| καταδέω | verb. | 1. beköt 2. kér, őszintén könyörög | καταδέω, καταδήσω, κατέδησα, καταδέδεκα, κατεδέθην, καταδέδεμαι |
| κατάδηλος, -ον | adi. | teljesen világos, egyszerű, evidens | |
| καταδιαιρέω | verb. | szétválaszt, kettéválaszt; különbséget tesz | |
| καταδικάζω | verb. | ítéletet hirdet valaki ellen, bűnösnek nyilvánít, elítél vkit | καταδικάζω, καταδικάσω, κατεδίκασα, καταδεδίκακα, κατεδικάσθην, καταδεδίκασμαι |
| καταδίκη, -ς | nm. | elmarasztaló ítélet; Hap. leg. Acs 25,15: καταδίκην. (f.sg.acc.) | καταδίκη, καταδίκην !, καταδίκης, καταδίκῃ, καταδίκαι, καταδίκας, καταδικῶν, καταδίκαις |
| καταδιώκω | verb. | követ, utána megy | |
| καταδολεσχέω | verb. | 1. fecseg, elfárad a fecsegésben, meditál 2. fecsegéssel idegesít 3. csacsogással lenyom | |
| καταδουλόω | verb. | szolgává tesz, leigáz | |
| καταδρομή mj? | | | |
| καταδυναστεία, -ας | nm. | hatalmaskodás; elnyomás; zsarnokság | |
| καταδυναστεύω | verb. | elnyom, irányít | |
| καταδύσις, -´εως mj? | nm. | | |
| καταδύω | verb. | elsüllyed, apad, lemegy | |
| καταθαρσύνω mj? | verb. | | |
| κατάθεμα, -´τος | nm. | átok | κατάθεμα !, κατάθεμα, καταθέματος, καταθέματι, καταθέματα, καταθέματα, καταθεμάτων, καταθέμασιν |
| καταθεματίζω | verb. | átkozódik | |
| καταθλάω | verb. | összetör | |
| καταθύμιος, -α, -ον | adi. | értelem szerint, értelmesen | |
| καταιγίς, -ίδος | nm. | vihar, szélroham, forgószél, hirtelen széllökés | |
| καταιδέομαι mj? | verb. | | |
| καταικίζω mj? | verb. | | |
| καταίρω | verb. | megtisztít, tisztává tesz; szitál, rostál | |
| καταισχύνω | verb. | megszégyenít | καταισχύνω, καταισχυνῶ, κατῄσχυνα, 0, κατῄσχυνθην, κατῄσχυμμαι |
| κατακαίω | verb. | eléget, tűzzel elpusztít | κατακαίω, κατακαύσω, κατέκαυσα, κατακέκαυκα, κατεκαύθην, κατακέκαυμαι |
| κατακάλυμμα, -ατος | nm. | 1. takaró, fedő 2. függyöny, fátyol | |
| κατακαλύπτω | verb. | 1) letakar; 2) eltakarja, elfedi magát | |
| κατακάλυψις, -εως | nm. | fedő, palást | |
| κατακάμπτω | verb. | lehajol, lehajlik | |
| κατάκαρπος, -ον | adi. | gyömölcstermő, gyömölcsöző | |
| κατακάρπως | adv. | teljesen, bőségesen, bőven | |
| κατακάρπωσις, -´εως | nm. | az égőáldozat hamuja | |
| κατάκαυμα, -ατος | nm. | (tüzes) gyulladás; égetés | |
| κατακαυχάομαι | verb. | dicsekedik, kérkedik (mást sértő módon) | |
| κατάκειμαι | verb. | 1) lefeküdt, elterült; 1a) a betegségtől; 1b) étkezéshez, leül enni | |
| κατακενόω | verb. | egészen kiürít | |
| κατακεντέω | verb. | átszúr, áthatol; döf, leszúr; megöl vkit | |
| κατακλάω | verb. | darabokra tör, szétoszt | |
| κατάκλειστος, -ον | adi. | el-/bezárt, fogva tartott | |
| κατακλείω | verb. | 1. becsuk; 2. bezár, elzár; 3. bebörtönöz | |
| κατακληροδοτέω | verb. | megoszt és örökséget hagy | |
| κατακληρονομέω | verb. | sorsolással (sorsvetéssel) eloszt (vö. pl. Sir 4,16); Hap. leg. Acs 13,19: κατεκληρονόμησεν (A.ind.aor.3.sg.) | κατακληρονομέω, κατακληρονομήσω, κατεκληρονόμησα, κατακεκληρονόμηκα, κατεκληρονομήθην, κατακεκληρονομήμαι |
| κατακληρόω mj? | verb. | | |
| κατακλίνω | verb. | asztalhoz telepszik | |
| κατάκλιτον, -το | nm. | kanapé, nyugágy | |
| κατακλύζω | verb. | eláraszt, elönt, túlárad | |
| κατακλυσμός, -οῦ | nm. | vízözön | κατακλυσμός !, κατακλυσμόν !, κατακλυσμοῦ !, κατακλυσμῷ, κατακλυσμοί, κατακλυσμούς, κατακλυσμῶν, κατακλυσμοῖς |
| κατακολουθέω | verb. | követ vkit (akit: + dat.) | |
| κατακονδυλίζω | verb. | ököllel üt valakit | |
| κατακοντίζω | verb. | lelő vmivel | |
| κατακοπή, -ἡ | nm. | vágás, fametszés, darabokra darabolás | |
| κατάκοπος, -ον | adi. | nagyon fáradt | |
| κατακόπτω | verb. | megvág, megsebez | κατακόπτω, κατακόψω, κατέκοψα, κατακέκοφα ?, κατεκόπην, κατακέκομμαι ? |
| κατακοσμέω | verb. | 1. elrendez, rendbe hoz 2. rendre int 3. felszerel (M.) rendbe hoz, igazodik vmihez | |
| κατακρατέω | verb. | hatalmában tart, bír, megtart, uralkodik vmi/vki felett (+gen.) | |
| κατακρημνίζω | verb. | lelök, letaszít egy szakadékba | |
| κατάκριμα, -´τος | nm. | elítélés | κατάκριμα !, κατάκριμα !, κατακρίματος, κατακρίματι, κατακρίματα, κατακρίματα, κατακριμάτων, κατακρίμασιν |
| κατακρίνω | verb. | valakit elítél, büntetésre méltónak ítél | κατακρίνω, κατακρινῶ, κατέκρινα, κατακέκρικα, κατεκρίθην, κατακέκριμαι |
| κατάκρισις, -´εως | nm. | 1. kárhoztatás, elítélés; 2. hatalmaskodás, erőszakos uralom | κατάκρισις, κατάκρισιν !, κατακρίσεως !, κατακρίσει, κατακρίσεις, κατακρίσεις, κατακρίσεων, κατακρίσεσιν |
| κατακροάομαι | verb. | figyelmesen figyel (vkire) | |
| κατακροτέω | verb. | túlzottan tapsol | |
| κατακρούω mj? | verb. | | |
| κατακρύπτω | verb. | 1. tr. elrejt, eltitkol 2. intr. elrejtőzik, színlel | |
| κατακτάομαι mj? | verb. | | |
| κατακτείνω mj? | verb. | | |
| κατακυλίω | verb. | leteker vmit; (P) letekerve lenni | |
| κατακύπτω | verb. | lehajol, meghajol | |
| κατακυριεύω | verb. | uralkodik, hatalmat gyakorol felette, legyőz, leigáz | |
| καταλαλέω | verb. | valaki ellen beszél, rágalmaz | καταλαλέω, καταλαλήσω, κατελάλησα, καταλελάληκα, 0, 0 |
| καταλαλιά, -ᾶς | nm. | becsmérlés, rágalmazás | καταλαλιά, καταλαλιάν, καταλαλιᾶς, καταλαλιᾷ, καταλαλιαί !, καταλαλιάς !, καταλαλιῶν, καταλαλιαῖς |
| κατάλαλος, -´ου | nm. | becsmérlő, rágalmazó személy; Hap. leg. Róm 1,30: καταλάλους (m.pl.acc.) | κατάλαλος, κατάλαλον, κατάλαλου, κατάλαλῳ, κατάλαλοι, καταλάλους !, κατάλαλων, κατάλαλοις |
| καταλαμβάνω | verb. | elfog, megragad, elfoglal (várost), felfog, befogad | καταλαμβάνω, καταλήμψομαι v. καταληψομαι, κατέλαβον, κατείληφα, κατελήμφθην, κατείλημμαι |
| καταλάμπω | verb. | megvilágít, süt | |
| καταλάσσω mj? | verb. | | |
| καταλεαίνω | verb. | lesimít, legyalul, elnyom, kizsákmányol | |
| καταλέγω | verb. | elbeszél, elmond, hosszan és rendben elbeszél; felvesz egy jegyzékbe; megismétel, visszamond; összeszámol | |
| καταλείβω | verb. | lezúdul, leejt, lecsöpögtet, elolvad, sorvadást okoz | |
| καταλείμμα, -ατος | nm. | maradvány; maradék | |
| καταλειπτέον | nm. | valami amit el kell hagyni | |
| καταλείπω | verb. | 1. elhagy, otthagy; 2. meghagy | καταλείπω, καταλείψω, κατέλειψα v. κατέλιπον, καταλέλοιπα, κατελείφθην, καταλέλειμμαι |
| καταλείφω mj? | verb. | | |
| κατάλειψις, -εως | nm. | 1. hátrahagyatás 2. maradék, maradvány (Sept.) | |
| καταλέω | verb. | összezúz, ledarál | |
| καταλήγω | verb. | megáll, befejez, abbahagy vmit | |
| κατάληψις, -εως | nm. | bevétel (városé, váré), elfogás, zsákmányolás, elérés; (értelem) megragadás, felfogás, érzékelés, észlelés | |
| καταλιθάζω | verb. | megkövez | |
| καταλιθοβολέω | verb. | követ dob vkire, megkövez vkit | |
| κατάλιθος, -ον | adi. | drágakövekkel kirakott | |
| καταλιμπάνω | verb. | elhagy, otthagy, indul | |
| καταλλαγή, -ῆς | nm. | 1. csere, teher, áru, 2. változás, eltérés II. megbékülés, kiengesztelődés, ellenségből baráttá válás | καταλλαγή !, καταλλαγήν !, καταλλαγῆς !, καταλλαγῇ, καταλλαγαί, καταλλαγάς, καταλλαγῶν, καταλλαγαῖς |
| καταλλάσσω | verb. | megbékél | καταλλάσσω, καταλλάξω, κατήλλαξα, 0, κατηλλάγην, κατήλλαγμαι |
| καταλογίζομαι | verb. | D. vmi közé számít | |
| κατάλοιπος, -ον | adi. | hátrahagyott, hátralévő, megmaradt | |
| καταλοχία mj? | | | |
| καταλοχισμός mj? | | | |
| κατάλυμα, -´τος | nm. | pihenőhely, szállás | κατάλυμα !, κατάλυμα, καταλύματος, καταλύματι !, καταλύματα, καταλύματα, καταλυμάτων, καταλύμασιν |
| κατάλυσις, -εως | nm. | feloszlás, feloldódás, letevés, eltörlés, bukás | |
| καταλύτης | nm. | szállóvendég | |
| καταλύω | verb. | 1) (tr.) eltöröl, megszüntet; 2) (intr.) megáll, megpihen, megszáll vhol | καταλύω, καταλύσω, κατέλυσα, καταλέλυκα, κατελύθην, καταλέλυμαι |
| καταμανθάνω | verb. | megtanul, megfigyel; Hap. leg. Mt 6,28: καταμάθετε (A.imprt.aor.pl.2.) | καταμανθάνω, καταμαθήσομαι, κατέμαθον, καταμεμάθηκα, 0, 0 |
| καταμαρτυρέω | verb. | vki ellen vall, vki ellen tanúskodik (aki ellen: + gen.) | καταμαρτυρέω, καταμαρτυρήσω, κατεμαρτύρησα, καταμεμαρτύρηκα, κατεμαρτυρήθην ?, καταμεμαρτύρημαι ? |