| ἐπιβαίνω | verb. | 1) föllép valahová; 1a) behajózik; 1b) fölmegy a fedélzetre (egy hajón); 2) belép vhová | ἐπιβαίνω, ἐπιβήσομαι, ἐπέβην, ἐπιβέβηκα, 0, 0 |
| ἐπιβάλλω | verb. | rádob, rátesz | ἐπιβάλλω, ἐπιβαλῶ, ἐπέβαλον, ἐπιβέβληκα, ἐπεβλήθην, ἐπιβέβλημαι |
| ἐπιβαρέω | verb. | 1) terhel, megterhel, túlterhel 2) szigorú vele | |
| ἐπίβασις, -εως | nm. | közeledés, hozzáférés | |
| ἐπιβάτης, -ου | nm. | lovas; (hajón) fedélzeti katona, tengerész, hajós | |
| ἐπιβιβάζω | verb. | ráültet | ἐπιβιβάζω, ἐπιβιβάσω, ἐπεβίβασα, 0, 0, 0 |
| ἐπιβιόω mj? | verb. | | |
| ἐπιβλέπω | verb. | rátekint | ἐπιβλέπω, ἐπιβλέψω, ἐπέβλεψα, 0, 0, 0 |
| ἐπίβλημα, -´τος | nm. | folt; ruhadarab | ἐπίβλημα !, ἐπίβλημα !, ἐπιβλήματος, ἐπιβλήματι, ἐπιβλήματα, ἐπιβλήματα, ἐπιβλημάτων, ἐπιβλήμασιν |
| ἐπιβοάω | verb. | kiált vkihez (akihez:+dat.), fenszóval dicsér, könyörög, segítségül hív | |
| ἐπιβοηθέω mj? | verb. | | |
| ἐπιβόλαιον mj? | | | |
| ἐπιβολή, -ῆς, -ἡ | nm. | 1. rádobás, 2. támadás 3. átv. vállalkozás; szándék, terv; kísérlet 4. merészség II. (P) ami rá van rakva, réteg; ami ki van róva: adó, közteher | |
| ἐπιβουλεύω | verb. | kiforral ellene, kitalál vmit ellene | |
| ἐπιβουλή, -ῆς | nm. | összeesküvés, cselszövés, terv valaki ellen | ἐπιβουλή !, ἐπιβουλήν, ἐπιβουλῆς !, ἐπιβουλῇ, ἐπιβουλαί, ἐπιβουλάς, ἐπιβουλῶν, ἐπιβουλαῖς ! |
| ἐπίβουλος, -ον | adi. | összeesküvő, cselszövő, áruló | |
| ἐπιβρέχω | verb. | vízzel leönt, öntöz | |
| ἐπιβρίθω | verb. | erőteljesnek/élénknek lenni | |
| ἐπιγαμβρεύω | verb. | 1) vejévé lesz vkinek; 2) feleségül veszi a sógornőjét; Hap. leg. Mt 22,24: ἐπιγαμβρεύσει (A.fut.sg.3.) | |
| ἐπιγαμία, -ἡ | nm. | házasságkötés, házasság által kialakított rokonság, további házasság | |
| ἐπίγειος, -ον | adi. | földi, földies | |
| ἐπιγελάω | verb. | helyeslően nevet | |
| ἐπιγεμίζω mj? | verb. | | |
| ἐπιγίνομαι | verb. | 1) vmi után megtörténik; 1a) megszületik vmi után; 2) fölkel, föltámad (pl. szél) | ἐπιγίνομαι v. ἐπιγίγνομαι, ἐπιγενήσομαι, ἐπιγενόμην, ἐπιγέγονα, ἐπεγενήθην, ἐπιγεγένημαι |
| ἐπιγινώσκω | verb. | 1) (jelzésből) megismer, fölismer, fölfog; 2) (válaszból) megtud 3) tudomásul vesz, megért 3) dönt vmit 4) jónak talál, helyesel | ἐπιγινώσκω v. ἐπιγιγνώσκω, ἐπιγνώσομαι, ἐπέγνων, ἐπέγνωκα, ἐπεγνώσθην, ἐπέγνωσμαι |
| ἐπιγνωμοσύνη, -ης | nm. | óvatosság, megfontoltság | |
| ἐπιγνώμων, -ονος v. ἐπιγνώμων, -ων, -ον | nm./adi. | döntőbíró, bíró, játékvezető; megértő, intelligens | |
| ἐπίγνωσις, -´εως | nm. | felismerés, megértés | ἐπίγνωσις !, ἐπίγνωσιν !, ἐπιγνώσεως !, ἐπιγνώσει !, ἐπιγνώσεις, ἐπιγνώσεις, ἐπιγνώσεων, ἐπιγνώσεσιν |
| ἐπίγνωστος, -ος, -ον | adi. | ismert | |
| ἐπιγονή, -ῆς | nm. | utód, tenyészet, fajta | |
| ἐπιγραφή, -ῆς | nm. | fölirat | ἐπιγραφή !, ἐπιγραφήν !, ἐπιγραφῆς, ἐπιγραφῇ, ἐπιγραφαί, ἐπιγραφάς, ἐπιγραφῶν, ἐπιγραφαῖς |
| ἐπιγράφω | verb. | ráír, fölír | ἐπιγράφω, ἐπιγράψω, ἐπέγραψα, ἐπιγέγραφα, ἐπεγράφην, ἐπιγέγραμμαι |
| ἐπιδεής, -ές | adi. | szűkölködő, szegény | |
| ἐπιδείκνυμι | verb. | megmutat | ἐπιδείκνυμι v. ἐπιδεικνύω, ἐπιδείξω, ἐπέδειξα, ἐπιδέδειχα, ἐπεδείχθην, ἐπιδέδειγμαι |
| ἐπίδειξις, -εως | nm. | megmutatás, ismerté tevés, megismertetés; ismeret; mutogatás, fitogtatás; nyilvános fellépés; minta, példa, bizonyíték | |
| ἐπιδέκατος, -η, -ον | adi. | egy a tízből, tizedrésze, tizede | |
| ἐπιδέξιον mj? | | | |
| ἐπιδέξιος, -ος, -ον | adi. | ügyes, gyakorlott | |
| ἐπιδέχομαι | verb. | 1) vendégszeretettel fogad; 2) elfogad, nem utasít el | ἐπιδέχομαι, ἐπιδέξομαι, ἐπεδεξάμην, ἐπιδέδεγμαι, 0, 0 |
| ἐπιδέω | verb. | 1) szükséges van, szeretne, akar; 2) megkötöz, megköt | |
| ἐπίδηλος mj? | | | |
| ἐπιδημέω | verb. | 1) hazatér, jelen van; 2) idegenként érkezik, bevándorol | |
| ἐπιδιαιρέω | verb. | szétoszt, feloszt | |
| ἐπιδιατάσσομαι | verb. | hozzárendel, hozzáad valamit az elrendeltekhez, kiegészít | |
| ἐπιδίδωμι | verb. | átad, átnyújt | |
| ἐπιδιορθόω | verb. | rendbetesz, elrendez, helyrehoz | |
| ἐπιδιπλόω | verb. | megkettőzi, duplázza, másolatot készít | |
| ἐπιδιώκω | verb. | továbbüldöz | |
| ἐπίδοξος, -ος, -ον | adi. | dicső; valószínű, lehetséges | |
| ἐπιδόξως mj? | | | |
| ἐπιδύω | verb. | lemegy, lenyugszik a Nap | |
| ἐπιεικεία, -ς | nm. | 1. ésszerűség, méltányosság, korrektség; 2. elnézés, türelem | ἐπιεικεία, ἐπιεικείαν, ἐπιεικείας !, ἐπιεικείᾳ !, ἐπιεικείαι, ἐπιεικείας, ἐπιεικειῶν, ἐπιεικείαις |
| ἐπιεικέως mj? | | | |
| ἐπιεικής, -ες | adi. | elnéző, elnézés | |
| ἐπιεικῶς mj? | | | |
| ἐπιζάω | verb. | túlél, fennmarad | |
| ἐπιζεύγνυμι mj? | verb. | | |
| ἐπιζήμιον, -ου | nm. | bírság, büntetés | |
| ἐπιζητέω v. ἐπιζητῶ | verb. | keresgél, keres vmit, szeretne vmit | ἐπιζητέω, ἐπιζητήσω, ἐπεζήτησα, ἐπεζήτηκα, ἐπεζητήθην ?, ἐπεζητήμαι ? |
| ἐπιθανάτιος, -ον | adi. | halálra szánt | |
| ἐπίθεμα, -ατος | nm. | 1. fedő, fedél, takaró 2. oszlopfő 3. kiegészítés, hozzáépítés 4. egy nyíl szára | |
| ἐπίθεσις, -´εως | nm. | ráhelyezés | ἐπίθεσις, ἐπίθεσιν, ἐπιθέσεως !, ἐπιθέσει, ἐπιθέσεις, ἐπιθέσεις, ἐπιθέσεων, ἐπιθέσεσιν |
| ἐπιθεωρέω | verb. | mérlegel, fontolgat (következő sorrendben) | |
| ἐπιθυμέω | verb. | kíván, vágyik; vágyakozik vmire (amire: + acc. v. + gen.) | ἐπιθυμέω, ἐπιθυμήσω, ἐπεθύμησα, 0, 0 ?, 0 ? |
| ἐπιθύμημα, -ατος | nm. | kívánság tárgya, kívánatos dolog; kívánság | |
| ἐπιθυμητά mj? | | | |
| ἐπιθυμητή, -οῖ | adi. | kívánatos | |
| ἐπιθυμητής, -οῦ | nm. | vágyódó, sóvárgó, szerelmes személy | ἐπιθυμητής, ἐπιθυμητήν, ἐπιθυμητοῦ, ἐπιθυμητῇ, ἐπιθυμηταί, ἐπιθυμητάς !, ἐπιθυμητῶν, ἐπιθυμηταῖς |
| ἐπιθυμητός, -ή | adi. | kívánatos | |
| ἐπιθυμία, -ς | nm. | kívánság, vágy, különösen tiltott dolgok után | ἐπιθυμία !, ἐπιθυμίαν !, ἐπιθυμίας !, ἐπιθυμίᾳ !, ἐπιθυμίαι !, ἐπιθυμίας !, ἐπιθυμιῶν !, ἐπιθυμίαις ! |
| ἐπιθυμόω | verb. | megkíván, vágyik rá, hogy birtokolja; óhajt, vágyódik; célja, hogy szerezzen/elérjen; mohónak lenni | |
| ἐπιθύω | verb. | ajánl, felajánl, tömjént éget, füstölögtet | |
| ἐπικαθῆμαι mj? | verb. | | |
| ἐπικαθίζω | verb. | 1) ráültet; 2) ráül | |
| ἐπικαινίζω mj? | verb. | | |
| ἐπίκαιρος mj? | | | |
| ἐπικαίω | verb. | megperzsel, megéget (felszinét), megvilágít vagy megéget egy helyen | |
| ἐπικαλέω | verb. | I. (A) 1. hív, nevez; (új) nevet ad vkinek, engedélyezi egy név használatát; 2. vki hívja vminek; 3. odahív, segítségül hív; 4. felhív, felszólít; 5. tulajdonít vmit vkinek; 6. szemére hány, felró vkinek vmit II. (M) 7. segítségül hív; 8. megidéz; 9. bírónak hív vkit, fellebbez | |
| ἐπικάλυμμα, -τος | nm. | takaró | ἐπικάλυμμα, ἐπικάλυμμα !, ἐπικάλυμματος, ἐπικάλυμματι, ἐπικάλυμματα, ἐπικάλυμματα, ἐπικαλύμματων, ἐπικάλυμμασιν |
| ἐπικαλύπτω | verb. | letakar, elfed | |
| ἐπικαρπολογέω mj? | verb. | | |
| ἐπικαταλαμβάνω | verb. | elkap, utólér, előz, megelőz; elér | |
| ἐπικαταράομαι | verb. | átkoz | |
| ἐπικατάρατος, -ον | adi. | átkozott, utálatos, isteni bosszúnak kitett, Isten átka alatt álló | |
| ἐπίκειμαι | verb. | 1) ráfektet, rátesz; 1a) pl. tűzre rak még; 2) (átv.) fölerősödik vminek a nyomása; szorongat, erőszakosan sürget | |
| ἐπικέλλω | verb. | 1) ráhajt, rávezet; 1a) zátonyra fut a hajó | |
| ἐπικερδής, -ές | adi. | hasznot hajtó, nyereséges | |
| ἐπικίνδυνος, -ον | adi. | veszélyben, veszélyes, bizonytalan; adv. veszélyesen | |
| ἐπικινέω mj? | verb. | | |
| ἐπίκλησις, -´εως mj? | nm. | | |
| ἐπίκλητος, -ος, -ον | adi. | nevezett, kijelölt, megnevezett | |
| ἐπικλίνω | verb. | nekitámaszt, támaszkodik vmire, hajlik vmi felé; hozzáad | |
| ἐπικλύζω | verb. | túlcsordul, kiárad, elönt | |
| ἐπικοιμάω | verb. | (A) ágyba fektet, ágyra tesz, eltölti az estét (P) beborít, befed, ráhárul; valaminek a tetején alszik; kellemetlenséget okoz magának | |
| ἐπικοινωνέω mj? | verb. | | |
| ἐπικοπή, -ς | nm. | közelítés, visszavágás (fáké); kivágás alul II. félbeszakítás, megszakítás | |
| ἐπικοσμέω | verb. | díszítést ad hozzá, díszít | |
| Ἐπικούρειος v. Ἐπικούριος, -´ου | nm. | epikureus, Epikurosz filozófus követője; Ἐπικούρειος írásmód: GNT28; Ἐπικούριος írásmód: GNT_WH; Hap. leg. Acs 17,18: Ἐπικουρίων (m.pl.gen.) | Ἐπικούρειος, Ἐπικούρειον, Ἐπικουρείου, Ἐπικουρείῳ, Ἐπικούρειοι, Ἐπικουρείους, Ἐπικουρείων !, Ἐπικουρείοις |
| ἐπικουρία, -ς | nm. | segítség | ἐπικουρία, ἐπικουρίαν, ἐπικουρίας !, ἐπικουρίᾳ, ἐπικουρίαι, ἐπικουρίας, ἐπικουριῶν, ἐπικουρίαις |