| ὑπό | praep. | 1) (+ acc.) alatt, alá; 2) (+ gen.) által, keresztül | |
| ὑποβάλλω | verb. | felbujt, megveszteget valakit (hogy jogellenesen vagy titokban valamilyen bűntényt kövessen el), hamis tanúzásra vesz rá | ὑποβάλλω, ὑποβαλῶ, ὑπέβαλον, ὑποβέβληκα, ὑπεβλήθην, ὑποβέβλημαι |
| ὑποβλέπω mj? | verb. | | |
| ὑπόγειος, -ος, -ον | adi. | földalatti | |
| ὑπογραμμός, -οῦ | nm. | mintakép, példa | ὑπογραμμός, ὑπογραμμόν !, ὑπογραμμοῦ, ὑπογραμμῷ, ὑπογραμμοί, ὑπογραμμούς, ὑπογραμμῶν, ὑπογραμμοῖς |
| ὑπογράφω | verb. | aláír | |
| ὑπόγυος mj? | | | |
| ὑπόδειγμα, -´τος | nm. | példa | ὑπόδειγμα, ὑπόδειγμα !, ὑποδείγματος, ὑποδείγματι !, ὑποδείγματα, ὑποδείγματα !, ὑποδειγμάτων, ὑποδείγμασιν |
| ὑποδείκνυμι | verb. | megmutat, int, figyelmeztet | |
| ὑποδέχομαι | verb. | vendégül fogad, befogad | ὑποδέχομαι, ὑποδέξομαι, ὑπεδεξάμην, ὑποδέδεγμαι, 0, 0 |
| ὑποδέω | verb. | 1. felsaruz vkit, sarut köt a lábára; 2. (M). (sarut) saját talpa alá köt, felköt, felsaruzza a lábát | |
| ὑπόδημα, -´τος | nm. | saru | ὑπόδημα !, ὑπόδημα, ὑποδήματος !, ὑποδήματι, ὑποδήματα, ὑποδήματα !, ὑποδημάτων !, ὑποδήμασιν |
| ὑπόδικος, -ον | adi. | 1) ítélet alá, aki elvesztette a perét; 2) ki van téve Isten büntetésének | |
| ὑπόδουλος, -ον | adi. | leigázott, legyőzött, mint egy rabszolga | |
| ὑποδύτης, -ου | nm. | egyszerű alsónemű | |
| ὑποδύω | verb. | alatta fekszik, elvisel, csúszik alatta, görnyed | |
| ὑποζύγιον, -´ου | nm. | igavonó (állat) | ὑποζύγιον !, ὑποζύγιον, ὑποζυγίου !, ὑποζυγίῳ, ὑποζύγια, ὑποζύγια, ὑποζυγίων, ὑποζυγίοις |
| ὑποζώννυμι | verb. | 1) alul átkötöz; 1a) átkötözi a hajót kábelekkel, hogy megmeneküljön a hullámok és a vihar erejétől | |
| ὑπόθεμα, -ατος | nm. | alapzat, támasz | |
| ὑπόθεσις, -´εως | nm. | javaslat, felhívás, javasolt intézkedés, szándék, irányelv, általános elmélet | |
| ὑποκαίω | verb. | tűz alá tesz, alulról fűt | |
| ὑποκαλύπτω | verb. | betakar | |
| ὑποκάτω | praep. | alá, alatt | |
| ὑποκάτωθεν | adv. | alulról vagy hátulról | |
| ὑποκεῖμαι | verb. | vmi alatt fekszik, alatta van | |
| ὑποκρίνομαι v. ὑποκρίνω | verb. | színlel, tettet, színészkedik | |
| ὑπόκρισις, -´εως | nm. | képmutatás | ὑπόκρισις !, ὑπόκρισιν !, ὑποκρίσεως !, ὑποκρίσει !, ὑποκρίσεις, ὑποκρίσεις !, ὑποκρίσεων, ὑποκρίσεσιν |
| ὑποκριτής, -οῦ | nm. | képmutató, hipokrita (személy) | ὑποκριτής, ὑποκριτήν, ὑποκριτοῦ, ὑποκριτῇ, ὑποκριταί, ὑποκριτάς, ὑποκριτῶν !, ὑποκριταῖς |
| ὑπολαμβάνω | verb. | 1) befogad, felvesz; 2) felel, közbevág; 3) föltételez | ὑπολαμβάνω, ὑπολήμψομαι v. ὑπολήψομαι, ὑπέλαβον, ὑπείληφα, ὑπελήμφθην, ὑπείλημμαι |
| ὑπόλειμμα v. ὑπολιμμα, -τος | nm. | maradék; ὑπόλειμμα írásmód: GNT28; ὑπολιμμα írásmód: GNT_WH; Hap. leg. Róm 9,27 | ὑπόλειμμα !, ὑπόλειμμα, ὑπόλειμματος, ὑπόλειμματι, ὑπόλειμματα, ὑπόλειμματα, ὑπολείμματων, ὑπόλειμμασιν |
| ὑπολείπω | verb. | marad, hátra hagyták (túlélő) | |
| ὑπόλημψις | nm. | felfogás, más beszédébe szólás, felelet, viszonzás, elfogadás, vélemény, hír, alaptétel | |
| ὑπολήνιον, -οῦ | nm. | (földbe ásott) borprés | ὑπολήνιον, ὑπολήνιον !, ὑποληνιοῦ, ὑποληνιῷ, ὑποληνιά, ὑποληνιά, ὑποληνιῶν, ὑποληνιοῖς |
| ὑπολιμπάνω | verb. | hagy, elhagy, maga mögött hagy | |
| ὑπόλοιπος, -ον | adi. | meghagyott, maradék | |
| ὑπόλυσις, -´εως | nm. | a megkötés felbontása; pihenés alatt | |
| ὑπολύω | verb. | eltávolít, kioldoz alóla, (szandált) kiold | |
| ὑπομάσθιος, -ον | adi. | = ὑπομάζιος, mell alatti, szopós | |
| ὑπομειδιάω | verb. | szelíden/kicsit mosolyog | |
| ὑπομένω | verb. | 1. kitart, helytáll; 2. elvisel, eltűr, elszenved; 3. hátramarad | ὑπομένω, ὑπομενῶ, ὑπέμεινα, ὑπομεμένηκα, 0, 0 |
| ὑπομιμνῄσκω v. ὑπομιμνήσκω | verb. | emlékeztet, eszébe juttat | ὑπομιμνῄσκω, ὑπομνήσω, ὑπέμνησα, 0, ὑπεμνήσθην, ὑπομέμνημαι |
| ὑπόμνημα, -ατος | nm. | emlékeztető, emlékmű; síremlék | |
| ὑπομνηματίζομαι mj? | verb. | | |
| ὑπομνηματισμός mj? | | | |
| ὑπομνηματογράφος, -ου | nm. | jegyző | |
| ὑπόμνησις, -´εως | nm. | emlékezés | ὑπόμνησις, ὑπόμνησιν !, ὑπομνήσεως, ὑπομνήσει !, ὑπομνήσεις, ὑπομνήσεις, ὑπομνήσεων, ὑπομνήσεσιν |
| ὑπομονή, -ῆς | nm. | türelem, állhatatosság | ὑπομονή !, ὑπομονήν !, ὑπομονῆς !, ὑπομονῇ !, ὑπομοναί, ὑπομονάς, ὑπομονῶν, ὑπομοναῖς |
| ὑπονοέω | verb. | feltételez, sejt, gyanít; fontolgat, gondol vminek | |
| ὑπονόημα mj? | | | |
| ὑπονοθεύω mj? | verb. | | |
| ὑπόνοια, -ς | nm. | gyanúsítás, feltevés, sejtés, találgatás | ὑπόνοια, ὑπόνοιαν, ὑπόνοιας, ὑπόνοιᾳ, ὑπόνοιαι !, ὑπόνοιας, ὑπονοιῶν, ὑπόνοιαις |
| ὑπονύσσω | verb. | üt, sarkall, ösztökél | |
| ὑποπίπτω | verb. | esik, tartozik vmihez, történik, előfordul | |
| ὑποπλέω | verb. | 1) elhajózik alatta, a közelben hajóznak; 2) a szélárnyékában | |
| ὑποπνέω | verb. | 1) fúj alatta; 2) lágyan fúj | |
| ὑποπόδιον, -´ου | nm. | zsámoly | ὑποπόδιον, ὑποπόδιον !, ὑποποδίου, ὑποποδίῳ, ὑποπόδια, ὑποπόδια, ὑποποδίων, ὑποποδίοις |
| ὑποπτεύω | verb. | 1. aggodalommal vagy szorongással tekint vmire 2 gyanít, gyanúsít 3. sejt, feltételez | |
| ὕποπτος mj? | | | |
| ὑποπυρρίζω | verb. | vörössé válik | |
| ὑποράπτω mj? | verb. | | |
| ὑποράω mj? | verb. | | |
| ὑποσημαίνω mj? | verb. | | |
| ὑποσκελίζω | verb. | elgáncsolja valaki sarkát, fölborít | |
| ὑποσκέλισμα, -ατος | nm. | botlás, esés okozta borulás | |
| ὑπόστασις, -´εως | nm. | 1. valóság, lényeg, valóságos lét; 2. merészség | ὑπόστασις !, ὑπόστασιν, ὑποστάσεως !, ὑποστάσει !, ὑποστάσεις, ὑποστάσεις, ὑποστάσεων, ὑποστάσεσιν |
| ὑποστέλλω | verb. | I. (A.tr.) 1. le-/összehúz, meglazít 2. korlátoz 3. védelembe helyez vmit vmi mögé; 4. (A.intr.) viszavonul, visszahúzódik II. (M) 5. maga számára csökkent III. (M. és P.) 6. biztos helye vonul, visszavonul; 7. csökken, korlátozódik | ὑποστέλλω, ὑποστελῶ, ὑπέστειλα, ὑπέσταλκα, ὑπεστάλην, ὑπέσταλμαι |
| ὑπόστημα, -ατος | nm. | katonák állomása, tábor | |
| ὑποστήριγμα, -ατος | nm. | merevítő, támogatás, tartózkodás, alátámasztás | |
| ὑποστηρίζω | verb. | alátámaszt, fenntart | |
| ὑποστολή, -ῆς | nm. | meghátrálás | ὑποστολή, ὑποστολήν, ὑποστολῆς !, ὑποστολῇ, ὑποστολαί, ὑποστολάς, ὑποστολῶν, ὑποστολαῖς |
| ὑποστρέφω | verb. | (átv. is) visszatér; hazatér | ὑποστρέφω, ὑποστρέψω, ὑπέστρεψα, ὑπέστροφα, ὑπεστράφην, ὑπέστραμμαι |
| ὑποστρώννυμι | verb. | leterít, földre terít | ὑποστρώννυμι, ὑποστρώσω, ὑπέστρωσα, 0, ὑπεστρώθην, ὑπέστρωμαι (vö: BGOG, στρώννυμι, 311.o.) |
| ὑποσχάζω | verb. | sántít, biceg | |
| ὑπόσχσις, -εως | nm. | ígéret | |
| ὑποταγή, -ῆς | nm. | engedelmesség, alávetettség | ὑποταγή, ὑποταγήν, ὑποταγῆς, ὑποταγῇ !, ὑποταγαί, ὑποταγάς, ὑποταγῶν, ὑποταγαῖς |
| ὑποτάσσω | verb. | 1. (A.) alárendel, alávet; 2. (M. és P.) engedelmeskedik | ὑποτάσσω, ὑποτάξομαι, ὑπέταξα, ὑποτέταχα, ὑπετάγην, ὑποτέταγμαι |
| ὑποτίθημι | verb. | letesz, elé tesz, ellát, sugall | |
| ὑποτίτθια | nm. | szoptatós, csecsemő, szoptatós gyermek | |
| ὑποτρέχω | verb. | alá fut, a hajó egy sziget alá befut, feltartóztat; megszakít; bitorol | |
| ὑποτύπωσις, -´εως | nm. | példa, kép, vázlat | ὑποτύπωσις, ὑποτύπωσιν !, ὑποτυπώσεως, ὑποτυπώσει, ὑποτυπώσεις, ὑποτυπώσεις, ὑποτυπώσεων, ὑποτυπώσεσιν |
| ὑπουργός, -όν | adi. | vki szolgája | |
| ὑποφαίνω mj? | verb. | | |
| ὑπόφαυσις, -´εως mj? | nm. | | |
| ὑποφέρω | verb. | 1) alatta állva viszi, viseli (a vállára helyezett dolgot); 2) türelmesen elviseli, eltűri, elszenvedi | |
| ὑπόφρικος, -ον | adi. | kissé reszkető/borzongó | |
| ὑποχείριος, -ον | adi. | keze alatt, kézben | |
| ὑποχόνδριον mj? | | | |
| ὑπόχρεως, -ων | adi. | eladósodott, adós | |
| ὑποχυτήρ, -ῆρος | nm. | öntőedény (olajat önteni a mécsesekbe) | |
| ὑποχωρέω | verb. | 1) visszamegy; 2) visszavonul | ὑποχωρέω, ὑποχωρήσω, ὑπεχώρησα, ὑποκεχώρηκα, ὑπεχωρήθην, ὑποκεχώρημαι |
| ὑποψία mj? | | | |
| ὑπτιάζω | verb. | visszahajlítja (magát), fejét magasra emeli, kinyújt (vmit) | |
| ὕπτιος, -α, -ον | adi. | vki hátára fektetett | |
| ὑπωπιέζω v. ὑπωπιάζω | verb. | 1) valakit ököllel arcul üt (szeme alatt véraláfutást okozva); 2) (átv.) gyötör, sanyargat vkit; 2a) edzi a testét | |
| ὑπώπιον, -το | nm. | egy ütés az arcon, fekete szem, zúzódás; arc, arckifejezés | |
| Ὑρκανός mj? | | | |
| ὗς, υὅς | nm. | disznó; Hap. leg. 2Pt 2,22 | ὗς !, ὗα, υὅς, υἵ, ὗες, ὗας, υὧν, ὑσίν |
| ὕσσοπος mj? | | | |
| ὕσσωπος, -´ου | nm. | izsóp | ὕσσωπος, ὕσσωπον, ὑσσώπου !, ὑσσώπῳ !, ὕσσωποι, ὑσσώπους, ὑσσώπων, ὑσσώποις |
| ὑστερέω v. ὑστερῶ | verb. | 1. elmulaszt, késlekedik, 2. hiányzik, hiányt szenved | ὑστερέω, ὑστερήσω, ὑστέρησα, ὑστέρηκα, ὑστερήθην, ὑστέρημαι |