| ἀπόλλυμι | verb. | 1. elveszít, elpusztít, megsemmisít, megöl; 2. (perf. intr.) elveszett | ἀπόλλυμι, ἀπολῶ v. ἀπολέσω, ἀπώλεσα, ἀπόλωλα (vö: BÚG 12.4.94) |
| Ἀπολλύων, -ονος | nm.pers. | Pusztító (angyal) | Ἀπολλύων !, Ἀπολλύονα, Ἀπολλύονος, Ἀπολλύονι |
| ἀπόλλω | verb. | pusztít, elveszít | |
| Ἀπολλωνία, -ς | nm.geo. | Apollonia -"Apollóhoz tartozó" Egy kisváros Macedóniában, egynapi járásra Amphipolistól | Ἀπολλωνία, Ἀπολλωνίαν !, Ἀπολλωνίας, Ἀπολλωνίᾳ |
| Ἀπολλώνιος | nm.pers. | Apollóniosz | |
| Ἀπολλῶς, -ῶ | nm.pers. | Apolló | Ἀπολλῶς !, Ἀπολλῶν !, Ἀπολλῶ !, Ἀπολλῷ |
| ἀπολογέομαι | verb. | védekezik, önmagáért mond el védekező beszédet | ἀπολογέομαι, ἀπολογήσομαι, ἀπελογησάμην, ἀπολελόγημαι |
| ἀπολόγημα, -ατος | nm. | védelemhez való jogalap | |
| ἀπολογία, -ς | nm. | védekezés, védelem; vki saját maga igyekszik tisztázni önmagát | ἀπολογία !, ἀπολογίαν !, ἀπολογίας !, ἀπολογίᾳ !, ἀπολογίαι, ἀπολογίας, ἀπολογιῶν, ἀπολογίαις |
| ἀπόλοιπος mj? | | | |
| ἀπολούομαι | verb. | 1) kimos, lemos; 2) (átv.) eltüntet | |
| ἀπόλυσις, -´εως | nm. | felszabadítás, megszabadítás | |
| ἀπολυτρόω | verb. | váltságdíjat fizet, megvált | |
| ἀπολύτρωσις, -´εως | nm. | váltság, megváltás, feloldozás | ἀπολύτρωσις !, ἀπολύτρωσιν !, ἀπολυτρώσεως !, ἀπολυτρώσει, ἀπολυτρώσεις, ἀπολυτρώσεις, ἀπολυτρώσεων, ἀπολυτρώσεσιν |
| ἀπολύω | verb. | 1. (börtönből) szabadon bocsát; 2. (házasságból) elbocsát | ἀπολύω, ἀπολύσω, ἀπέλυσα, ἀπολέλυκα, ἀπέλυθην, ἀπολέλυμμαι |
| ἀπομαίνομαι | verb. | dühöng, tombol, legvégsőkig haragszik | |
| ἀπομαρτυρέω | verb. | tanúskodik, tanúságot hordoz | |
| ἀπομάσσω | verb. | 1) (A) letöröl; 2) (M) letörli magát; Hap. leg. Lk 10,11: ἀπομασσόμεθα (M.praes.impf.pl.1.) | |
| ἀπομάχομαι | verb. | ellenáll, harcol egy városfalról vagy erőből vagy városból | |
| ἀπομέμφομαι | verb. | dorgál, fedd, megszid; hibáztat, okol, szemrehányást tesz | |
| ἀπομερίζω | verb. | feloszt, szétoszt | |
| ἀπομοιόω mj? | verb. | | |
| ἀπόμοιρα mj? | | | |
| ἀπονέμω | verb. | kijelöl, kioszt, feloszt, eloszt | |
| ἀπονίπτω | verb. | 1) lemos 1) letörli magát, mosakszik | |
| ἀπονοέω mj? | verb. | | |
| ἀπόνοια | nm. | esztelenség | |
| ἄπονος mj? | | | |
| ἀποξενόω | verb. | (A) száműz, elűz (P) távol van otthonától, száműzöttként vagy szökevényként van | |
| ἀποξηραίνω | verb. | felszárad, kiszárad | |
| ἀποξύω | verb. | lekapar, ledörzsöl; átv. levetközik | |
| ἀποπαρθενόω | verb. | szűzességtől megfoszt, megerőszakol | |
| ἀποπειράω v. ἀποπειρῶ | verb. | (A) megpróbál, kisérletezik (M) próbálkozik vmivel, tesztel | |
| ἀποπεμπτόω | verb. | 1. vminek az ötödét veszi 2. ötödrészt beszolgáltat | |
| ἀποπηδάω | verb. | leugrik, elfordul vmitől, elsiet, elrohan | |
| ἀποπιέζω v. ἀποπιάζω | verb. | kinyom | |
| ἀποπίπτω | verb. | leesik, lecsúszik lesiklik vmiről | |
| ἀποπλανάω | verb. | 1. (A.) félrevezet; 2. (P.) az igazságtól, valóságtól eltévelyedik | ἀποπλανάω, ἀποπλανήσω, ἀπεπλάνησα, 0, 0, ἀποπεπλάνημαι |
| ἀποπλάνησις, -´εως | nm. | tévelygés, vándorlás, hiba, bűn | |
| ἀποπλέω | verb. | vitorlázik, elhajózik, hajóra száll | |
| ἀποπλύνω | verb. | elmos, elsodor; megtisztít, kitisztít valamiből | |
| ἀποπνέω | verb. | lejár, meghal | |
| ἀποπνίγω | verb. | 1) fojtogat; 2) vízbe fullad, megfullad | |
| ἀποποιέω | verb. | elutasít vkitől vmit/vkit; kitaszít vkit | |
| ἀποπομπαῖος, -α, -ον | adi. | gonoszságot elvivő (bűnbakok közül) II. kidobandó, útálatos | |
| ἀποπομπή, -ῆς | nm. | elküldés, megszüntetés, kiküszöbölés | |
| ἀποπρατίζομαι | verb. | elad | |
| ἀποπτύω | verb. | irtózik, elutasít | |
| ἀπόπτωμα mj? | | | |
| ἀποράω | verb. | megnéz (vkit mint egy modell), tisztelettel néz vkire, távolra néz, gondosan mérlegel | |
| ἀποργίζομαι | verb. | mérgesnek lenni | |
| ἀπορέω | verb. | zavarban van, nem tudja eldönteni, merre menjen | ἀπορέω, ?, ?, ?, ?, ? |
| ἀπορήγνυμι v. ἀπορήσσω | verb. | kitör, kilövel, felkiált; elszakad, letép, megszakít; tilt, megtilt | |
| ἀπορία, -ς | nm. | zavar(tság), bizonytalanság; nehézség, hiány, szükség, vminek a meg nem szerzése | ἀπορία, ἀπορίαν, ἀπορίας, ἀπορίᾳ !, ἀπορίαι, ἀπορίας, ἀποριῶν, ἀπορίαις |
| ἀπορίπτω v. ἀπορρίπτω | verb. | 1. eldob, hajít, kidob 2. eltesz 3. elvet, elutasít 4. erővel eltávolít | |
| ἀπορρέω | verb. | folyik, áramlik, leomlik, romlik, elhervad, elszárad, elmúlik | |
| ἀπορρήγνυμι | verb. | szünetet tart, szaggat, hasít | |
| ἀπόρρητος, -ον | adi. | megtiltott, titkos | |
| ἀπόρροια | verb. | 1. lefolyik vhonnan, kiárad 2. leesik/-hull 3. elmúlik, eltűnik 4. elszakad, elpártol | |
| ἀπορρώξ mj? | | | |
| ἀπορφανίζω | verb. | 1. (A.) árvaságra juttat; 2. (P.) elárvul; Hap. leg. 1Tessz 2,17: ἀπορφανισθέντες (P.part.aor.pl.1.) | ἀπορφανίζω, ἀπορφανίσω ?, ἀπωρφάνισα ?, ἀπωρφάνικα ?, ἀπωρφανίσθην, ἀπωρφάνισμαι |
| ἀποσβέννυμι | verb. | elolt, kiírt | |
| ἀποσείω | verb. | (M.) leráz, megszabadul | |
| ἀποσιωπάω | verb. | csendben tart, megszűnik beszélni vagy csendben van II. titokban tart, kimondatlanul vagy észrevétlenül hagy | |
| ἀποσκαρίζω | verb. | erölködik, rázkódik, görcsök között meghal | |
| ἀποσκεδάζω mj? | verb. | | |
| ἀποσκευάζω | verb. | eltávolít, lerombol | |
| ἀποσκευή, -ῆς | nm. | 1. málha 2. bútorzat Szept.: 3. készlet | |
| ἀποσκηνόω | verb. | 1. sátrát odébb viszi; elköltözik Sept.: 2. külön lakik/él 3. távol esik; idegen vmitől | |
| ἀποσκίασμα, -´τος | nm. | árnyék | ἀποσκίασμα !, ἀποσκίασμα, ἀποσκιάσματος, ἀποσκιάσματι, ἀποσκιάσματα, ἀποσκιάσματα, ἀποσκιασμάτων, ἀποσκιάσμασιν |
| ἀποσκληρύνω | verb. | keményen vagy kegyetlenül bánik vele; megkeményedik | |
| ἀποσκοπεύω | verb. | ránéz vmire, őrt áll, vár vmire | |
| ἀποσκοπέω | verb. | őrt áll, vigyáz, tekint | |
| ἀποσκορακίζω | verb. | haraggal elküld | |
| ἀποσκορακισμός, -οῦ | nm. | lemondás, megtagadás | |
| ἀποσκυθίζω | verb. | skalpol (ahogy a szkíták tették), kopaszra borotvál | |
| ἀποσοβέω | verb. | elriaszt, elkerget | |
| ἀπόσπασμα, -ατος | nm. | egy darab, vmi ami ki van tépve, le van szakadva | |
| ἀποσπάω | verb. | 1) (A) kihúz, kiránt; 2) (P) eltávolodik | ἀποσπάω, ἀποσπάσω ?, ἀπέσπασα, ἀπέσπακα ?, ἀπεσπασθην, ἀπεσπασμαι ? |
| ἀποστάζω | verb. | cseppenként esik, csepeg, párolog, csöpörög | |
| ἀποσταλάσσω | verb. | csöpög, esik; had csöpögjön | |
| ἀποστασία, -ς | nm. | elpártolás, hitehagyás | ἀποστασία !, ἀποστασίαν !, ἀποστασίας, ἀποστασίᾳ, ἀποστασίαι, ἀποστασίας, ἀποστασιῶν, ἀποστασίαις |
| ἀποστάσιον, -´ου | nm. | elválás, házassági elbocsátás | ἀποστάσιον, ἀποστάσιον !, ἀποστασίου !, ἀποστασίῳ, ἀποστάσια, ἀποστάσια, ἀποστασίων, ἀποστασίοις |
| ἀπόστασις, -´εως | nm. | lázadás, elpártolás | |
| ἀποστατέω | verb. | 1. távol áll 2. eltávolodik, elpártol | |
| ἀποστάτης, -ου | nm. | 1. szökevény, lázadó 2. szökött rabszolga 3. lat. hitehagyott (aposztázia szó innen származik) | |
| ἀποστάτις mj? | | | |
| ἀποστεγάζω | verb. | felfed, leleplez, leszedi a tetőt | |
| ἀποστέλλω | verb. | elküld | ἀποστέλλω, ἀποστελῶ, ἀπέστειλα, ἀπέσταλκα, ἀπεστάλην, ἀπέσταλμαι (vö: BÚG 11.8.43) |
| ἀποστενόω | verb. | (P) összezsugorodottnak vagy elkínzottnak lenni | |
| ἀποστέργω | verb. | többé nem szeret, a szeretetet felbontja, kiüresedik a szeretet, megkeményedik | |
| ἀποστερέω | verb. | elrabol, kifoszt, megfoszt | |
| ἀποστέρησις, -εως | nm. | rablás, rászedés, csalás | |
| ἀποστερητής, -οῦ, -ὁ | nm. | vki aki megtagad, egy csaló, csalás | |
| ἀποστιβάζω | verb. | raktárat kiürít | |
| ἀποστολή, -ῆς | nm. | küldöttség, apostolság, apostoli küldetés | ἀποστολή, ἀποστολήν !, ἀποστολῆς !, ἀποστολῇ, ἀποστολαί, ἀποστολάς, ἀποστολῶν, ἀποστολαῖς |
| ἀποστολικός, -ή, -όν | adi. | apostoli (A Credo saját szava) | |
| ἀπόστολος, -´ου | nm. | küldött, apostol | ἀπόστολος !, ἀπόστολον !, ἀποστόλου !, ἀποστόλῳ, ἀπόστολοι !, ἀποστόλους !, ἀποστόλων !, ἀποστόλοις ! |
| ἀποστοματίζω | verb. | 1) fejből felmond; 1a) tanuló visszamondja szó szerint az anyagot; 2) játékosan kikérdez, kateketizál | |
| ἀποστρεβλόω | verb. | elfordít, eltorzít, kínoz | |
| ἀποστρέφω | verb. | 1) visszafordít; 2) elfordít vkit vkitől; 3) visszafordul; 4) elfordul; 5) (M/P) megfordul; elhagy, cserben hagy | ἀποστρέφω, ἀποστρέψω, ἀπέστρεψα, ἀπέστροφα, ἀπεστράφην, ἀπέστραμμαι |
| ἀποστροφή, , -ἡ | nm. | megfordulás, visszafordítás, csavarás | |
| ἀποστυγέω | verb. | nem szeretni, iszonyodni, utálni, elborzadni | |
| ἀποστύφω mj? | verb. | | |
| ἀποσυνάγω | verb. | felépül (pl. egy ember leprából) | |
| ἀποσυνάγωγος, -ον | adi. | kizárt, kirekesztett, kiközösített, zsinagógából elzavart | |
| ἀποσυρίζω | verb. | hangosan füttyent; MT-ben ח?ף helyett: merítesz, húzol majd (vizet); lásd ἀποσύρω | |
| ἀποσύρω | verb. | leszakít | |