| ἀποβάλλω | verb. | kidob, megszabadul | ἀποβάλλω, ἀποβαλῶ, απἔβαλον, ἀποβέβληκα, απἐβλήθην, ἀποβέβλημαι |
| ἀποβάπτω | verb. | bemárt, alámerül; ἀ. ὕδωρ vizet húz | |
| ἀποβιάζω | verb. | rabol, erőszakoskodik, erőszakot követ el, kényserít | |
| ἀποβλέπω | verb. | tekint, mereven néz, bámul | |
| ἀπόβλημα, -τος | nm. | szemét, hulladék | |
| ἀπόβλητος, -ον | adi. | elvetett, elvetendő | |
| ἀποβολή, -ῆς | nm. | elvettetés | ἀποβολή !, ἀποβολήν, ἀποβολῆς, ἀποβολῇ, ἀποβολαί, ἀποβολάς, ἀποβολῶν, ἀποβολαῖς |
| ἀπογαλακτίζω | verb. | elválaszt (szopós csecsemőt az anyatejtől) | |
| ἀπογεύω | verb. | egy kis ízelítőt ad vkinek (M) megkóstol | |
| ἀπογίνομαι | verb. | 1) eltávozik, elindul 2) meghal | ἀπογίνομαι v. ἀπογίγνομαι, ἀπογενήσομαι, ἀπεγενόμην, ἀπογέγονα, ἀπεγενήθην, ἀπογεγένημαι |
| ἀπογινώσκω | verb. | lemond, felad, eltér az ítélettől, feladja a tervet | |
| ἀπογνωρίζω | verb. | elutasít, megfoszt | |
| ἀπόγονος | adi. | leszármazott, szülött | |
| ἀπογραφή, -~ς | nm. | összeírás | ἀπογραφή !, ἀπογραφήν, ἀπογραφῆς !, ἀπογραφῇ, ἀπογραφᾶι, ἀπογραφᾶς, ἀπογραφῶν, ἀπογραφᾶις |
| ἀπογράφω | verb. | listára összeír vkiket | ἀπογράφω, ἀπογράψω, ἀπέγραψα, ἀπογέγραφα, ἀπεγράφην, ἀπογέγραμμαι |
| ἀποδείκνυμι | verb. | bizonyít, igazol | |
| ἀπόδειξις, -´εως | nm. | bizonyítás | ἀπόδειξις, ἀπόδειξιν, ἀποδείξεως, ἀποδείξει !, ἀποδείξεις, ἀποδείξεις, ἀποδείξεων, ἀποδείξεσιν |
| ἀποδειροτομέω | verb. | fejet vágva mészárol, elvágja a torkát | |
| ἀποδεκατίζω | verb. | tizedét fizeti vminek | |
| ἀποδεκατόω v. ἀποδεκατῶ v. ἀποδεκατεύω | verb. | 1. tizedet szed; 2. tizedet ad | ἀποδεκατόω, ἀποδεκατόσω, ἀπεδεκάτοσα, ἀποδεδεκάτωκα, ἀπεδεκατόθην, ἀποδεδεκάτωμαι |
| ἀπόδεκτος, -ον | adi. | elfogadható, szeretetreméltó | |
| ἀποδεσμεύω | verb. | köt (vmit) | |
| ἀπόδεσμος, -ου | nm. | csomag, köteg, kéve | |
| ἀποδεύω | verb. | nedvesít | |
| ἀποδέχομαι | verb. | örömmel vesz, elfogad | ἀποδέχομαι, ἀποδέξομαι, ἀπεδεξάμην, ἀποδέδεγμαι, 0, 0 |
| ἀποδέω | verb. | beköt, bevarr | |
| ἀποδημέω | verb. | idegen területre, külföldre távozik | |
| ἀποδημία, -ιη, -ἡ | nm. | távollét, utazás, otthonról való távozás, kilépés; emberek társaságától való távollét | |
| ἀπόδημος, -ον | adi. | utazó | |
| ἀποδιαστέλλω | verb. | oszt vkinek vmit | |
| ἀποδιδράσκω | verb. | 1. elfut, megszökik vki/vmi elől 2. elbújik | |
| ἀποδίδωμι | verb. | (tartozást) megad, (számot) ad megbízásáról, fizet | ἀποδίδωμι, ἀποδώσω, ἀπέδωκα, ἀποδέδωκα, ἀπεδόθην, ἀποδέδομαι |
| ἀποδιορίζω | verb. | vki elkülönül, elkülöníti magát | |
| ἀποδιώκω | verb. | eltávolít, elűz | |
| ἀποδοκιμάζω | verb. | elutasít, elvet | |
| ἀπόδομα, -ατος | nm. | 1. ajándék, felajánlás 2. vmi visszaadása (az eredeti tulajdonosának) 3. kárpótlás, jóvátétel | |
| ἀπόδοσις, -´εως | nm. | visszaadás, kárpótlás, kártérítés; visszatérés | |
| ἀποδοχεῖον | nm. | 1) raktár, csűr, ciszterna; 2) fogadó | |
| ἀποδοχή, -ῆς | nm. | elfogadás | ἀποδοχή, ἀποδοχήν, ἀποδοχῆς !, ἀποδοχῇ, ἀποδοχαί, ἀποδοχάς, ἀποδοχῶν, ἀποδοχαῖς |
| ἀποδύνω | verb. | levetkőzik | |
| ἀποδύρομαι | verb. | keserüen panaszkodik | |
| ἀποθαυμάζω | verb. | igen csodál | |
| ἀποθερίζω | verb. | levág (növényt), lekaszál | |
| ἀπόθεσις, -εως | nm. | letevés | ἀπόθεσις !, ἀπόθεσιν, ἀπόθεσεως, ἀπόθεσει, ἀπόθεσεις, ἀπόθεσεις, ἀπόθεσεων, ἀπόθεσεσιν |
| ἀποθήκη, -ς | nm. | magtár, raktár, csűr, tárolórekesz | ἀποθήκη !, ἀποθήκην !, ἀποθήκης, ἀποθήκῃ, ἀποθήκαι, ἀποθήκας !, ἀποθηκῶν, ἀποθήκαις |
| ἀποθησαυρίζω | verb. | készletet gyűjt, félretesz, felhalmoz, eltesz | |
| ἀποθλίβω | verb. | présel, összenyom | |
| ἀποθνῄσκω v. ἀποθνήσκω | verb. | 1. meghal; 2. (átv. is) elhal; 3. (állatról) elhull; ἀποθνῄσκω írásmód: GNT28; ἀποθνήσκω írásmód: GNT_WH | ἀποθνῄσκω, ἀποθανοῦμαι, ἀπέθανον, τέθνηκα , 0, 0 (vö: BÚG 11.8.70) |
| ἀποικεσία, -ας | nm. | fogság, száműzetés | |
| ἀποικία, -ας | nm. | kolónia; fogság, száműzetés, a fogság helye; telep, lakhely | |
| ἀποικίζω | verb. | elhord, elvisz; száműzetésbe küld (vkit); (P) el van távolítva (messzire) | |
| ἀποικισμός, -οῦ | nm. | eltávolítás, elvitel, fogság, száműzetés | |
| ἀποίχομαι | verb. | távol lenni, távolra menni vmitől, távolt tartani vmitől | |
| ἀποκαθαίρω | verb. | (A) tisztít (M) mosakszik, tisztálkodik, eltávolít, elmozdít | |
| ἀποκαθαρίζω | verb. | tisztít, kitisztít, megtisztít vmitől | |
| ἀποκαθῆμαι | verb. | külön ül, eltávolodik, gyengeségében van (női menstruációkor) | |
| ἀποκαθίστημι v. ἀποκατίστημι | verb. | 1. helyreállít; 2. (erős aor. intr. ἀπεκατέστην) helyreáll, rendbejön, meggyógyul; ἀποκαθίστημι írásmód: GNT28, GNT_T; ἀποκατίστημι írásmód: GNT_WH, Mk 9,12 | ἀποκαθίστημι, ἀποκαταστήσω, ἀποκαθέστησα v. ἀπεκατέστην, ἀποκαθέστηκα, ἀποκαθεστάθην, 0 |
| ἀποκαίω | verb. | leéget | |
| ἀποκακέω | verb. | a nyomorúság súlya alatt lesüllyed | |
| ἀποκάλυμμα mj? | | | |
| ἀποκαλύπτω | verb. | leleplez, felfed, feltár | ἀποκαλύπτω, ἀποκαλύψω, ἀπεκάλύψα, 0, ἀπεκαλυφθην, ἀποκεκάλυμμαι |
| ἀποκάλυψις, -´εως | nm. | 1. (szsz) leleplezés; 2. kinyilatkoztatás; 3. (Jézus Krisztus újbóli) megjelenése, megnyilvánulása; 4. ókori irodalmi műfaj | ἀποκάλυψις !, ἀποκάλυψιν !, ἀποκαλύψεως !, ἀποκαλύψει !, ἀποκαλύψεις, ἀποκαλύψεις !, ἀποκαλύψεων !, ἀποκαλύψεσιν |
| ἀποκαραδοκία, -ς | nm. | vélemény, előérzet, feszült várakozás | ἀποκαραδοκία !, ἀποκαραδοκίαν !, ἀποκαραδοκίας, ἀποκαραδοκίᾳ, ἀποκαραδοκίαι, ἀποκαραδοκίας, ἀποκαραδοκιῶν, ἀποκαραδοκίαις |
| ἀποκαταλλάσσω | verb. | elsimít, kibékül; visszamenően helyreállítja a harmónia korábbi állapotát | |
| ἀποκατάστασις, -´εως | nm. | helyreállítás, restaurálás, visszahelyezés | ἀποκατάστασις, ἀποκατάστασιν, ἀποκαταστάσεως !, ἀποκαταστάσει, ἀποκαταστάσεις, ἀποκαταστάσεις, ἀποκαταστάσεων, ἀποκαταστάσεσιν |
| ἀπόκειμαι | verb. | beszerez, felhalmoz, eltesz | |
| ἀπόκενος, -ον | adi. | nem egészen teljes, üres | |
| ἀποκενόω | verb. | kiürít | |
| ἀποκεντέω | verb. | áthatol | |
| ἀποκέντησις, -´εως | nm. | szúrás (karddal) | |
| ἀποκεφαλίζω | verb. | lefejez | ἀποκεφαλίζω, ἀποκεφαλισω, ἀπεκεφαλισα, ?, ?, ? |
| ἀποκιδαρόω | verb. | turbánt vagy tiarát levesz | |
| ἀποκλαίω | verb. | fennhangon sír, búsul, megsirat, gyászol/sirat valakit | |
| ἀπόκλεισμα, -ατος | | őrház, zárka | |
| ἀποκλείω | verb. | becsuk, bezár, bereteszel | |
| ἀποκλίνω | verb. | elzár, elfordul | |
| ἀποκλύζω | verb. | kimos, kiöblít | |
| ἀποκνίζω | verb. | lecsíp, levág | |
| ἀποκομίζω | verb. | 1. elvisz, elszállít (P.) elmegy 2. visszavisz; visszatér | |
| ἀποκόπτω | verb. | levágni, amputálni | ἀποκόπτω, ἀποκόψω, ἀπέκοψα, ἀποκέκοφα ?, ἀπεκόπην, ἀποκέκομμαι ? |
| ἀποκοσμέω | verb. | eltávolít a világból, megöl | |
| ἀπόκρημνος mj? | | | |
| ἀπόκριμα, -´τος | nm. | határozat | ἀπόκριμα, ἀπόκριμα !, ἀποκρίματος, ἀποκρίματι, ἀποκρίματα, ἀποκρίματα, ἀποκριμάτων, ἀποκρίμασιν |
| ἀποκρίνομαι | verb. | felel, válaszol | ἀποκρίνομαι, ἀποκριθήσομαι, ἀπεκρινάμην, 0, ἀπεκρίθην, 0 |
| ἀπόκρισις, -´εως | nm. | felelet, válasz | ἀπόκρισις, ἀπόκρισιν !, ἀποκρίσεως, ἀποκρίσει !, ἀποκρίσεις, ἀποκρίσεις, ἀποκρίσεων, ἀποκρίσεσιν ! |
| ἀποκρυβή, -ῆς | nm. | elrejtés, rejtegetés, takarás | |
| ἀποκρύπτω | verb. | 1) elrejt, titkol; 2) felhalmoz, készletez | ἀποκρύπτω, ἀποκρύψω, ἀπέκρυψα, ἀποκεκρυφα, ἀπεκρυβην, ἀποκεκρυμμαι |
| ἀποκρυφή, -ἡ | nm. | rejtekhely | |
| ἀπόκρυφος, -ον | adi. | 1) elrejtett, titkos; 2) felhalmozott, készletezett | |
| ἀποκτείνω | verb. | megöl | ἀποκτείνω, ἀποκτενῶ, ἀπέκτεινα, ἀπέκτονα, ἀπεκτάνθην, 0 (vö: BÚG 11.8.50) |
| ἀποκυέω | verb. | 1) világra hoz; 1a) szül; 1b) életet ad; 2) teremt | |
| ἀποκυλίω | verb. | elgördít, elgördül; Ezt a szót az Evangéliumban arra a kőre használják, ami Jézus sírját lezárta. Palesztinában kőfalba vájt sírkamrába temetkeztek, ami elé egy nagyméretű követ gurítottak. Egy kisebb sír esetén is ehhez a művelethez legalább húsz ember kellett. | |
| ἀποκωλύω | verb. | akadályoz | |
| ἀποκωφόω | verb. | (P) megsüketül | |
| ἀπολακτίζω | verb. | elrúg, felrúg; megvetéssel visszautasít | |
| ἀπολαμβάνω | verb. | megkap, visszakap | ἀπολαμβάνω, ἀπολήμψομαι, ἀπέλαβον, ἀπείληφα, ἀπελήμφθην, ἀπείλημμαι |
| ἀπόλαυσις, -´εως | nm. | gyönyörködtetés | ἀπόλαυσις, ἀπόλαυσιν !, ἀπολαύσεως, ἀπολαύσει, ἀπολαύσεις, ἀπολαύσεις, ἀπολαύσεων, ἀπολαύσεσιν |
| ἀπολαύω | verb. | élvez (vmit), előnye van, jól jön | |
| ἀπολέγω | verb. | 1) nyíltan, őszintén beszél, kijelent, nyilatkozik; 2) eltilt, megtilt; 3) felad, lemond; Hap. leg. 2Kor 4,2: ἀπειπάμεθα (M.ind.aor.pl.1.) | |
| ἀπολείπω | verb. | vkit v. vmit hagy, otthagy vhol | ἀπολείπω, ἀπολείψω, ἀπέλειψα v. ἀπέλιπον, ἀπολέλοιπα, ἀπελείφθην, ἀπολέλειμμαι |
| ἀπολεπίζω | verb. | hámoz, hámlik | |
| ἀπολήγω | verb. | abbahagy, megszűnik | |
| ἀπολιθόω | verb. | 1. kővé válik, kővé mered; 2. elképeszt, megdöbbent | |
| Ἀπολλοφάνης mj? | | | |
| ἀπόλλυμι | verb. | 1. elveszít, elpusztít, megsemmisít, megöl; 2. (perf. intr.) elveszett | ἀπόλλυμι, ἀπολῶ v. ἀπολέσω, ἀπώλεσα, ἀπόλωλα (vö: BÚG 12.4.94) |