| μεσημβρία, -ς | nm. | dél (időszak és égtáj szerint is) | μεσημβρία, μεσημβρίαν !, μεσημβρίας, μεσημβρίᾳ, μεσημβρίαι, μεσημβρίας, μεσημβριῶν, μεσημβρίαις |
| μεσημβρινός, -όν | adi. | délhez tartozó, dél körüli, délidei | |
| μεσθααλ mj? | | | |
| μεσιτεύω | verb. | elkötelezte magát, közbenjár, közbelép | |
| μεσίτης, -ου | nm. | közvetítő | μεσίτης !, μεσίτην, μεσίτου !, μεσίτῃ !, μεσίται, μεσίτας, μεσίτων, μεσίταις |
| μεσόγειος mj? | | | |
| Μεσολαβών mj? | nm.pers. | | |
| Μεσολλαμ mj? | nm.pers. | | |
| μεσονύκτιον, -´ου | nm. | éjfél | μεσονύκτιον, μεσονύκτιον !, μεσονυκτίου !, μεσονυκτίῳ, μεσονύκτια, μεσονύκτια, μεσονυκτίων, μεσονυκτίοις |
| μεσοπόρφυρος, -ον | adi. | lilával kevert, bíborral töltött | |
| Μεσοποταμία, -ς | nm.geo. | Mezopotámia | Μεσοποταμία, Μεσοποταμίαν !, Μεσοποταμίας, Μεσοποταμίᾳ ! |
| μέσος, -η, -ον | adi./nm.n. | közép; ἀνὰ μέσον + gen: közepébe, közé vminek (a kifejezés praep.-ként viselkedik); | |
| μεσότης mj? | | | |
| μεσότοιχον, -´ου | nm. | elválasztó fal | μεσότοιχον, μεσότοιχον !, μεσοτοίχου, μεσοτοίχῳ, μεσότοιχα, μεσότοιχα, μεσοτοίχων, μεσοτοίχοις |
| Μεσουλαμ | nm.pers. | Mesullám | |
| μεσουράνημα, -´τος | nm. | ég közepe | μεσουράνημα, μεσουράνημα, μεσουρανήματος, μεσουρανήματι !, μεσουρανήματα, μεσουρανήματα, μεσουρανημάτων, μεσουρανήμασιν |
| μεσόω | verb. | középen van, félúton van | |
| Μεσραιμ | nm.pers. | Micrajim | |
| Μεσσααμ | nm.pers. | Mísaám | |
| μεσσαβ mj? | nm.pers. | | |
| Μεσσαρα mj? | nm.pers. | | |
| Μεσσίας, -ου | nm. | (hebr.) messiás; Jézus felségcíme, a héber מָשִׁיַח szó görög átirata | Μεσσίας !, Μεσσίαν !, Μεσσίου, Μεσσίᾳ, Μεσσίαι, Μεσσίους, Μεσσίων, Μεσσίαις |
| μεστόομαι | verb. | eltölt, eltelik (megrészegül) | |
| μεστός, -ή, -όν | adi. | megtelt, eltelt, tele levő | |
| Μεστραιμ | nm.pers. | Micrajim | |
| Μεσωζεβηλ | nm.pers. | Mesizábel | |
| μετά | praep. | 1) (+ acc.) után; 2) (+ gen.) -val/-vel | |
| μεταβαίνω | verb. | 1. átmegy, elmegy vhova; eltávozik; 2. (átv.) (egyik tárgyról másikra) tér át; 3. keletkezik | μεταβαίνω, μεταβήσομαι, μετέβην, μεταβέβηκα, 0, 0 |
| μεταβάλλω | verb. | átalakul, átváltozik (vmivé); megváltoztatja (a véleményét); elmozdul (pl.: szél iránya); az ember megváltoztatja mozgási irányát; megváltoztatja természetét; más helyzetbe fordul, megfordul | |
| μεταβηχας mj? | nm.pers. | | |
| μεταβολή, -ῆς | nm. | módosítás, csere, cserélés, (át)változás, átváltás, forgalom | |
| μεταβολία mj? | | | |
| μεταβόλος, -ου | nm. | kereskedő, árus | |
| μεταγενής mj? | | | |
| μεταγίνομαι mj? | verb. | | |
| μεταγράφω | verb. | lemásol, átír | |
| μετάγω | verb. | 1) átvezet, keresztülvezet; 2) irányít | |
| μεταδιαιτέω mj? | verb. | | |
| μεταδίδωμι | verb. | 1. (tárgyat) átad; 2. (mondandót) közöl | μεταδίδωμι, μεταδώσω, μετέδωκα, μεταδέδωκα, μετεδόθην, μεταδέδομαι |
| μεταδιώκω mj? | verb. | | |
| μετάθεσις, -´εως | nm. | megváltozás, átvitel | μετάθεσις !, μετάθεσιν !, μεταθέσεως !, μεταθέσει, μεταθέσεις, μεταθέσεις, μεταθέσεων, μεταθέσεσιν |
| μεταίρω | verb. | átültet, elmegy vhonnan, elindul, felemel vagy eltávolít, kimozdít | μεταίρω, μεταρῶ, μετῆρα, μετῆρκα, μετήρθην, μετῆρμαι |
| μεταίτιος, -ον | adi. | részben felelős, részben oka, felelősség megosztása | |
| μετακαλέω | verb. | 1) hív, beidéz; 2) magához hívat | |
| μετακινέω | verb. | elmozdít, elmozdul, eltávozik | |
| μετακινήσις, -εως | nm. | elmozdulás | |
| μετακιρνάομαι | verb. | másképp vegyít, kever | |
| μετακομίζω mj? | verb. | | |
| μεταλαμβάνω | verb. | 1) részesedik, részt vesz vmiben (amiben: + gen.); 2) magához vesz vmit | μεταλαμβάνω, μεταλήμψομαι v. μεταλήψομαι, μετέλαβον, μετείληφα, μετελήμφθην, μετείλημμαι |
| μετάλημψις, -´εως | nm. | részvétel (vmiben); vmi magunkhoz vétele | μετάλημψις, μετάλημψιν !, μεταλήμψεως, μεταλήμψει, μεταλήμψεις, μεταλήμψεις, μεταλήμψεων, μεταλήμψεσιν |
| μεταλλάσσω | verb. | változtat, megváltoztat | |
| μεταλλεύω | verb. | kibányász | |
| μέταλλον | nm. | bánya, kőbánya | |
| μεταμέλεια, -ας | nm. | a cél megváltoztatása, megbánás, sajnálás, bűnbánat | |
| μετάμελος | nm. | bűnbánat, megbánás | |
| μεταμέλω | verb. | 1) (A) megbánást kelt; 2) (P) meggondolja magát, megbán vmit. | μεταμέλομαι, μεταμεληθήσομαι, μετεμελήθην, μεταμεμέλημαι |
| μεταμορφόομαι | verb. | (P) átváltozik, formát, alakot vált, transzformálódik; (Úsz) az Átváltozás Hegyén Krisztus alakja elváltozik, fölfénylik | |
| μεταναστεύω | verb. | eltávolít, indul, menekül | |
| μετανίστημι | verb. | A: vándorol, otthagy, elhagy M: emigrál, költözik, vándorol | |
| μετανοέω v. μετανοῶ | verb. | 1. elméjét, gondolkodását megváltoztatja; 2. jó útra tér, megtér; 3. (utólag) belát vmit, megbán vmit, bűnbánatot tart | μετανοέω, μετανοήσω, μετενόησα, 0, 0, 0 |
| μετάνοια, -´ς | nm. | megtérés, bűnbánat | μετάνοια, μετάνοιαν !, μετανοίας !, μετανοίᾳ, μετάνοιαι, μετανοίας, μετανοιῶν, μετανοίαις |
| μεταξύ | adv./praep. | között | |
| μεταπαιδεύω | verb. | átnevel, arra nevel, hogy a természetét megváltoztassa | |
| μεταπείθω | verb. | megváltoztatja egy ember meggyőződését, más felfogásra bír, lebeszél (P) hallgat a rábeszélésre; megváltoztatja véleményét | |
| μεταπέμπομαι | verb. | utánaküld, hívat | |
| μεταπίπτω | verb. | μεταβάλλω Pass.-ként használva: 1. másképpen esik, változáson megy keresztül; hanyatlásba/elhanyagoltságba eseik; hirtelen megváltoztatja a véleményét 2. elvándorol, átkerül 3. feltételek, körülmények változása: pol.: forradalmon megy keresztül/történt; ált.: rosszabbra/jobbra változik; váltakozónak lenni | |
| μετασκευάζω | verb. | elváltoztat, átalakít | |
| μεταστρέφω | verb. | megfordul, átváltozik, elferdít | |
| μεταστροφή mj? | | | |
| μετασχηματίζω | verb. | 1) (A.) megváltoztatja a megjelenési formáját, átváltoztatja; 2) (M.,P.) átalakul, átveszi vki formáját | μετασχηματίζω, μετασχηματίσω, μετεσχημάτισα, μετεσχηματίκα ?, μετεσχηματίσθην ?, μετεσχηματίσμαι ? |
| μετατίθημι | verb. | áthelyez, megváltozik, átmegy, elpártol | |
| μετατρέπω | verb. | átváltozik, válik vmivé | μετατρέπω, μετατρέψω, μετέτρεψα, μετατέτραφα, μετετράπην, μετατέτραμμαι (vö: BGOG, τρέπω, 312.o.) |
| μεταφέρω | verb. | átvisz | |
| μετάφρασις, -´εως mj? | nm. | | |
| μετάφρενον, -ου | nm. | hát; lapocka | |
| μεταχέω | verb. | egyik edényből átönt a másikba, átültet | |
| μετέπειτα | adv. | azután | |
| μετέρχομαι | verb. | 1. hozzá-/odajön, nekimegy, visszatér 2. elhoz, elhivat 3. törekszik, utánajár, elér 4. utánaered, űz, megbosszul, megbüntet | |
| μετέχω | verb. | 1) részesül vmiben; 2) részt vesz | |
| μετεωρίζομαι | verb. | magasra emel, jelentős magasságot elér; II. felúsztat, felemel; felemelkedik | |
| μετεωρισμός, -ὁ | nm. | hullám; a háborgó vagy tajtékzó hullámok, a felszínre emelkedett | |
| μετέωρος, -ον | adi. | 1) földről felemelkedett, föld felett lebegő; felfüggesztett, függő, magas, égi objektum 2) nyílt tengeri 3) feszült, izgatott, várakozásban lévő 4) könnyelmű, ingatag 5) kétes, bizonytalan 6) dühös, büszke, | |
| μετοικεσία, -ς | nm. | áttelepítés, kitelepítés, (babiloni) fogság | μετοικεσία, μετοικεσίαν !, μετοικεσίας !, μετοικεσίᾳ, μετοικεσίαι, μετοικεσίας, μετοικεσιῶν, μετοικεσίαις |
| μετοικέω mj? | verb. | | |
| μετοικία | nm. | áttelepítés, új lakóhelyre költözés, a lakóhely megváltoztatása; neg. száműzetés, kitoloncolás, vándorlás, deportálás, kiutasítás, fogság | |
| μετοικίζω | verb. | 1) átköltöztet, áttelepít letelepülőket; 2) elvisz | |
| μέτοικος | nm. | külföldről való telepes, idegen városban lakóhellyel rendelkező idegen, jövevény | |
| μετουσία | nm. | 1. részvétel, partnerség, közösség 2. élvezet, használat eszközei | |
| μετοχή, -ῆς | nm. | osztozás; közösség, barátság; részesedés, részvétel | μετοχή !, μετοχήν, μετοχῆς, μετοχῇ, μετοχαί, μετοχάς, μετοχῶν, μετοχαῖς |
| μέτοχος, -ον | adi. | társ, részestárs, résztvevő | μέτοχος, μέτοχον, μετόχου, μετόχῳ, μέτοχοι !, μετόχους !, μετόχων, μετόχοις ! |
| μετρέω | verb. | mér, kimér, megmér | |
| μέτρησις, -´εως mj? | nm. | | |
| μετρητής, -οῦ | nm. | űrmértékegység, kb. 40 l; Hap. leg. Jn 2,6: μετρητὰς (m.pl.acc.) | μετρητής, μετρητήν, μετρητοῦ, μετρητῇ, μετρηταί, μετρητάς !, μετρητῶν, μετρηταῖς |
| μετριάζω | verb. | mérsékelve lenni, mértéket tartani | |
| μετριοπαθέω | verb. | 1) mérsékli az indulatait pl. haragot vagy bánatot; 2) kíméletes, együttérez, részvétet érez | |
| μέτριος, -ον | adi. | mértéken belüli, moderált | |
| μετρίως | adv. | mértéken felül, túlzott mértékben, meglehetősen | |
| μέτρον, -ου | nm. | mérték | μέτρον, μέτρον !, μέτρου !, μέτρῳ !, μέτρα, μέτρα, μέτρων, μέτροις |