς | nm. | gyümölcs | ὀπώρα !, ὀπώραν, ὀπώρας, ὀπώρᾳ, ὀπώραι, ὀπώρας, ὀπωρῶν, ὀπώραις |
ὀπωροφυλάκιον, -ου | nm. | egy kunyhó annak aki őrzi a kertet, csőszkunyhó, gyümölcsöskert | |
ὅπως | coni./adv. | 1) (coni.) úgyhogy, hogy; 2) (adv.) hogyan, mi módon | |
ὅραμα, -´τος | nm. | 1) ami látszik, látvány; 2) isteni elragadtatásban kapott látás vagy álom, látomás | ὅραμα !, ὅραμα, ὁράματος !, ὁράματι !, ὁράματα, ὁράματα, ὁραμάτων, ὁράμασιν |
ὅρασις, -´εως | nm. | 1) látás; 2) látvány (vki kinézete); 3) (esetleg) látomás | ὅρασις, ὅρασιν, ὁράσεως, ὁράσει !, ὁράσεις !, ὁράσεις, ὁράσεων, ὁράσεσιν |
ὁρατής, -οῦ | nm. | szemlélője, megfigyelője | |
ὁρατικός, -ή, -όν | adi. | képes látni, megfigyelő (szellemi látást) | |
ὁρατός, -ή, -όν | adi. | látható | |
ὁράω v. ὁρῶ | verb. | 1. (A.) lát; 2. (P.) ὤφθη: A passzív forma intranzitív jelentéssel önállósult: "megjelent". Ezért áll mellette dat.: "neki" (különben a passzív ige mellett ὑπό + gen. = "által" kellene). | ὁράω, εἴσον v. ὄψομαι, ἐῖδον, ἑώρακα, ὤφθην, ἑώραμαι (vö: BÚG 11.8.82) |
ὀργανικός mj? | | | |
ὄργανον, -τό | nm. | szerszám, hangszer | |
ὀργάω | verb. | 1. dagad, duzzad; 2. indulatba jön, haragszik | |
ὀργή, -ῆς | nm. | harag | ὀργή !, ὀργήν !, ὀργῆς !, ὀργῇ !, ὀργαί, ὀργάς, ὀργῶν, ὀργαῖς |
ὀργίζω | verb. | 1) (A) megharagít; 2) (M/P) haragszik | ὀργίζομαι, ὀργιοῦμαι, ὠργίσθην, ὤργισμαι |
ὀργίλος, -η, -ον | adi. | haragos, hirtelen haragú, lobbanékony | |
ὀργίλως, -η, -ον | adv. | hajlmos(an) a haragra, ingerlékeny(en) | |
ὀργυιά, -ς | nm. | öl, hosszmértékegység : 182,9 m, az a távolság, amit az ember kinyújtott karral el tud érni | ὀργυιά, ὀργυιάν, ὀργυιάς !, ὀργυιᾴ, ὀργυιάι, ὀργυιάς, ὀργυιῶν, ὀργυιάις |
ὀρέγομαι | verb. | 1) nyújtózkodni azért hogy elérjen vagy megfogjon valamit, elér valamit vagy vágyik valami után; 2) kíván, sóvárog | |
ὀρεινή v. ὀρινή, -ῆς | nm. | hegyvidék; ὀρεινή írásmód: GNT28; ὀρινή írásmód: GNT_WH | ὀρεινή, ὀρεινήν !, ὀρεινῆς, ὀρεινῇ !, ὀρειναί, ὀρεινάς, ὀρεινῶν, ὀρειναῖς |
ὀρεινός, -ή, -όν | adi. | hegyvidéki, dombos | |
ὄρεξις, -´εως | nm. | sóvárgás, étvágy | ὄρεξις, ὄρεξιν, ὀρέξεως, ὀρέξει !, ὀρέξεις, ὀρέξεις, ὀρέξεων, ὀρέξεσιν |
Ορεχ | nm.geo. | Erek | |
Ορη | cit.ar. | vö. lábjegyzet | |
ὄρθιος mj? | | | |
ὀρθοποδέω | verb. | 1) egyenesen jár; 2) egyenesen jár el, egyenesen cselekszik; Hap. leg. Gal 2,14: ὀρθοποδοῦσιν (A.praes.impf.pl.3.) | |
ὀρθός, -ή, -όν | adi. | egyenes, helyes testtartás | |
ὀρθοτομέω | verb. | 1) egyenesen vág; 1a) folytatja az egyenes utat, tartja az egyenes irányt, tehát helyesen cselekszik; 2) egyenesíti, simítja, helyesen kezeli, közvetlenül és helyesen tanítja az igazságot | |
ὀρθόω | verb. | I. (A) 1. kiegyenesít 2. talpra állít, felsegít; felemel 3. épít, újjáépít 4. kisegít vmiből 5. helyes irányba terel, sikerre visz 6. híressé tesz II. (P) 1. felegyenesedik, feláll 2. sikerül; eredményt ér el 3. biztonságban van, kedvező helyzetben van, boldogul 4. igaznak bizonyul | |
ὀρθρεύω mj? | verb. | | |
ὀρθρίζω | verb. | 1. hajnalban ébred, indul; 2. (átv.) buzgón tesz vmit (vö. Sir 4,13); Hap. leg. Lk 21,38: ὤρθριζεν (A.ind.aor.sg.3.) | ὀρθρίζω, ὀρθρίσω ?, ὤρθριζα, ὤρθρικα ?, ὠρθρίσθην ?, ὤρθριζμαι ? |
ὀρθρινός, -ή, -όν | adi. | korai, hajnali | |
ὄρθριος, -ία, -ον | adi. | 1) korán; 2) a pirkadattal ébred, vagy nagyon korán reggel | |
ὄρθρος, -ου | nm. | hajnal | ὄρθρος, ὄρθρον !, ὄρθρου !, ὄρθρῳ, ὄρθροι, ὄρθρους, ὄρθρων, ὄρθροις |
ὀρθῶς | adv. | helyesen (erkölcsi színezettel) | |
Ὀρθωσία mj? | | | |
ὁρίζω | verb. | 1. világosan láthatóvá, érthetővé tesz; 2. elhatárol, kiválaszt vmire (ACs 10,42; Róm 1,4); 3. (part.) elhatározott, elvégzett, különleges (ACs 2,23) | ὁρίζω, ὁριῶ, ὥρισα, ὥρικα, ὡρισάμην, ὥρισμαι |
ὅριον, -´ου | nm. | vidék, határ | ὅριον, ὅριον, ὁρίου, ὁρίῳ, ὅρια, ὅρια !, ὁρίων !, ὁρίοις ! |
ὁρισμός, -οῦ | nm. | 1. elhatárolás, korlátozás 2. fil. meghatározás, definíció 3. fogadás vmibe 4. rendelet (Sept.) 5. fogadalom (Sept.) | |
ὁρκίζω | verb. | esküre kényszerít, ünnepélyes esküt vesz ki | ὁρκίζω, ὁρκίσω ?, ὥρκισα ?, ὥρκικα ?, ὡρκίσθην ?, ὡρκίσμαι ? |
ὁρκισμός, -οῦ | nm. | esküvés | |
ὅρκος, -ου | nm. | eskü | ὅρκος !, ὅρκον !, ὅρκου !, ὅρκῳ !, ὅρκοι, ὅρκους !, ὅρκων, ὅρκοις |
ὁρκωμοσία, -ς | nm. | eskü | ὁρκωμοσία, ὁρκωμοσίαν, ὁρκωμοσίας !, ὁρκωμοσίᾳ, ὁρκωμοσίαι, ὁρκωμοσίας, ὁρκωμοσιῶν, ὁρκωμοσίαις |
ὁρμάω | verb. | 1) rohan, rárohan; 2) zuhan, lezuhan | ὁρμάω, ὁρμήσω, ὥρμησα, ὥρμηκα, ὡρμήθην, ὥρμημαι |
ὁρμή, -ῆς | nm. | szándék, első hely vagy indulás egy dologban, indulás, gyors előre mozgások, támadás | ὁρμή !, ὁρμήν, ὁρμῆς, ὁρμῇ, ὁρμαί, ὁρμάς, ὁρμῶν, ὁρμαῖς |
ὅρμημα, -´τος | nm. | lendület, erőszakor rohanás, küzdelem, támadás, erőszak | ὅρμημα, ὅρμημα, ὁρμήματος, ὁρμήματι !, ὁρμήματα, ὁρμήματα, ὁρμημάτων, ὁρμήμασιν |
ὁρμίσκος, -ου | nm. | zsineg; nyakék | |
ὅρμος, -ου | nm. | 1. nyaklánc, nyakék 2. védett rév, horgonyzóhely, kikötő | |