| διαδέχομαι | verb. | 1. átvesz vkitől vmit, elfogad, visszafogad; 2. végbemegy, valami után következik; 3. helyébe lép, felvált vkit | διαδέχομαι, διαδέξομαι, διαεδεξάμην, διαδέδεγμαι, 0, 0 |
| διαδέω | verb. | kétoldalt megköt | |
| διάδηλος, (η), -ον | nm. | nagyon világos; könnyen felismerhető | |
| διάδημα, -´τος | nm. | királyi dísz, diadém, korona | διάδημα, διάδημα, διαδήματος, διαδήματι, διαδήματα !, διαδήματα !, διαδημάτων, διαδήμασιν |
| διαδιδράσκω | verb. | elfut, elszökik τινά: vkitől | |
| διαδίδωμι | verb. | eloszt, szétoszt | |
| διάδοχος, -´ου | nm. | hivatali utód; Hap. leg. Acs 24,27: διάδοχον (m.sg.acc.) | διάδοχος, διάδοχον !, διαδόχου, διαδόχῳ, διάδοχοι, διαδόχους, διαδόχων, διαδόχοις |
| διαδύω mj? | verb. | | |
| διαζάω | verb. | átél, túlél, elmúlik | |
| διάζομαι | verb. | fonalat tesz a szövőszékbe, hálót kezd | |
| διαζώννυμι | verb. | 2) átvezet, keresztülvezet,átküld, 2) átköt, átövez valamit teljesen | |
| διαθερμαίνω | verb. | átmelegít, felmelegít | |
| διάθεσις, -εως | nm. | rendben való elhelyezés, elrendezés (alkotásé), pl. (beszéd) szerkesztése, (írói) ábrázolás, (szónoki) beszéd 2. szándék, hajlam, lelkiállapot, érzület 3. végrendelkezés 4. helyzet, állapot; körülmények (pl.) | |
| διαθήκη, -ς | nm. | 1) rendelkezés, akaratnyilvánítás; 2) végrendelet (A διατίθημι = rendelkezik igéből származik); 3) (Biblia) szövetség | διαθήκη !, διαθήκην !, διαθήκης !, διαθήκῃ !, διαθῆκαι !!, διαθήκας, διαθηκῶν !, διαθήκαις |
| διαθρύπτω | verb. | 1. összetör, darabokra tör 2. reszket, didereg | |
| διαίρεσις, -´εως | nm. | szétválás, felosztás, rész; különbözőség, megkülönböztetés, különféle, különbség, sokféleség; széttépett | διαίρεσις, διαίρεσιν, διαιρέσεως, διαιρέσει, διαιρέσεις !, διαιρέσεις, διαιρέσεων, διαιρέσεσιν |
| διαιρέω | verb. | szétoszt | διαιρέω, διαιρήσω, διεῖλον, διῄρηκα, διῃρέθην, διῄρημαι |
| δίαιτα, -ης | nm. | életút, életmód; tartózkodás, lakóhely | |
| διαιτάω | verb. | mérsékel, szabályoz, igazít (M/P) vezeti vki életét | |
| διαιτέω | verb. | könyörgésre fordul | |
| διακαθαίρω | verb. | teljesen kitakarít; Hap. leg. Lk 3,17: διακαθᾶραι (A.inf.aor.) | |
| διακαθαρίζω | verb. | teljesen kitakarít; Hap. leg. Mt 3,12: διακαθαριεῖ (A.fut.sg.3.) | διακαθαρίζω, διακαθαριῶ, διεκαθάρισα ?, διακεκαθάρικα ?, διεκαθαρίσθην, διακεκαθάρισμαι ? |
| διακαίω | verb. | átéget, túlmelegedik | |
| διακάμπτω | verb. | köréhajlik, hajlik, megfordul | |
| διακαρτερέω | verb. | végig kitart, türelmesen elvisel | |
| διακατελέγχομαι | verb. | egy vitában vetélkedve és erővel meggyőz, megcáfol vkit | |
| διακατέχω | verb. | tart, elfoglal, erősen fog | |
| διακατιζάνω | verb. | külön leül; megkönnyebbül, bélmozgása van | |
| διακατίζω mj? | verb. | | |
| διάκειμαι | verb. | asztalnál ki van szolgálva, oda van állítva 1. egy bizonyos lelkiállapotban van, sajnálatos helyzetben van, jóundulatúnak lenni 2. (a dolgoknak) rendezetnek, rögzítettnek, elrendeltnek lenni 3. (ingatlan) jó helyen található | |
| διάκενος, -ον | adi. | konnyű, értéktelen, üres, hitvány, egészen porrózus | |
| διακινδυνεύω | verb. | minden kockázatot vállal, kétségbeesett kísérletet tesz | |
| διακινέω | verb. | kissé mozog, megmozgat (P) mozgásba lép, mozog 2. zavarba hoz, összezavar II. alaposan szitál, megvizsgál | |
| διακλάω | verb. | kettétör | |
| διακλέπτω | verb. | (M/P) csendben elmegy, elillan | |
| διακολυμβάω | verb. | átúszik | |
| διακομίζω | verb. | átvisz, átszállít (v. keresztül) | |
| διακονέω | verb. | (aor. διηκόνησα) szolgál | διακονέω, διακονήσω, διηκόνησα, διηκόνηκα ?, διηκονήθην ?, διηκονήμαι ? |
| διακονία, -ς | nm. | szolgálat | διακονία !, διακονίαν !, διακονίας !, διακονίᾳ !, διακονίαι, διακονίας, διακονιῶν !, διακονίαις |
| διάκονος, -´ου | nm. | szolga | διάκονος !, διάκονον !, διακόνου, διακόνῳ, διάκονοι !, διακόνους !, διακόνων, διακόνοις ! |
| διακοπή, -ῆς | nm. | hasadás, sérülés; keskeny csatorna, átjáró; mély seb | |
| διακόπτω | verb. | 1. átvág, mélyen bevág 2. ketté vág; áttöri az ellenség vonalát 3. félbeszakít; meghiúsít | |
| διακόσιοι, -αι, -α | card. | kétszáz | |
| διακοσμέω | verb. | (változatosan) díszít, ékesít | |
| διακόσμησις, -´εως | nm. | díszítés | |
| διακούω | verb. | teljesen végighallgat, gondosan meghallgat valakit | διακούω, διακούσω, διήκουσα, διακήκοα, διηκούσθην, διήκουσμαι |
| διακρατέω | verb. | birtokában tart vmit, visszatart, tartóztat | |
| διακριβόω | verb. | alaposan megvizsgál | |
| διακρίνω | verb. | 1) (A) különbséget tesz, szét-/elválaszt; eldönt, ítélkezik; 2) (M) vitatkozik; 3) (P) önmagával vitatkozik, kételkedik | διακρίνω, διακρινῶ, διέκρινα, διακέκρικα, διεκρίθην ?, διακεκρίμαι ? |
| διάκρισις, -´εως | nm. | megkülönböztetés | διάκρισις, διάκρισιν !, διακρίσεως, διακρίσει, διακρίσεις !, διακρίσεις !, διακρίσεων, διακρίσεσιν |
| διακυβερνάω | verb. | átkormányoz, igazgat | |
| διακύπτω | verb. | kihajol, kikukucskál (ablakon) | |
| διακωλύω | verb. | akadályoz, visszatart | διακωλύω, διακωλύσω ?, διεκώλυσα ?, διακεκώλυκα ?, διεκώλυθην ?, διακεκώλυμαι ? |
| διαλαλέω | verb. | megbeszél, megtárgyal | διαλαλέω, διαλαλήσω, διελάλησα, διαλελάληκα, 0, 0 |
| διαλαμβάνω | verb. | megért, érzékel, gondol (+inf) | |
| διαλανθάνω mj? | verb. | | |
| διαλέγομαι | verb. | 2) összekever gondolatokat; 2a) eltűnődik, forgat valamit az agyában; 2) beszélget, társalog, vitázik valakivel | |
| διαλείπω | verb. | abbahagy, megszűnik | διαλείπω, διαλείψω, διέλειψα v. διέλιπον, διαλέλοιπα, διελείφθην, διαλέλειμμαι |
| διάλεκτος, -´ου | nm. | nyelv (beszélt) | διάλεκτος, διάλεκτον, διαλέκτου, διαλέκτῳ !, διάλεκτοι, διαλέκτους, διαλέκτων, διαλέκτοις |
| διάλευκος, -ον | adi. | fehérrel kevert, fehéres | |
| διάλημψις mj? | | | |
| διαλιμπάνω | verb. | félbeszakít | |
| διαλλαγή | nm. | 1) változás, csere 2) békekötés, kiengesztelődés | |
| διαλλάσσω | verb. | 1. el-/ki-/elcserél, megváltoztat; 2. kibékít; 3. (P.) különbözik vmitől 4. kibékül | διαλλάσσομαι, διαλλαγήσομαι, διηλλάγθην ?, διήλλαγμαι ? |
| διάλλομαι | verb. | átugorja, átszökell | |
| διαλογή, -ῆς | nm. | számla, számadás; értekezés, társalgás, beszélgetés | |
| διαλογίζομαι | verb. | (dep. med.) gondolkodik, fontolgat, tanakodik | διαλογίζομαι, ?, ?, ? |
| διαλογισμός, -οῦ | nm. | gondolat, kétely | διαλογισμός !, διαλογισμόν !, διαλογισμοῦ !, διαλογισμῷ, διαλογισμοί !, διαλογισμούς !, διαλογισμῶν !, διαλογισμοῖς ! |
| διαλοιδόρησις, -´εως | nm. | korlát, visszaélés, rágalmazás, sértés | |
| διάλυσις, -´εως | nm. | szakítás | |
| διαλύω | verb. | megszüntet, szétválaszt, feloszlat, felbont | |
| διαμαρτάνω | verb. | teljesen hiányzik, téves irányba megy tőle, eltávozik; teljesen rossznak lenni, teljesen megbukik | |
| διαμαρτυρία, -ας | nm. | jog. (tanúvallomásokkal alátámasztott) perhárító kifogás | |
| διαμαρτύρομαι | verb. | 1. isteneket vagy embereket hív tanúnak; tanúnak hív 2. ünnepélyesen tiltakozil, bizonygat 3. őszintén könyörög vkinek, esdekelve kér | |
| διαμασάομαι | verb. | habzsol, falánk módon eszik | |
| διαμαχίζομαι | verb. | törekszik vmire, gyakorol | |
| διαμάχομαι | verb. | 2) kiharcol valamit; 2) erőszakosan küzd, versenyez, vitázik | |
| διαμελίζω | verb. | feldarabol, feloszt | |
| διαμένω | verb. | folyamatosan marad, folytat | |
| διαμερίζω | verb. | 1) darabokra tép, vág; 2) szétoszt; 3) (M) megoszlik; 4) (M) meghasonlik | διαμερίζω, διαμεριῶ, διεμέρισα, 0, διεμερίσθην, διαμεμέρισμαι |
| διαμερισμός, -οῦ | nm. | megoszlás | διαμερισμός, διαμερισμόν !, διαμερισμοῦ, διαμερισμῷ, διαμερισμοί, διαμερισμούς, διαμερισμῶν, διαμερισμοῖς |
| διαμετρέω | verb. | mér, kimér, lemér | |
| διαμέτρησις, -´εως | nm. | kimérés, elosztás | |
| διανανοέομαι | verb. | 1. kigondol, szándékozik, tervez 2. latolgat, fontolgat, átgondol, gondolkodik róla, szem előtt tart, reflektál, meggondol 3. megért, felfog | |
| διαναπαύω | verb. | szünetet/pihenőt tart, megáll, közben-közben megpihentet, közben-közben pihenőt tart | |
| διανέμω | verb. | adakozik; kioszt, szétoszt, eloszt | |
| διανεύω | verb. | integet; vmit beszéd nélkül jelez fejbólintással, intéssel vagy pislantással; Hap. leg. Lk 1,22: διανεύων (A.part.impf.m.sg.nom.) | |
| διανήθω | verb. | fon, elhúz | |
| διανθίζω | verb. | virágokkal díszít | |
| διανίστημι | verb. | felkel, felemelkedik | |
| διανοέομαι | verb. | 1. tervez, szándékozik, tenni akar 2. megfontol, meggondol, töpreng, tűnődik, rágódik, tépelődik vmin | διανοήσομαι, διενοήθην, διανενόημαι |
| διανόημα, -´τος | nm. | gondolat | διανόημα, διανόημα, διανοήματος, διανοήματι, διανοήματα, διανοήματα !, διανοημάτων, διανοήμασιν |
| διανόησις, -´εως | nm. | ügyesség, ravaszság; eszköz; a gondolkodás folyamata, gondolat, a gondolkodás útja | |
| διάνοια, -´ς | nm. | értelem | διάνοια, διάνοιαν !, διανοίας !, διανοίᾳ !, διάνοιαι, διανοίας, διανοιῶν !, διανοίαις |
| διανοίγω | verb. | megnyit, megmagyaráz | διανοίγω, διανοίξω, διανέῳξα v. διηνέῳξα v. διήνοιξα, διανέῳγα, διανεῴχθην v. διηνεῴχθην v. διηνοίχθην v. διηνοίγην, διανέῳγμαι |
| διανυκτερεύω | verb. | valamivel tölti az egész éjszakát | |
| διανύω | verb. | teljesen kiegészít valamit, teljesen véghezvisz, befejez | |