ἀγαθοεργέω v. ἀγαθουργέω | verb. | jól cselekedni, jól dolgozni, helyesen cselekedni | |
ἀγαθοποιέω | verb. | 1) jól cselekedni, másnak a hasznára lenni; 1a) vkinek a segítségére lenni 1b) vkinek szívességet tenni; 1c) jótékonykodni; 2) tisztességesen bánni vkivel | |
ἀγαθοποίησις, -ἡ | nm. | jótett | |
ἀγαθοποιΐα, -ς | nm. | jót cselekvés | ἀγαθοποιΐα, ἀγαθοποιΐαν, ἀγαθοποιΐας, ἀγαθοποιΐᾳ !, ἀγαθοποιΐαι, ἀγαθοποιΐας, ἀγαθοποιϊῶν, ἀγαθοποιΐαις |
ἀγαθοποιός, -όν | adi. | erkölcsös, helyes, erényes | |
ἀγαθός, -ή, -όν | adi. | 1) (adi.) jó; 2) (nm.f.pl.) javak | |
ἀγαθότης, -ητος | nm. | jóság | |
ἀγαθόω | verb. | jót tesz vkivel | |
ἀγαθύνω | verb. | 1. jót tesz vkivel 2. megtisztel 3. feldíszít; megörvendeztet (P.) örül | |
ἀγαθῶς | adv. | jól | |
ἀγαθωσύνη, -ης | nm. | jóság, kedvesség | ἀγαθωσύνη !, ἀγαθωσύνην, ἀγαθωσύνης !, ἀγαθωσύνῃ !, ἀγαθωσύναι, ἀγαθωσύνας, ἀγαθωσυνῶν, ἀγαθωσύναις |
ἀγαλλίαμα, -ατος | nm. | örömujjongás | |
ἀγαλλίασις, -´εως | nm. | ujjongás | ἀγαλλίασις !, ἀγαλλίασιν, ἀγαλλιάσεως !, ἀγαλλιάσει !, ἀγαλλιάσεις, ἀγαλλιάσεις, ἀγαλλιάσεων, ἀγαλλιάσεσιν |
ἀγαλλιάω | verb. | örül, örvendezik, ujjong. Jellegzetes szentírási szó, amely azt az egész embert átfogó, teljes örömöt írja le, amelyet Isten üdvtette vált ki. Héberben a רָנַן ige felel meg neki. | ἀγαλλιάω, ἀγαλλιάσω ?, ἠγαλλίασα, 0, ἠγαλλιάθην v. ἠγαλλιάσθην, 0 |
Αγαλλιμ | nm.pers. | Gállom/Agalim | |
ἄγαλμα, -τος | nm. | 1. dísz, ékesség 2. isteneknek adott ajándék 3. (isten)szobor, képmás | |
ἄγαμος, -´ου | adi. | nem házas férfi ill. nő | ἄγαμος !, ἄγαμον, ἀγάμου, ἀγάμῳ, ἄγαμοι, ἀγάμους, ἀγάμων, ἀγάμοις ! |
ἄγαν | adv. | nagyon (is); túlságosan | |
ἀγανακτέω | verb. | 1. erjed (bor) 2. méltatlankodik, bosszankodik 3. haragszik vkire | ἀγανακτέω, ἀγανακτήσω, ἠγανάκτησα, ἠγανάκτηκα ?, ἠγανακτήσθην ?, ἠγανάκτημαι ? |
ἀγανάκτησις, -´εως | nm. | méltatlankodás | ἀγανάκτησις, ἀγανάκτησιν !, ἀγανακτήσεως, ἀγανακτήσει, ἀγανακτήσεις, ἀγανακτήσεις, ἀγανακτήσεων, ἀγανακτήσεσιν |
ἀγαπάω v. ἀγαπῶ | verb. | szeret, megszeret - önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, megmentését, üdvösségét munkálja (vö: Jn 3,16) Héber megfelelője az אָהַב ige. | ἀγαπάω, ἀγαπήσω, ἠγάπησα, ἠγάπηκα, ἠγαπήθην, ἠγάπημαι |
ἀγάπη, -ς | nm. | szeretet | ἀγάπη !, ἀγάπην !, ἀγάπης !, ἀγάπῃ !, ἀγάπαι, ἀγάπας, ἀγαπῶν, ἀγάπαις ! |
ἀγάπησις, -εως | nm. | szeretet, vonzalom, ragaszkodás | |
ἀγαπητός, -ή, -όν | adi. | szeretett, kedvelt, kedves, drága | |
Ἁγάρ | nm.pers. | Hágár | |
Αγαραῖος mj? | | | |
Αγαρηνός | nm.coll. | agarita | |
Αγαρι | nm.pers. | Agáráj | |
Αγαρίτης mj? | | | |
Αγαρμι | nm.pers. | Gármi | |
ἀγαυρίαμα, -ατος | nm. | gőg; dölyf | |
ἀγαυριάω | verb. | gőgösködik | |
Αγγαβα mj? | nm.pers. | | |
Αγγαι | nm.geo. | Ai | |
Ἁγγαῖος, -´ου | nm.pers. | Aggeus | |
ἀγγαρεύω | verb. | szolgálatra kényszerít, igénybe vesz (pl. hordani vmit) | ἀγγαρεύω, ἀγγαρεύσω, ἠγγάρευσα, ἠγγαρεύκα ?, ἠγγαρεύθην ?, ἠγγαρεύμαι ? |
ἀγγεῖον, -´ου | nm. | edény | ἀγγεῖον, ἀγγεῖον, ἀγγείου, ἀγγείῳ, ἀγγεῖα, ἀγγεῖα, ἀγγείων, ἀγγείοις ! |
ἀγγελία, -´ς | nm. | 1) üzenet, megjegyzés; 2) kinyilatkoztatás | ἀγγελία !, ἀγγελίαν, ἀγγελιάς, ἀγγελιᾴ, ἀγγελίαι, ἀγγελιάς, ἀγγελιῶν, ἀγγελιάις |
ἀγγέλλω | verb. | hirdet | ἀγγέλλω, ἀγγελῶ, ἤγγειλα, ἤγγελκα, ἠγγέλην, ἤγγελμαι (vö: BÚG 11.8.42) |
ἄγγελος, -´ου | nm. | hírnök, követ, angyal | ἄγγελος !, ἄγγελον !, ἀγγέλου !, ἀγγέλῳ !, ἄγγελοι !, ἀγγέλους !, ἀγγέλων !, ἀγγέλοις ! |
Αγγι | nm.pers. | Aggi | |
Αγγια mj? | nm.pers. | | |
Αγγιθ | nm.pers. | Haggit (vö. héb. חַגֵּית ill. חַגִּֽית) | |
Αγγις | nm.pers. | Hággi | |
ἄγγος, -ους | nm. | nagy kosár (főleg halak összegyűjtésére) | ἄγγος, ἄγγος, ἄγγους, ἄγγει, ἄγγη, ἄγγη !, ἀγγῶν, ἄγγεσιν |
ἄγε | partic. | nosza! rajta! (Az ἄγω ige A.imprt.impf.sg.2. alakjából, vö. Jak 4,13; 5,1) | |
Αγεαδδαϊρ mj? | nm.pers. | | |
ἀγελαῖος mj? | | | |
ἀγέλη, -ς | nm. | nyáj | ἀγέλη !, ἀγέλην !, ἀγέλης, ἀγέλῃ, ἀγέλαι, ἀγέλας, ἀγελῶν, ἀγέλαις |
ἀγεληδόν | adv. | csapatostul | |
ἀγενεαλόγητος, -ον | adi. | származás ill. családfa nélküli; ismeretlen származású; Hap. leg. Zsid 7,3 | |
ἀγενής, -ές | adi. | 1) nem nemes, nemtelen; 2) alantas, erkölcsileg alacsonyrendű | |
ἀγερωχία, -ας | nm. | büszkeség, hivalkodás | |
ἀγέρωχος, -ον | adi. | 1 büszke 2. fennhélyázó; arcátlan | |
Αγια | nm.pers. | Hagia | |
ἁγιάζω | verb. | (meg)szentel | ἁγιάζω, ἁγιάσω, ἡγίασα, 0, ἡγιάσθην, ἡγίασμαι |
ἁγίασμα, -ατος | nm. | szentély, szentség, szent tárgy | |
ἁγιασμός, -οῦ | nm. | megszentelődés | ἁγιασμός !, ἁγιασμόν !, ἁγιασμοῦ, ἁγιασμῷ !, ἁγιασμοί, ἁγιασμούς, ἁγιασμῶν, ἁγιασμοῖς |
ἁγιαστήριον | nm. | szent hely, szentély | |
ἁγιαστία mj? | | | |
Αγιν | nm.geo. | Hafaráim | |
ἅγιος, -´α, -ον | adi./nm.m. | szent; A szó értelme: a profántól elkülönített, Isten számára lefoglalt, Isten világához tartozó (a héber קָדַשׁ = szent eredeti értelme: elvágni, kultikus értelemben elkülöníteni, elhatárolni attól, ami tisztátalan, közönséges, és Istennek lefoglalni). | |
ἁγιοτάτος, -η, -ον | adi.superl. | legszentebb; A (40) ἅγιος, -´α, -ον felsőfoka. (Úsz) kiemelő értelemben: nagyon szent; Hap. leg. Júd 1,20: ἁγιωτάτῃ (f.sg.dat.) | |
ἁγιότης, -τος | nm. | szentség | ἁγιότης, ἁγιότητα, ἁγιότητος !, ἁγιότητι, ἁγιότητες, ἁγιότητας, ἁγιοτήτων, ἁγιότησιν |
ἁγιωσύνη, -ς | nm. | szentség; A szent ismertető jegyeinek együttese. Csak Pál használja. | ἁγιωσύνη, ἁγιωσύνην !, ἁγιωσύνης !, ἁγιωσύνῃ !, ἁγιωσύναι, ἁγιωσύνας, ἁγιωσυνῶν, ἁγιωσύναις |
ἀγκάλη, -ς | nm. | kar | ἀγκάλη, ἀγκάλην, ἀγκάλης, ἀγκάλῃ, ἀγκάλαι, ἀγκάλας !, ἀγκαλῶν, ἀγκάλαις |
ἀγκαλίς, -ίδος | nm. | 1. behajlított kar 2. nyaláb | |
ἄγκιστρον, -´ου | nm. | horog, kampó | ἄγκιστρον !, ἄγκιστρον, ἀγκίστρου, ἀγκίστρῳ, ἄγκιστρα, ἄγκιστρα, ἀγκίστρων, ἀγκίστροις |
ἀγκύλη, -ης | nm. | 1. hurok, hurok egy zsinórban 2. a kar görbülete, csukló, térdhajlat | |
ἄγκυρα, -´ς | nm. | horgony | ἄγκυρα, ἄγκυραν !, ἀγκύρας !, ἀγκύρᾳ, ἄγκυραι, ἀγκύρας, ἀγκυρῶν, ἀγκύραις |
ἀγκών, -ῶνος | nm. | 1. kar hajlata; könyök, kar 2. ízület 3. kartámla 4. görbület, hajlás 5. (folyó) kanyarulata | |
ἀγκωνίσκος, -ου | nm. | sarokvas, pánt | |
Αγλα mj? | nm.pers. | | |
Αγλαθ-σαλισια | nm.geo. | Aglat-salisia; Egy hely Horonaim mellett, Moábtól délre (Jer 48:34; Jer 31:34 LXX). Vagy "mint egy 3 éves üsző" | |
Αγλων mj? | | | |
ἀγνάφος, -ον | adi. | nem előkészített, alkalmatlan | |
ἁγνεία, -ς | nm. | tisztaság, felszentelés | ἁγνεία, ἁγνείαν, ἁγνείας, ἁγνείᾳ !, ἁγνείαι, ἁγνείας, ἁγνειῶν, ἁγνείαις |
ἁγνίζω | verb. | 1) tisztává tesz 2) megtisztít erkölcsileg | |
ἅγνισμα, -ατος | nm. | engesztelő áldozat | |
ἁγνισμός, -οῦ | nm. | megtisztulás | ἁγνισμός, ἁγνισμόν, ἁγνισμοῦ !, ἁγνισμῷ, ἁγνισμοί, ἁγνισμούς, ἁγνισμῶν, ἁγνισμοῖς |
ἀγνοέω | verb. | nem tud, nem ért, tudatlanul van, nincs tudatában, nem ismeri fel | |
ἀγνόημα, -´τος | nm. | tévedés, tudatlanság | ἀγνόημα, ἀγνόημα, ἀγνοήματος, ἀγνοήματι, ἀγνοήματα, ἀγνοήματα, ἀγνοημάτων !, ἀγνοήμασιν |
ἄγνοια, -´ς | nm. | tudatlanság | ἄγνοια, ἄγνοιαν !, ἀγνοίας !, ἀγνοίᾳ !, ἄγνοιαι, ἀγνοίας, ἀγνοιῶν, ἀγνοίαις |
ἁγνός, -ή, -όν | adi. | 1. (szín)tiszta; 2. (női erényről) szemérmes | |
ἄγνος, -ου | nm. | fűzfa | |
ἁγνότης, -τος | nm. | tisztaság | ἁγνότης, ἁγνότητα, ἁγνότητος !, ἁγνότητι !, ἁγνότητες, ἁγνότητας, ἁγνοτήτων, ἁγνότησιν |
ἁγνῶς | adv. | (szín)tisztán | |
ἀγνωσία, -´ς | nm. | nem ismerés | ἀγνωσία, ἀγνωσίαν !, ἀγνωσιάς, ἀγνωσιᾴ, ἀγνωσίαι, ἀγνωσιάς, ἀγνωσιῶν, ἀγνωσιάις |
ἄγνωστος, -η, -ον | adi. | ismeretlen | |
ἄγονος, -ον | nm. | meg nem született, születendő | |
ἀγορά, -ᾶς | nm. | tér, piactér, fórum (az ítélkezés helyszíne) | ἀγορά, ἀγοράν !, ἀγορᾶς !, ἀγορᾷ !, ἀγοραί, ἀγοράς, ἀγορῶν, ἀγοραῖς ! |
ἀγοράζω | verb. | vásárol, megvásárol | ἀγοράζω, ἀγοράσω, ἠγόρασα, ἠγόρακα, ἠγορασθην, 0 |
ἀγοραῖος, -ον | adi. | 1) piachoz tartozó, piaci; (nm.) piacnap, törvénynap; 2) (személy) vásározó; kisebb árus | |
ἀγορανομία, -ας | nm. | piaci/vásári felügyelőség | |
ἀγορασμός, -οῦ | nm. | vásárlás | |
ἀγοραστής, -οῦ | nm. | 1 bevásárló rabszolga 2. vevő | |
ἄγρα, -ς | nm. | fogás (halaké) | ἄγρα, ἄγραν !, ἄγρας, ἄγρᾳ !, ἄγραι, ἄγρας, ἀγρῶν, ἄγραις |
ἀγράμματος, -ον | adi. | írástudatlan | |
ἀγραυλέω | verb. | mezőn tanyázik | |
ἀγρεύω | verb. | 1) elejteni, megfogni; 2) (átv.) vadászni valamire | |