| ἀγαθοεργέω v. ἀγαθουργέω | verb. | jól cselekedni, jól dolgozni, helyesen cselekedni | |
| ἀγαθοποιέω | verb. | 1) jól cselekedni, másnak a hasznára lenni; 1a) vkinek a segítségére lenni 1b) vkinek szívességet tenni; 1c) jótékonykodni; 2) tisztességesen bánni vkivel | |
| ἀγαθοποίησις, -ἡ | nm. | jótett | |
| ἀγαθοποιΐα, -ς | nm. | jót cselekvés | ἀγαθοποιΐα, ἀγαθοποιΐαν, ἀγαθοποιΐας, ἀγαθοποιΐᾳ !, ἀγαθοποιΐαι, ἀγαθοποιΐας, ἀγαθοποιϊῶν, ἀγαθοποιΐαις |
| ἀγαθοποιός, -όν | adi. | erkölcsös, helyes, erényes | |
| ἀγαθός, -ή, -όν | adi. | 1) (adi.) jó; 2) (nm.f.pl.) javak | |
| ἀγαθότης, -ητος | nm. | jóság | |
| ἀγαθόω | verb. | jót tesz vkivel | |
| ἀγαθύνω | verb. | 1. jót tesz vkivel 2. megtisztel 3. feldíszít; megörvendeztet (P.) örül | |
| ἀγαθῶς | adv. | jól | |
| ἀγαθωσύνη, -ης | nm. | jóság, kedvesség | ἀγαθωσύνη !, ἀγαθωσύνην, ἀγαθωσύνης !, ἀγαθωσύνῃ !, ἀγαθωσύναι, ἀγαθωσύνας, ἀγαθωσυνῶν, ἀγαθωσύναις |
| ἀγαλλίαμα, -ατος | nm. | örömujjongás | |
| ἀγαλλίασις, -´εως | nm. | ujjongás | ἀγαλλίασις !, ἀγαλλίασιν, ἀγαλλιάσεως !, ἀγαλλιάσει !, ἀγαλλιάσεις, ἀγαλλιάσεις, ἀγαλλιάσεων, ἀγαλλιάσεσιν |
| ἀγαλλιάω | verb. | örül, örvendezik, ujjong. Jellegzetes szentírási szó, amely azt az egész embert átfogó, teljes örömöt írja le, amelyet Isten üdvtette vált ki. Héberben a רָנַן ige felel meg neki. | ἀγαλλιάω, ἀγαλλιάσω ?, ἠγαλλίασα, 0, ἠγαλλιάθην v. ἠγαλλιάσθην, 0 |
| Αγαλλιμ | nm.pers. | Gállom/Agalim | |
| ἄγαλμα, -τος | nm. | 1. dísz, ékesség 2. isteneknek adott ajándék 3. (isten)szobor, képmás | |
| ἄγαμος, -´ου | adi. | nem házas férfi ill. nő | ἄγαμος !, ἄγαμον, ἀγάμου, ἀγάμῳ, ἄγαμοι, ἀγάμους, ἀγάμων, ἀγάμοις ! |
| ἄγαν | adv. | nagyon (is); túlságosan | |
| ἀγανακτέω | verb. | 1. erjed (bor) 2. méltatlankodik, bosszankodik 3. haragszik vkire | ἀγανακτέω, ἀγανακτήσω, ἠγανάκτησα, ἠγανάκτηκα ?, ἠγανακτήσθην ?, ἠγανάκτημαι ? |
| ἀγανάκτησις, -´εως | nm. | méltatlankodás | ἀγανάκτησις, ἀγανάκτησιν !, ἀγανακτήσεως, ἀγανακτήσει, ἀγανακτήσεις, ἀγανακτήσεις, ἀγανακτήσεων, ἀγανακτήσεσιν |
| ἀγαπάω v. ἀγαπῶ | verb. | szeret, megszeret - önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, megmentését, üdvösségét munkálja (vö: Jn 3,16) Héber megfelelője az אָהַב ige. | ἀγαπάω, ἀγαπήσω, ἠγάπησα, ἠγάπηκα, ἠγαπήθην, ἠγάπημαι |
| ἀγάπη, -ς | nm. | szeretet | ἀγάπη !, ἀγάπην !, ἀγάπης !, ἀγάπῃ !, ἀγάπαι, ἀγάπας, ἀγαπῶν, ἀγάπαις ! |
| ἀγάπησις, -εως | nm. | szeretet, vonzalom, ragaszkodás | |
| ἀγαπητός, -ή, -όν | adi. | szeretett, kedvelt, kedves, drága | |
| Ἁγάρ | nm.pers. | Hágár | |
| Αγαραῖος mj? | | | |
| Αγαρηνός | nm.coll. | agarita | |
| Αγαρι | nm.pers. | Agáráj | |
| Αγαρίτης mj? | | | |
| Αγαρμι | nm.pers. | Gármi | |
| ἀγαυρίαμα, -ατος | nm. | gőg; dölyf | |
| ἀγαυριάω | verb. | gőgösködik | |
| Αγγαβα mj? | nm.pers. | | |
| Αγγαι | nm.geo. | Ai | |
| Ἁγγαῖος, -´ου | nm.pers. | Aggeus | |
| ἀγγαρεύω | verb. | szolgálatra kényszerít, igénybe vesz (pl. hordani vmit) | ἀγγαρεύω, ἀγγαρεύσω, ἠγγάρευσα, ἠγγαρεύκα ?, ἠγγαρεύθην ?, ἠγγαρεύμαι ? |
| ἀγγεῖον, -´ου | nm. | edény | ἀγγεῖον, ἀγγεῖον, ἀγγείου, ἀγγείῳ, ἀγγεῖα, ἀγγεῖα, ἀγγείων, ἀγγείοις ! |
| ἀγγελία, -´ς | nm. | 1) üzenet, megjegyzés; 2) kinyilatkoztatás | ἀγγελία !, ἀγγελίαν, ἀγγελιάς, ἀγγελιᾴ, ἀγγελίαι, ἀγγελιάς, ἀγγελιῶν, ἀγγελιάις |
| ἀγγέλλω | verb. | hirdet | ἀγγέλλω, ἀγγελῶ, ἤγγειλα, ἤγγελκα, ἠγγέλην, ἤγγελμαι (vö: BÚG 11.8.42) |
| ἄγγελος, -´ου | nm. | hírnök, követ, angyal | ἄγγελος !, ἄγγελον !, ἀγγέλου !, ἀγγέλῳ !, ἄγγελοι !, ἀγγέλους !, ἀγγέλων !, ἀγγέλοις ! |
| Αγγι | nm.pers. | Aggi | |
| Αγγια mj? | nm.pers. | | |
| Αγγιθ | nm.pers. | Haggit (vö. héb. חַגֵּית ill. חַגִּֽית) | |
| Αγγις | nm.pers. | Hággi | |
| ἄγγος, -ους | nm. | nagy kosár (főleg halak összegyűjtésére) | ἄγγος, ἄγγος, ἄγγους, ἄγγει, ἄγγη, ἄγγη !, ἀγγῶν, ἄγγεσιν |
| ἄγε | partic. | nosza! rajta! (Az ἄγω ige A.imprt.impf.sg.2. alakjából, vö. Jak 4,13; 5,1) | |
| Αγεαδδαϊρ mj? | nm.pers. | | |
| ἀγελαῖος mj? | | | |
| ἀγέλη, -ς | nm. | nyáj | ἀγέλη !, ἀγέλην !, ἀγέλης, ἀγέλῃ, ἀγέλαι, ἀγέλας, ἀγελῶν, ἀγέλαις |
| ἀγεληδόν | adv. | csapatostul | |
| ἀγενεαλόγητος, -ον | adi. | származás ill. családfa nélküli; ismeretlen származású; Hap. leg. Zsid 7,3 | |
| ἀγενής, -ές | adi. | 1) nem nemes, nemtelen; 2) alantas, erkölcsileg alacsonyrendű | |
| ἀγερωχία, -ας | nm. | büszkeség, hivalkodás | |
| ἀγέρωχος, -ον | adi. | 1 büszke 2. fennhélyázó; arcátlan | |
| Αγια | nm.pers. | Hagia | |
| ἁγιάζω | verb. | (meg)szentel | ἁγιάζω, ἁγιάσω, ἡγίασα, 0, ἡγιάσθην, ἡγίασμαι |
| ἁγίασμα, -ατος | nm. | szentély, szentség, szent tárgy | |
| ἁγιασμός, -οῦ | nm. | megszentelődés | ἁγιασμός !, ἁγιασμόν !, ἁγιασμοῦ, ἁγιασμῷ !, ἁγιασμοί, ἁγιασμούς, ἁγιασμῶν, ἁγιασμοῖς |
| ἁγιαστήριον | nm. | szent hely, szentély | |
| ἁγιαστία mj? | | | |
| Αγιν | nm.geo. | Hafaráim | |
| ἅγιος, -´α, -ον | adi./nm.m. | szent; A szó értelme: a profántól elkülönített, Isten számára lefoglalt, Isten világához tartozó (a héber קָדַשׁ = szent eredeti értelme: elvágni, kultikus értelemben elkülöníteni, elhatárolni attól, ami tisztátalan, közönséges, és Istennek lefoglalni). | |
| ἁγιοτάτος, -η, -ον | adi.superl. | legszentebb; A (40) ἅγιος, -´α, -ον felsőfoka. (Úsz) kiemelő értelemben: nagyon szent; Hap. leg. Júd 1,20: ἁγιωτάτῃ (f.sg.dat.) | |
| ἁγιότης, -τος | nm. | szentség | ἁγιότης, ἁγιότητα, ἁγιότητος !, ἁγιότητι, ἁγιότητες, ἁγιότητας, ἁγιοτήτων, ἁγιότησιν |
| ἁγιωσύνη, -ς | nm. | szentség; A szent ismertető jegyeinek együttese. Csak Pál használja. | ἁγιωσύνη, ἁγιωσύνην !, ἁγιωσύνης !, ἁγιωσύνῃ !, ἁγιωσύναι, ἁγιωσύνας, ἁγιωσυνῶν, ἁγιωσύναις |
| ἀγκάλη, -ς | nm. | kar | ἀγκάλη, ἀγκάλην, ἀγκάλης, ἀγκάλῃ, ἀγκάλαι, ἀγκάλας !, ἀγκαλῶν, ἀγκάλαις |
| ἀγκαλίς, -ίδος | nm. | 1. behajlított kar 2. nyaláb | |
| ἄγκιστρον, -´ου | nm. | horog, kampó | ἄγκιστρον !, ἄγκιστρον, ἀγκίστρου, ἀγκίστρῳ, ἄγκιστρα, ἄγκιστρα, ἀγκίστρων, ἀγκίστροις |
| ἀγκύλη, -ης | nm. | 1. hurok, hurok egy zsinórban 2. a kar görbülete, csukló, térdhajlat | |
| ἄγκυρα, -´ς | nm. | horgony | ἄγκυρα, ἄγκυραν !, ἀγκύρας !, ἀγκύρᾳ, ἄγκυραι, ἀγκύρας, ἀγκυρῶν, ἀγκύραις |
| ἀγκών, -ῶνος | nm. | 1. kar hajlata; könyök, kar 2. ízület 3. kartámla 4. görbület, hajlás 5. (folyó) kanyarulata | |
| ἀγκωνίσκος, -ου | nm. | sarokvas, pánt | |
| Αγλα mj? | nm.pers. | | |
| Αγλαθ-σαλισια | nm.geo. | Aglat-salisia; Egy hely Horonaim mellett, Moábtól délre (Jer 48:34; Jer 31:34 LXX). Vagy "mint egy 3 éves üsző" | |
| Αγλων mj? | | | |
| ἀγνάφος, -ον | adi. | nem előkészített, alkalmatlan | |
| ἁγνεία, -ς | nm. | tisztaság, felszentelés | ἁγνεία, ἁγνείαν, ἁγνείας, ἁγνείᾳ !, ἁγνείαι, ἁγνείας, ἁγνειῶν, ἁγνείαις |
| ἁγνίζω | verb. | 1) tisztává tesz 2) megtisztít erkölcsileg | |
| ἅγνισμα, -ατος | nm. | engesztelő áldozat | |
| ἁγνισμός, -οῦ | nm. | megtisztulás | ἁγνισμός, ἁγνισμόν, ἁγνισμοῦ !, ἁγνισμῷ, ἁγνισμοί, ἁγνισμούς, ἁγνισμῶν, ἁγνισμοῖς |
| ἀγνοέω | verb. | nem tud, nem ért, tudatlanul van, nincs tudatában, nem ismeri fel | |
| ἀγνόημα, -´τος | nm. | tévedés, tudatlanság | ἀγνόημα, ἀγνόημα, ἀγνοήματος, ἀγνοήματι, ἀγνοήματα, ἀγνοήματα, ἀγνοημάτων !, ἀγνοήμασιν |
| ἄγνοια, -´ς | nm. | tudatlanság | ἄγνοια, ἄγνοιαν !, ἀγνοίας !, ἀγνοίᾳ !, ἄγνοιαι, ἀγνοίας, ἀγνοιῶν, ἀγνοίαις |
| ἁγνός, -ή, -όν | adi. | 1. (szín)tiszta; 2. (női erényről) szemérmes | |
| ἄγνος, -ου | nm. | fűzfa | |
| ἁγνότης, -τος | nm. | tisztaság | ἁγνότης, ἁγνότητα, ἁγνότητος !, ἁγνότητι !, ἁγνότητες, ἁγνότητας, ἁγνοτήτων, ἁγνότησιν |
| ἁγνῶς | adv. | (szín)tisztán | |
| ἀγνωσία, -´ς | nm. | nem ismerés | ἀγνωσία, ἀγνωσίαν !, ἀγνωσιάς, ἀγνωσιᾴ, ἀγνωσίαι, ἀγνωσιάς, ἀγνωσιῶν, ἀγνωσιάις |
| ἄγνωστος, -η, -ον | adi. | ismeretlen | |
| ἄγονος, -ον | nm. | meg nem született, születendő | |
| ἀγορά, -ᾶς | nm. | tér, piactér, fórum (az ítélkezés helyszíne) | ἀγορά, ἀγοράν !, ἀγορᾶς !, ἀγορᾷ !, ἀγοραί, ἀγοράς, ἀγορῶν, ἀγοραῖς ! |
| ἀγοράζω | verb. | vásárol, megvásárol | ἀγοράζω, ἀγοράσω, ἠγόρασα, ἠγόρακα, ἠγορασθην, 0 |
| ἀγοραῖος, -ον | adi. | 1) piachoz tartozó, piaci; (nm.) piacnap, törvénynap; 2) (személy) vásározó; kisebb árus | |
| ἀγορανομία, -ας | nm. | piaci/vásári felügyelőség | |
| ἀγορασμός, -οῦ | nm. | vásárlás | |
| ἀγοραστής, -οῦ | nm. | 1 bevásárló rabszolga 2. vevő | |
| ἄγρα, -ς | nm. | fogás (halaké) | ἄγρα, ἄγραν !, ἄγρας, ἄγρᾳ !, ἄγραι, ἄγρας, ἀγρῶν, ἄγραις |
| ἀγράμματος, -ον | adi. | írástudatlan | |
| ἀγραυλέω | verb. | mezőn tanyázik | |
| ἀγρεύω | verb. | 1) elejteni, megfogni; 2) (átv.) vadászni valamire | |